„Olyanok vagyunk, mint Asterix és Obelix galljai a rómaiak idején, kicsik vagyunk, de harcolunk. A mi varázsitalunk pedig az olvasói bázisunk” – mondja Tőke János, a legolvasottabb vajdasági hírportál, a Szabad Magyar Szó és a Családi Kör nyomtatott hetilap kiadójának médiaigazgatója a Napunk című felvidéki portálnak adott interjújában, amelyben arról is beszélt, hogy a Magyar Szóból menesztett vagy felmondott újságírók habár fel tudták volna találni magukat más terepen is, mégsem akarták, hogy a vajdasági magyarság és a sajtó ilyen szintre süllyedjen. Belevágtak a Szabad Magyar Szó projektbe, mely fricskának indult, és eleinte blogként működött, melyen megjelenhetnek kritikus írások, az újságírók pedig, akik közben más munkahelyeken dolgoztak, itt engedték ki a gőzt.
A helyzet akkor változott meg, mikor a Családi Kör hetilap akkori tulajdonosa, Habram Mária azt mondta, már nem tudja gazdaságosan működtetni a lapot, és inkább átadná a Szabad Magyar Szó csapatának bizonyos feltételekkel. Akkor alapult a Sajtószabadság Alapítvány is, melynek így a kezébe került egy olyan hetilap, mely tudott plusz pénzt termelni a piacról – mondta Tőke, aki hozzátette, a hatalom nem nagyon tudott mit kezdeni a tájékoztatás terén megjelent új szereplővel:
– Egyszer például a 168 óra újságírója volt itt Szabadkán és Topolyán. Egy cikket olvasott a Szabad Magyar Szón, és megkérdezte róla Pásztor Bálintot, a Vajdasági Magyar Szövetség frakcióvezetőjét. Pásztor Bálint erre úgy reagált, hogy fogalma sincs, miről beszél az újságíró, hiszen nincs is olyan, hogy Szabad Magyar Szó, Vajdaságban csak Magyar Szó létezik. Persze miután olvasott lett a lap, már nem lehetett tagadni a létezését.
Tőke szerint nem csak a jövő, a jelen sem túl fényes, ilyen népességfogyás mellett.
– Korábban felvetette, hogy öngyilkossági kísérlet független médiát életben tartani. Én mindig azt szoktam mondani, hogy úgy kell bennünket elképzelni, mint Asterix és Obelix galljait a rómaiak idején. Van egy pici tábor, mely próbálja menteni a menthetőt, hogy létrejöjjön a pluralitás és a párbeszéd, és hogy ne a politikusok döntsék el, miről kell írni, kivel készüljön interjú. Nekünk pedig ott van a varázsitalunk, az olvasók. Már rég feladtuk volna, ha nem lenne annyi olvasónk, ha nem látnánk, hogyan nő a számuk, mennyien osztják meg a cikkeinket.
Arra a kérdésre, hogy hogy mit hoz a jövő, a Sajtószabadság Alapítvány ügyvezetője a következőt felelte:
– Sokszor mi is elgondolkodunk azon, hogy van-e ennek értelme. Nem nyernek a pályázataink itthon: húsz megyében adtunk be ilyet, mind a húsznál nulla dinárt hagytak jóvá, így üzent a hatalom. A Magyar Nemzeti Tanács most készíti a médiastratégiát – március közepén ígérték meg, hogy amint az idejük engedi, a mi sajtóházunk képviselőivel is találkoznak, de még május végén sem sikerült leülnünk, mert nem mernek velünk leülni, nehogy nyoma legyen. Azt játsszák, mintha nem is léteznénk, félnek attól, mit szólna a párt, ha a Magyar Nemzeti Tanács alelnöke és tájékoztatási tanácsosa leülne a Szabad Magyar Szó és a Családi Kör főszerkesztőivel. S ez rettenetes helyzet: értelmes emberek annyira függenek a párttól, hogy nem mernek leülni a másikkal beszélgetni.
Finta Márk újságíró kitért arra is, hogy a VMSZ szerint a média jelentős része kilátástalanságot sugároz és terjeszt, és ez is része a vajdasági elvándorlás okainak. Most akkor végül is ki a média jelentős része, és ha ezt önök jelentik, akkor hogyan magyarázzák ezt a kilátástalanságterjesztést?
– A VMSZ nagyon is tisztában van a számokkal, pontosan tudják, hogy a Szabad Magyar Szót többen olvassák, mint az ő sajtójukat. A probléma az, hogy a párt szerint kilátástalanságot terjeszt az, aki a valóságról beszél. Mi a valóságról írunk. Volt olyan cikkünk is, melyben azokat szólaltattuk meg, akik hazajöttek, mert Ausztriában vagy Németországban nem találták meg a számításaikat és boldogulásukat. S megszólaltattuk azokat is, akik elmennek innen. Tanárokat, vagy épp orvosokat. Ez nem kilátástalanság, hanem valóság, amivel ha valaki nem akar szembenézni, azt csak sajnálni tudom. Nem működik a jövőépítés, ha nem vagyunk tisztában a jelen valóságával. Attól nem lesz jobb, ha rózsaszín szemüveget adunk mindenkire.
Amikor a Magyar Szó igazgató bizottsági tagja a Szabad Magyar Szónak nyilatkozik
– Arról, hogy mennyire van leuralva a sajtó, van egy jó történetem. Egy iskolaigazgató úgy döntött, hogy a mandátuma lejárta után ismét beadta a pályázatát az intézmény vezetésére. A párt odaszólt, hogy ezt ne tegye meg, mert megvan az új jelölt. Az igazgató viszont azt mondta, támogatja őt a kollektíva, eddig is jól csinálta, miért ne próbálná meg megint? Ez az iskolaigazgató a Magyar Szó igazgatóbizottsági tagja volt akkor. Mégis a Szabad Magyar Szót hívta el, hogy szeretne interjút adni. Tisztában volt azzal, hogy a vajdasági adófizetők pénzéből eltartott, közszolgálati lap nem fogja megszólaltatni, mert szembemegy a párttal. S tudta, hogy egyetlen hely van, ahol nyilatkozhat: ez a Szabad Magyar Szó és a Családi Kör.
A teljes interjú ide kattintva olvasható el.
