A vajdasági magyar tájékoztatás, tabutémák, öncenzúra, magyar szellemiségű tájékoztatás voltak a témái a Vajdasági RTV Fókuszban című műsorának csütörtökön. Bágyi Ribár Renáta szerkesztő, műsorvezető a műsor elején elmondta, hogy mindenkit meghívott, de a tartományi és regionális médiumok képviselői nem jöttek el – utalva itt a Magyar Szó napilap, a Hét Nap hetilap és a Pannon RTV egy-egy képviselőjére.
A két vendég így Guszton András, az RTV rádiója kettes csatornájának főszerkesztője és Tőke János, a Családi Kör főszerkesztője voltak.
Tőke: Nagyon szomorú vagyok
Bágyi felvetette a kérdést, hogy van-e párbeszéd az újságírók között, mire Guszton kifejtette, hogy szerinte nem az újságírók dolga a párbeszéd, nekik ugyanis közvetíteniük kell azok között, akiknek a párbeszéd a feladatuk.
„Ismerem az újságírótársadalmat, a nagy többség nyitott, de nem az ő hatáskörük és feladatuk a párbeszéd”, fogalmazott Guszton. Bágyi kérdésére, hogy miért ne tudnának leülni egy asztal köré, Guszton azt mondta: Ez a dolog magától fog beindulni, nekünk mindenkivel jó az együttműködésünk. Kisegítjük egymást.
Tőke János viszont kiemelte, ez a műsor is megmutatta a gondokat.
„Szomorú vagyok, mert elsősorban azoknak a lapvezetőknek kellene itt ülniük, akik szerbiai és anyaországi pénzekből működtetik a médiájukat. Nagy problémát látok az újságírók közötti párbeszédben. A VMSZ-nek vannak tagjai és szimpatizánsai, de az, ha a tájékoztatási eszközök átveszik azt a listát, amelyen csak a párt által kedvelt emberek vannak, és ez alapján készülnek a cikkek, velük készülnek csak interjúk, akkor ez problémás. Szerintem megengedhetetlen, hogy a Vajdasági Újságírók Független Egyesület díjazottai (Gyurkovics Virág, Tómó Margaréta, Bágyi Ribár Renáta) nem szerepeltek évek óta sem a Magyar Szóban, sem a Pannon RTV-ben. Ha a média átveszi a párt feketelistáját, akkor megosztja a közösséget.”, vélekedik Tőke.
Annak kapcsán, hogy az alapító beleszól-e a szerkesztésbe Guszton azt mondta, nagyon régóta újságíró, de nem emlékszik arra, hogy az alapító valaha beleszólt volna ezekbe a dolgokba.
Guszton: A fejekben van a probléma
„A fejekben van a probléma, nagyon nagy probléma van a fejekben. Az öncenzúra nagyon erős” – mondta Guszton.
„Megfelelési kényszer ez. Itt a tájainkon nagyon sok az öncenzúra, meg sem fordul a fejükbe, hogy bizonyos témával foglalkozzanak. Nem tudom, hogy korábbi rossz tapasztalatból ered vagy féltik a munkahelyüket. Így sok érdekes anyagtól esik el a vajdasági magyar olvasó”, fogalmazott Tőke.
Sajtószabadság, mint elcsépelt téma
Bágyi felvetette a kérdést, hogy egyes körökben elcsépelt kérdésnek tartják a sajtószabadság kérdését, azt, hogy az létezik-e vagy sem?
„Egyetértek ezekkel a körökkel. A mi feladatunk a tájékoztatás. Szerintem dolgozni kell. Ez egy elcsépelt téma. Szeretném, ha valamelyik újságíró bizonyítaná, hogy valamire rákényszerítettem. Mindig azt mondom, a józan eszükre támaszkodjanak.”, vélekedik Guszton.
Tőke viszont ezt is másként látja:
„Nem véletlenül ülünk itt csak ketten, és nem véletlenül nem ülnek itt azok, akiket a beveztőben felsorolt a műsorvezető. Tudták, hogy esetleg kellemetlen kérdésekre kell majd válaszolniuk. Mindenki függ valamilyen szinten a főnökétől. Nálunk az alapítók soha nem szólnak bele a szerkesztésbe. Az, hogy utána elbeszélgetünk, hogy lehetett volna másként, úgy gondolom, hogy előre visz bennünket. Az, hogy bizonyos hírek nem jelenhetnek meg, ott már komoly probléma van a sajtószabadsággal. A sajtó alapjáraton ellenzéki. Az a feladata, hogy ellenőrizze a hatalmat. A magánkézben levő sajtónak az a feladata, hogy ha hatalom vagy bárki, aki közszereplő, elkövetett olyat, ami szembe megy az alapelvekkel, akkor arra rávilágítson.”
Bágyi emlékeztetett, hogy egy politikus mondta ebben a műsorban, hogy ellenzék már nincs, de ellenzéki sajtó még van (Pásztor Bálint, a VMSZ alelnöke fogalmazott így – a szerk. megj.).
„Mindkét megállapítás tény. A vajdasági magyar politikai színtér egyszereplősre zsugorodott és azt sem mondanám, hogy ezt mi akartuk. Budapesten dőlt el, hogy egypártok maradnak a határon kívül”, mondta Guszton, majd hozzátette, igen, az is tény, hogy pártközeli sajtó is van.
„Négy évig tagja voltam az MNT tájékoztatási bizottságának és ez egy jó alkalom, hogy megköszönjem Kozma Zoltánnak és Laták Istvánnak az elmúlt négy évet. A különféle médiumok beadták a pályázatukat, az MNT bizottsága pedig véleményezte ezeket, és javaslatot tett. Kozma minden esetben egy kész javaslattal érkezett, ez általában nem került elfogadásra, mert nem volt elég szakmai, és mert nincs rendjén, hogy a titeli Breg rádió többet kapjon, mint a Családi Kör. A kollégák mindig megszavazták a módosítási javaslatomat. Ennek az lett a következménye, hogy se Kozma, se Laták ma már nem tagja a tájékoztatási bizottságnak. Kicsit szkeptikus vagyok és attól tartok, hogy az új tagok nem bírálják már felül a párt véleményét, vagyis nem érvényesülnek a szakmai szabályok, és ezzel pedig szemközt köpik a vajdasági magyarságot, mert senki ne gondolja, hogy a vajdasági magyarság tájékoztatásában a Breg rádió fontosabb szerepet tölt be, mint a Családi Kör.”
Mi a magyar szellemiségű tájékoztatás?
2016-ban járt le a tájékoztatási stratégia, abban is szerepelt, hogy magyar szellemiségű legyen a tájékoztatás. Azt írja a stratégia, hogy ez azt jelenti, hogy a vajdasági magyarság életével, az életét meghatározó eseményekkel kell foglalkozni – mondja Bágyi.
„Mindannyian tudjuk,hogy van szellem, és annak hogyan kellene kinéznie. Nekünk az a dolgunk, hogy segítsük az itteni egyre csökkenő magyarságot abban, hogy minél tovább megmaradjon magyarnak”, fogalmazott Guszton.
Tőke elfogadhatónak tartja, ami a stratégiában szerepel.
„Sokszor mondják, hogy mi nem magyar szellemiségben tájékoztatunk. Azt gondolom, hogy attól, hogy felhívjuk a visszaélésekre a figyelmet, még magyar szellemiségben tájékoztatunk. Nemcsak a rózsaszín mázról tájékoztatunk és az, ha nem kapargatjuk meg a felszínt, az nem viszi előre a közösséget, ahogy az sem, ha elhallgatjuk a magyarságot érintő kérdéseket”, mondta Tőke.
„Minden újságírónak a saját lelkiismeretével kell elszámolni, amikor ezekhez a kérdésekhez nyúl. Tudok pimasz lenni és most az is leszek, elnézést érte. Nem tekintem magyar szellemiségűnek azt az újságírót, aki beáll azok mögé, akik fasisztákat lát az mögött az emlékmű mögött, amelyen azt írja, hogy az ártatlan áldozatok emlékére”, utalt Guszton Bágyi Renátára, aki meghívta az ellenzék képviselőjét, Öreg Annát és teret adott neki, hogy elmondja véleményét az emlékműállítás kapcsán.
Tabu – amiről nem ajánlatos írni
A kérdésre, miszerint vannak-e tabutémák, Guszton érdekes választ adott:
„Egyértelműen. Tabu. Most mondtad. Számomra is tabu. Tabu, hogy miről nem írhatunk, nem akarunk írni, miről nem ajánlatos írni, mert lesz esetleg néhány álmatlan éjszakánk”.
„Nálunk ilyen nincs. Ezért is sokkal jobban hangzik, hogy független sajtó vagyunk. Biztos, hogy ha erősebb lenne a gazdasági háttér, akkor lehet, hogy lenne. Mi még nem találkoztunk ezzel” – mondta Tőke.
Ki, hogyan becsüli az újságírót?
A műsor végén szó esett az újságíró megbecsültségéről.
„A szakma is jó, ha megbecsüli az újságírót. A Vajdasági Független Újságíró Egyesület (NDNV) díjazza a kisebbségi újságírókat is. Ez fontos. A megbecsülés viszont az olvasótól érkezik. Az a megbecsülés, hogy tavaly a Szabad Magyar Szót másfél millióval többen olvasták, mint a Magyar Szó online platformját, a Családi Körnek pedig két és félszer, háromszor magasabb az eladott példényszáma, mint a Hét Napé” – nyilatkozta Tőke.
Guszton hozzátette, a megbecsültség azt is jelenti, hogy tisztességes fizetéseket kell adni az újságíróknak, amiből meg tudnak élni.
A félórás műsort ide kattintva nézheti meg.
