Egy vasárnap délelőtt beszélgetünk Palicson, miután borászkollégájánál, barátjánál, Maurer Oszkárnál töltötte a hétvégét. Sütő Zsolt kürti (Felvidék, Szlovákia) borásszal beszélgetni olyan, mintha az idők kezdete óta ismertük volna egymást, s a világon való küldetésünkről, az egónkkal való küzdelemről, a lét fontos állomásairól szót ejtve pedig rájövünk, nemcsak egy borásszal, hanem egy nagy emberrel ültünk le szemtől szemben. Egyetlen dolgot sajnáltam, hogy ezt nem egy pohár Strekov 1075-től származó bor mellett tettük meg.    

Sütő Zsolt 2002-ben kezdte a borászkodást Felvidéken, Kürt településen. 2009 óta biológiai növényvédelmet alkalmaz a szőlőjében. 2010 környékén kezdte el kipróbálni, hogy kén nélkül palackozza le borainak egy részét. Már csaknem hat éve, hogy teljesen elhagyta a ként a boraiból. Tizenkét hektár területen gazdálkodik, amelyből 5 hektár gyalogművelés. Legfontosabb fajtái az olaszrizling, zöld veltelini, kékoportó, kékfrankos és szentlőrinci. A szőlőterületei Kürt község határában, a Garam-menti dombságon terülnek el. Az éves termelésük 90 százalékát exportálják. A talaj jellemzően üledékes lösztalaj, melynek felső rétege agyagos lösz, alatta tengeri üledék, homokkőpadok és mészerek rejtőznek. A mélyebb rétegeket vízzáró sárga és szürke agyagrétegek alkotják.

Sütő Zsolt  nős, felesége Gulyás Katalin, három gyermek, Sára, Borbála és András apja. Végzettsége villamosmérnök. Valamiért a gyermekek és a nevelés kihívásai lesz az első közös témánk, innen térünk át szinte észrevétlenül a borra. 

– Az ember, amikor túlértékeli önmagát, vagy irányítani akar, tulajdonképpen akkor veszti el az irányítást. Amikor odahat, és görcsösen akarja, akkor nem fog menni. A létbizonytalanság az egész életünket végigkíséri, aki ezzel nem tud megbirkózni, hogy minden bizonytalan, akkor tulajdonképpen nem vesz részt az életben. A gyereknevelésre legjobb példa számomra, hogy ha tiltunk, ukázokat, parancsokat adunk, akkor biztos, hogy nem lesz jó vége. A szeretettel lehet dolgozni. Ott kell lenni, szeretni kell, akkor abból még lehet valami. A gyermeknevelésben finomhangolásokkal lehet manőverezni, akkor tud kibontakozni, fejlődni a gyermek belső világa, hogy az legyen, ami. Igazából ez az, ami félrecsúszott: a hitelesség, semmi sem az, ami. Rá kell jönnünk, hogy az a legértékesebb, ami hiteles. A vertikális értékelést nem szeretem. A legtöbb, amit a borból ki tudunk hozni a környezetünk által, az a hitelesség. Ha az megvan, akkor az a legmagasabb érték. Ezért nem lehet összehasonlítani egy burgundiai bort egy kürtivel vagy egy szerémségivel. A bor is akkor a legjobb, amikor önmaga lehet. Hát lehet jobb emberségben versenyezni?

Amikor borász lett Önből, már akkor is tudta ezt? Tisztában volt ezekkel az értékekkel?

– Nem tudtam, de azt igen, hogy a lehető legkürtibb borokat kell csinálni, utána jöttek ezek a tudatosítások, hogy a környezetvédelem, a jövőben való gondolkodás, a gyökerekben való hit a jó út. Tudtam, hogy azokat az ízeket, amik ott vannak, csak és kizárólag azokat lehet a felszínre hozni, nem szabad más igények mentén dolgozni. Nem mondhatja meg senki, hogy a Kürtben milyennek kell lennie a zöld veltelininek. Megadtuk ezt a szabadságot a szőlőnek, és akkor lett belőle valami. Szokták kérdezni, hogy Kürt egy löszös, agyagos terület, hogy lehet, hogy mégis világpiaca van a bornak, hogy a legigényesebb borivók fogyasztják a borainkat. Az az egy válaszom van erre: a hitelesség. Ahogy élünk, úgy dolgozunk, s az meg is jelenik a borban. Tokajt szoktam példának hozni, ahol óriási spekulációk vannak, de az emberek nem élik meg azt a valóságot, ahogy a bort készítik. Az emberek mentalitását kell képviselnie a bornak, mert amúgy tévút. Lehet, hogy az a siker titka, hogy azt csináljuk, amit megélünk. 

Egyetlenegy percig sem kételkedett, torpant meg útközben?

– Biztos voltam, nem voltak kételyeim, nem tudom, miért, talán arra is rájövök. Van egyfajta szabadságom, az egóm meg a hiúságom ellen azért még mindig küzdök. Talán az volt a jó, hogy nem én akartam rátelepedni a borra, nem érdekelt, hogy én milyen irányokat szeretek. Azt akartam, hogy kürti legyen a bor. Hagytam leülepedni. Úgy gondolom, hogy csak akkor tudok jobb bort készíteni, ha én jobbá válok. Azt is észrevettem, hogy akiknek a borait szeretem, azokkal az emberekkel jóban is tudok lenni. Akiknél nincs máz, maszk, egó által diktált manír. Azért szeretem a borszakmát, mert jó embereket ismertem meg, akikkel nemcsak a maradék cukorról, ásványosságról lehet beszélni, hanem az élet dolgairól. A bor nyolcezer éve kísér minket, a lételeme volt a társalgásnak, a közösségnek mindig. Örülök, hogy otthagytam a szakmám. Lehet, hogy ez adja meg a szabadságot, hogy nem félek, hogy a reputációmon csorba esik.

A natúr bornál, ahogy mondta is, hagyja megtörténni, megszületni a bort. Van, amikor nem sikerül, és hibás lesz?

– El lehet szúrni azért. Azt kell tudni, hogy hogyan nem szabad elszúrni. 2009-től csinálunk héjon erjesztést, aztán kezdtük a kén nélküli tartósítást alkalmazni. A módját azért tudni kell.

Harminc országban van jelen a boraival. Gondolta volna, hogy erre sor kerül? Szerepelt ez a céljai között?

– Ezt nem lehet eltervezni, inkább áldásként élem meg. Ez egy visszaigazolás, hogy valamit jól csinálok. Nem lehet cél, de megtörtént. 2015-től folyamatosan vettek észre, és adták át az információt, így ott vannak a boraim Japánban, Hongkongban, Koreában, az összes európai, északi országban, Amerikában, Kanadában. Örülök ennek, de jobb lenne itthon is több bort eladni, hisz a mennyiség 90 százalékát exportáljuk. Ez egy szűk fogyasztói réteg, akit megszólítunk. Drágábbak is a boraim, még a külföldi piacnak is drága vagyok. Ezt túl kell élnünk. Maurer Oszkárnak is elhivatottsága, hogy itthon megvesse a lábát, a gondolkodást és az értékrendet közvetítse. Ez a dolgunk talán, hogy hirdessük ezt a gondolkodásmódot, minél több emberhez jusson el, aztán rajtuk áll, hogy mit kezdenek vele.

Önnek melyik a kedvenc bora a sajátjai közül?

– Mindig van kedvenc. Most a Bob, amely, ahogy kierjedt, rögtön jó lett. Mindig van, ami éppen inspirál. Most éppen a tavalyi mézes fehér, ami kiverte a lélegzetet. Nagyon kevés volt belőle, s olyan, mintha az élet és a halál közötti lebegés volna, és nagyon jól egyensúlyozik. Ezek az én érzéseim. Mindig van egy személyes kapcsolatom a borral. Szoktam mondani, hogy nekem van fantáziám bort készíteni, másnak legyen fantáziája meginni.

Ezek szerint nem is jár versenyekre, megmérettetésre?

– Nem járok. Ez nem verseny, ez stílus. Úgy vélem, nem lehet egyéniségeket versenyeztetni. A minőségi bort nem szeretem. A minőség nálam szürkeséget jelent. Sokkal nagyobb képet lehet ezekkel a borokkal festeni. Nagyon személyes az, hogy az ember mit szeret egy borban, így nem mérettetem meg magam. Létezik egy legenda, miszerint egy császár festetett a falára szép képeket, s a festő végül belelépett a festménybe. Hasonló érzésem van az életünkkel kapcsolatban is. Szép hasonlat ez a borászkodásra is. Fessünk szép képet a borral, amibe aztán végül beleléphetünk.