Kezdjük egy találós kérdéssel. Mi az? Botránnyal kezdődik, a végeredmény pedig hű leképzése az országban uralkodó állapotoknak? A válasz: ez nem más, mint egy szakági sportszövetség elnöki posztjáért megtartott választás. De hogyan is jutott el egy ország vezetése odáig, hogy mindent megtegyen azért, nehogy a Manchester United egykori csapatkapitánya legyen a labdarúgó-szövetség elnöke, s helyette döntéshozói pozícióba az egykori mezőgazdasági minisztert helyezze? Tanmese a 21. századi Szerbiáról, hús-vér emberekkel, valamint a püspök által megfogalmazott iránymutatással.
Azok után, hogy Slaviša Kokeza 2021 márciusában, vagyis két évvel ezelőtt lemondott a Szerbiai Labdarúgó-szövetség elnöki posztjáról (nem mellékes, hogy ezt azért tette, mert a neve kapcsolatba került azokkal a brutális gyilkosságokkal, amelyeket futballhuligánok követtek el), 2022. október 31-én sokan azt hitték, hogy másfél év után végre lesz új elnöke a szövetségnek.
A Szerb Haladó Párt áldását adta Nenad Bjeković megbízott elnök jelöltségére, azonban a Partizan egykori kiválósága nagyon szúrta az ősi rivális Crvena zvezda szemét, s a hétfői napra kitűzött ülésre a küldöttek többsége nem ment el. Nem azért, mert elfelejtettek volna, vagy mert nem gyulladt az autójuk, hanem azért, mert így mondtak véleményét az elnökjelöltről. Hogy a helyzet még kínosabb legyen, az ülésen ott volt a Nemzetközi (FIFA) és az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) képviselője is. Még aznap megszületett a megoldás: másnap, vagyis kedden megtartják az ülést, de a napirendről leveszik az elnökválasztással kapcsolatos pontot. Így is lett, kedden megjelentek a küldöttek, szavaztak is, és megbeszélték, az elnökválasztást tavaszig jegelik, most úgyis tél van. Így esett meg, hogy a katari világbajnokságon Szerbia volt az egyetlen ország, amelyet nem képviselhetett a szövetség elnöke.
A mezőgazdasági miniszter vs. minden idők legjobb szerb labdarúgója
Az idő múlt, és közeledett a tavasz, amikor egyszer csak biztossá vált, amiről korábban csak pletykák keringtek: a korábbi mezőgazdasági miniszter, Branislav Nedimović indul az elnöki posztért, aki 46 évesen még az ötödosztályban szereplő, kuzmini Graničar csapatát erősítii. Nosza, az egykor szebb napokat megélt B92 médiaház újságírója el is ment egy rövid riportot készítenia leendőbeli elnökről, aki hol gólpasszt ad, hol gólt szerez. A felvételen az edző agyondicséri a kis sörhassal hamis kilencest játszó Nedimovićot, aki a tréner szavai szerint felelősségteljes és tudatos is.
Eddig hibátlanul felépített történetet láthattunk: az egykori miniszter, aki egyik pillanatban még az új kormány miniszterelnöki posztjára is esélyes volt, aztán még a kormányba se került be, átveszi a Szerbiai Labdarúgó-szövetséget, és majd ott fejti ki áldásos, felelősségteljes és tudatos tevékenységét. Igen ám, de légy került a levesbe. A légy neve pedig Nemanja Vidić volt. Öt angol bajnoki cím, három angol Ligakupa, egy Bajnokok Ligája-győzelem, és egy klubvilágbajnoki cím – a teljességre való törekvés nélkül a legfontosabb trófeák, amelyeket a korábbi védőjátékos begyűjtött a pályafutása során. Ehhez párosult még a hihetetlen munkabírás, az alázat és egy olyan élet- és viselkedésforma, amelyek Nemanja Vidićet különbbé tették, kiemelték a sok trófeát nyert védők sorából.
És ez így már nem volt kellemes a hatalom számára, mert hiába hasonlít ez az ország Abszurdisztánra, az, hogy egy politikus a labdarúgó-szövetség elnökválasztásán legyőzze az ország leghíresebb labdarúgóját, még itt sem képzelhető el. Vagyis elképzelhető, de kínos, modern kifejezésekkel élve vérciki, ultragáz.
Pelikán elvtársat színre léptetik
És akkor valaki fejéből kipattant a mentőötlet, ami hasonlíthatott A tanú című filmben látott jelenethez, „amikor közlik Pelikán elvtárssal, hogy egyszer majd kérni fogunk magától valamit”.
Aki elfelejtette volna: Dragan Džajićot 2008-ban, 62 évesen, amikor éppen a Szerb Labdarúgó-szövetség alelnöki posztját töltötte be és valamennyi válogatott sportigazgatója volt, a rendőrség azzal a gyanúval tartóztatta le, hogy Vladimir Cvetkovićtyal és Miloš Marinkovićtyal törvénytelen módon tettek szert 6,1 millió euróra, amikor Goran Drulić a Crvena zvezdából a spanyol Zaragozába igazolt.
A tárgyalások elhúzódtak, de ugyanúgy, ahogy az éjjel, soha nem értek véget, ugyanis 2012-ben Tomislav Nikolić, az ország első embere államelnöki kegyelemben részesítette a Crvena zvezda legendáját.
A vitaminbomba visszavonja az elnökjelölt pályázatát
Miután elterjedt a hír, hogy a 77 éves Džajić elnökjelölt lesz, közepes nagyságú médiafelhajtás kerekedett a bejelentésből. A szabadszájú Nenad Lalatović a lényegretörő stílusában elmondta, hogy minden tisztelete Džajićé, aki az apja helyett is apja volt, azonban a 42 éves Vidić most ereje teljében van, az egész világon tisztelik, becsülik, és egy igazi vitaminbomba lenne a szerb focinak.
„Tudom, hogy a Crvena zvezda választása miért esett Džajićra, de nem az én tisztem, hogy erről beszéljek, és a klub iránti tiszteletből inkább hallgatok. Džajić azért lett jelölt, hogy a küldöttek ne Vidićre szavazzanak” – mondta Lalatović, aki Vidić esküvői tanúja, s akinek a szavai akkor nyertek csak igazán megerősítést, amikor Džajić közzétette azoknak a neveit, akik majd a csapatát alkotják. Az alelnökök listáján – Zsemberi János, Sandra Sremčević és Branko Zečević mellett – ott állt Branislav Nedimović neve is. Nem sokkal a március 14-ei választás előtt több helyről is ugyanaz a nem hivatalos információ köszönt vissza: a 85 küldöttből az évei számával megegyezően, 77-en támogatják Džajićot. Nemanja Vidić ebben a küzdelemben azt tette, amit a józan ész diktált: visszavonta a jelöltséget.
„A labdarúgásunk nagy kiívások előtt áll. Sok mindent máshogy és jobban kell csinálni. Az én ötletem az volt, és most is az, hogy az élmezőnyhöz tartozó profikból összeállítok egy csapatot, hogy a kihívásokat úgy oldják meg, mint talán senki más Európában. Sajnos, minden egyes lépésem után a tudtomra adták, hogy erre nem kapok esélyt” – állt abban a közleményben, amelyet Vidić a Tanjug hírügynökségnek juttatott el.
„A nagy problémák megoldásával kapcsolatos felelősséget az a csoport vette magára, amelyik ezeket a problémákat előidőzte. Hogy a magukhoz ragadott lehetőséggel mit kezdenek? Nem vagyok optimista, s úgy gondolom, négy év múlva még nehezebb lesz, mint ma” – közölte Vidić, aki azt is hozzátette, bízik abban, hogy a közeljövőben a csapata (Milorad Mažić – a világ egyik legjobb játékvezetője, Branko Milutinović – a Nordeus cég alapítója, Petar Jovanović – a Raiffeisen Bank végrehajtó bizottságának elnöke, Slavoljub Muslin – korábbi szövetségi kapitány) bizonyítási lehetőséget kap majd.
„A mai győzelem életének legnagyobb veresége”
A március 14-ei elnökválasztáson már minden az előzetes tervek szerint zajlott: 78 küldött szavazott igennel Džajićra, s csak a korábban Vidićet nyíltan támogató Marko Poledica szúrt oda Džajićnak, amikor azt mondta, hogy ez a győzelem, amelyet hamarosan megszerez, élete legnagyobb veresége lesz.
Természetesen Branislav Nedimović is igennel szavazott Dragan Džajić elnökké választására (Fotó: Szerb Labdarúgó-szövetség)
A Hivatásos Labdarúgókat Tömörítő Érdekvédelmi Szervezet elnöke a felszólalása után el is hagyta a székházat, így nem várta meg a már mindenki által előre ismert végeredményt.
Ha valaki azt hiszi, hogy ezzel a színjáték véget is ért, az bakot lő, ugyanis a megválasztott végrehajtó bizottság első ülésén elfogadta azt a döntést, amely szerint – Dragan Džajić távolmaradása esetén – Branislav Nedimović veszi át az elnöki feladatokat.
A hatalom szócsöve, az Informer napilap azt is elkotyogta, hogy erre azért volt szükség, mert a 77 éves Džajić hamarosan kés alá fekszik, ugyanis csípőműtétje lesz, és huzamosabb ideig nem tudja majd ellátni az elnöki teendőit.
A legkevesebb köze a labdarúgáshoz van
Az elnökválasztás után Grigorije püspök Dragan Džajićtyal Nemanja Vidićre: szomorúság a lelkünkben címmel szerzői írást tett közzé a Vreme hetilapban, amelyben a következőket írja:
„Mert, akármennyire is nyilvánvaló volt, hogy a szerb futball számára Nemanja Vidić a legjobb megoldás, ugyanolyan gyorsan az is világossá vált, hogy ebből semmi se lesz. Mégis, magukat azzal nyugtattuk, nem dől össze a világ attól, ha a választáson alulmarad egy jelentéktelen miniszterrel szemben, az nem is igazi vereség, mivel nem említhetők egy napon, se a fociban, se emberileg.
És akkor megint sikerült bennünket meglepniük. Elmentek, hogy a megérdemelt nyugalmából kirángassák, nem ám a jelentéktelen minisztert, hanem a legismertebb balszélsőt. Amikor ez a hír megjelent, a helyzet a napnál is világosabbá vált. És még szomorúbb, mint amit elképzelhettünk. Ez a szomorúság néhány napig átitatta a lelkünket és a szerb médiát, majd Nemanja Vidić visszavonta a pályázatát. Egyesek nyilvánosan megharagudtak ezért rá. Én nem, pont ellenkezőleg, köszönetet mondok érte, mert aki őszintén szereti a labdarúgást, az tudja, hogy a legnagyobb focisták igazi karakterek, és hogy Nemanja ilyen, azt most, ahogy korábban a pályán, bizonyította.
Az éjjel valaki megint elemezte a teljes történetet, közben Džajićról és Vidićről is csúnyákat mondott. Azt feleltem neki: képzeld el ezt a jelenetet a pályán: Vidić mint egy kiváló, minden bizonnyal minden idők legjobb védelmi vezérünk, időben megszakította a játékot, mert látta, hogy a veszélyes és gyors támadó, minden idők legjobb balszélsője fáradt, nem tudja elkerülni a lescsapdát, s olyan helyzetben van, amelyben nem szabadna lennie. Ennek a szerencsétlen mérkőzésnek, amelynek a főszereplői nem Dragan Džajić és Nemanja Vidić, a legkevesebb köze a labdarúgáshoz van. Ezt a találkozót minél előbb el kell felejteni, és menni kell tovább ismételten. Nem miattuk, hanem magunk és tudják még, hogy ki miatt.”
Az elnökválasztás során minden küldött igennel szavazott a Szerb Labdarúgó-szövetség szávanszentdemeteri (Sremska Mitrovica) székházában (Fotó: Szerb Labdarúgó-szövetség – fss.rs)
