A világnapról 1992-ben döntött az ENSZ Közgyűlés és 1993-ban ünnepeltük először. Sajnos nem mondhatjuk el, hogy sok sikerrel jártunk volna az édesvízkészleteink megőrzésében és védelmében.
Az emberiség számára 2011-ben következett el a szomorú fordulópont; onnantól az édesvízkészletek már nem képesek visszapótolni az elhasznált, elszennyezett mennyiséget. Ezen felül még azzal is meg kell küzdenünk, hogy azóta a Föld népessége túllépte a 8 milliárd főt.
Az édesvíz a Föld összes vízkészletéből csak 3 százalékot tesz ki, de fontos hozzátenni, hogy ennek nagy része a sarki jégsapkákban van „fogságban”, tehát a rendelkezésünkre álló édesvíz a Föld vízkészletének nem több, mint 0,5 százaléka.
A WHO adatai szerint évente 829 ezer ember veszti életét azért, mert nincs megfelelő ivóvíz, szennyvíz-kezelés, az utóbbi években pedig ehhez hozzájárult a kézmosás hiányából eredő fertőzések terjedése. A szám egyre nő, jelenleg például a kolera olyan országokban terjed, amelyekben évtizedek óta nem volt járvány.
A Worldometer statisztikai oldal adatai szerint a 2023-as évben eddig közel 186 ezer ember halálát okozta valamilyen vízzel kapcsolatos (vagy éppen annak hiányából eredő) betegség. Közel 775 millió embernek nincs biztonságos ivóvize és ennél sokkal többen nem férnek hozzá vízhez, amely a háztartáshoz, tisztálkodáshoz, főzéshez megfelelő lenne. Idén csak eddig 2.600 ezer hektárt sivatagosítottunk el a Földön és több mint 2 millió tonna mérgező anyagot engedtünk a környezetünkbe, utóbbinak is nagy része a talajba és a vizeinkbe került.
A klímaváltozás hatásai is jelentkeznek, ahol eddig szerencsés módon megvoltak a mezőgazdasághoz kedvező vizes feltételek, ma már ott is öntözésre szorulnak a táblák, csökken a folyók vízhozama és felerősödött a felszíni párolgás.
A felhasználásból a legnagyobb szeletet a mezőgazdaság adja, utána következik az energiatermelés, ezután a bányászat és feldolgozóipar. A háztartások használják el a legkevesebb vizet.
A világ legnagyobb vízfogyasztó országai továbbra is Kína, az Egyesült Államok, Brazília, Oroszország és India. Európán belül Nagy-Britannia és Franciaország „pacsálja el” a legtöbb vizet.
Érdekes adat, hogy az EU országai közül Horvátországban van a legtöbb megújuló édesvízkészlet (egy főre számítva).
Szerbia az egyéni, háztartásokra vonatkozó vízfogyasztásban benne van az európai átlagban, nem pocsékolnak az állampolgárok, az ivóvíz minősége és a szennyvizek kezelése azonban még hagy kívánnivalót maga után.
Nem lehet tehát elégszer felhívni a figyelmet, milyen szomorú jövő elé nézünk és harmincadik alkalommal is egyre sürgetőbben kell elmondani: nincs mire várnunk, minden egyes embernek felelőssége van a vizet illetően.
A szervezők ezért idén egy tanmesével próbálnak hatást gyakorolni ránk. Dél-Amerika egyik erdőjében tűz ütött ki, az állatok pedig menekültek és az erdő szélén megállva figyelték lakóhelyük pusztulását. A fejük felett feltűnt egy kis kolibri, a folyóból hurcolta a vizet a csőrében és cseppenként próbálta oltani a tüzet. Az állatok azt mondogatták neki, hiába próbálja, nem tudja egymaga eloltani a nagy tüzet. A kolibri mégis tovább próbálkozott és azt mondta: Megteszem, amit tudok.
Az idei világnap jelmondata ehhez igazodva: Légy te a változás, és tedd jobbá a jövőt!
Idén a kolibri a víz világnapjának jelképe (Fotó: SZMSZ/worldwaterday)
