Sikeres G7-csúcs Hirosima, Athén és persze Bahmut a figyelem középpontjában – Átlapoztuk a nemzetközi sajtót

A nemzetközi sajtó az elmúlt napokban a G7 hirosimai csúcstalálkozójának eredményeit elemezte, foglalkozott a görögországi parlamenti választásokkal, valamint a bahmuti csata utolsó napjaival. – Átlapoztuk a nemzetközi sajtót  Oslótól Rómáig és Londontól Tokióig.

A hirosimai G7-es csúcstalálkozó

A tokiói Asahi Shimbun című, 1879-ben alapított, reggel 5,1 milliós, este 1,55 milliós példányszámban megjelenő közép-baloldali, liberális napilap, a világ harmadik legnagyobb példányszámban megjelenő napilapja, így kommentálta a csúcstalálkozót:

„Az ENSZ Biztonsági Tanácsa már nem működik az egyik állandó tag, Oroszország vétójoga miatt. A G20-ak sem tudnak egységet felmutatni szintén Oroszország miatt. Pontosan ezért nagy a G7-országok felelőssége, amelyek olyan értékeket védenek, mint a szabadság és a demokrácia. A közös nyilatkozatukban szerepel az a döntés, amely szerint támogatni fogják Ukrajnát mindaddig, amíg az orosz invázió folytatódik – és ez magától értetődő.”

A római La Repubblica című liberális, korábban szociál-demokrata napilap álláspontja is egyértelmű:

„Moszkva Peking által támogatott stratégiájának eddig a nemzetközi közösség és a »globális Dél« megosztása volt a célja, hogy ezáltal mindinkább fokozza uszítását a liberális demokráciák ellen. Hirosima azonban azt mutatja, hogy minél tovább tart az invázió, annál később lesz ennek bármiféle eredménye. Eközben azok, akik tagadják Putyin brutalitását, egyre inkább elszigetelik magukat.”

A londoni The Times című konzervatív napilap ezt követeli:

„Az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek, köztük Nagy-Britanniának ragaszkodnia kell ahhoz, hogy Kína csatlakozzon az ENSZ Biztonsági Tanácsában Oroszország cselekedeteinek elítéléséhez ahelyett, hogy tartózkodna. A Nyugat és Kína közötti partnerség nem lehetséges mindaddig, amíg Peking kitart a jelenlegi úton. Kínának a Dél-kínai-tengeren történő terjeszkedését és a páriaállamokkal kötött szövetségét meg kell fizettetni a gazdasági kirekesztés és a nyugati szövetségesek, különösen Dél-Korea és Japán biztonsága érdekében megújított kötelezettségvállalás formájában.”

A pekingi Huanqiu Shibao című állami napilap azonban bírálja a G7-ek döntését:

„A G7-államok nemcsak gazdasági befolyásuk elvesztését szenvedik el, de nem is képviselik a világ lakosságának többségét. Így lágy erejük veszít a fényéből és most még egzisztenciális válsággal is szembe kell nézniük. Még jó, hogy létezik Kína. Úgy tűnik, hogy ami korábban a Hét Gazdag Klubja volt, az most már egy sivár Kína-ellenes vállalattá silányult. Hiányoznak náluk a konstruktív megoldások, és jelenleg már csak a brutális rágalom és a puszta beavatkozás egy másik ország belügyeibe maradt meg. Nem, ez így nem fog működni. Ha a Nyugat vissza akarja nyerni erejét, akkor valójában van egy sokkal egyszerűbb lehetősége, mégpedig a Kínával való együttműködés a konfrontáció helyett.”

Az oslói Dagbladet című liberális napilap ezt jegyzi meg a G7-es találkozóról:

„Volidimir Zelenszkij hős lett, mert nem volt hajlandó elhagyni Kijevet a veszély pillanatában. Most ő az utazó szuperhős, aki fegyvereket és pénzt gyűjt a Putyin elleni háborúhoz. Zelenszkij jelenleg két fronton vív diplomáciai háborút hazájáért: az egyik az, hogy az USA és a Nyugat kötelezze el magát Ukrajna fegyverrel és pénzzel való megsegítésében, amíg Ukrajna vissza nem foglalja a megszállt területeket. A másik pedig az, hogy politikailag meggyőzze a nagy déli országokat, például Indiát és Brazíliát, hogy nincs más választásuk, mint Ukrajnát támogatni.”

A londoni The Telegraph című 1855-ben alapított konzervatív napilap így emlékezik vissza az ukrajnai háború kezdetére:

„Kezdetben azt feltételezték, hogy Oroszország néhány nap alatt elfoglalja Kijevet. Aztán tavaly ősszel lehetségesnek tűnt, hogy Ukrajna gyors ellentámadása visszaszoríthatja Moszkva csapatait oda, ahonnan jöttek. Mára azonban nyilvánvaló, hogy Vlagyimir Putyin népét és gazdaságát egy hosszú kampányra készíti fel, hogy próbára tegye bátor ellenfele és nyugati támogatóinak kitartását. Japánban ezek a szövetségesek megmutatták, hogy készek Moszkva hosszú távú kihívására. Putyin pedig úgy véli, hogy legnagyobb szövetségese az idő. Ukrajna szövetségesei – mindenekelőtt Nagy-Britannia – azonban acélos kitartással reagáltak erre. Nyilvánvalóan többre lesz szükség.”

Az ukrán elnök új szövetségeseket keres a G7-csúcson, de csak a régiektől kap segítséget. Olaf Scholz azonban továbbra is fontos előrelépést lát Ukrajna támogatásában, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Amikor Volodimir Zelenszkij végre belépett a konferenciaterembe, szinte popsztárként fogadták. Az összegyűlt vendégek közül sokan mobiltelefonjukat vették elő, hogy a kisszínpad felé sétáló ukrán elnökkel, akit terepszínű katonák vettek körül, képeket, videókat és szelfiket készítsenek. Zelenszkij látogatása a hirosimai G7-es csúcstalálkozón uralta a híreket a hétvégén. Zelenszkijt az után is ünnepelte a tömeg, amikor újságírók és a város polgárai előtt tartott érzelmes beszédet vasárnap este.

[…] Zelenszkij a csúcstalálkozón tett meglepetésszerű látogatásával a résztvevő hét legfontosabb demokratikus gazdaságot  kívánta megnyerni további támogatáshoz. E tekintetben különösen sikeresnek könyvelheti el az amerikai kötelezettség-vállalásokat a további katonai segítségnyújtás és vadászrepülőgépek szállítása terén. »Örülünk mindennek, ami erősebbé teszi az egünket« – mondta Zelenszkij.

Útjának második célja az volt, hogy megnyerje a konfliktusban eddig semleges államokat. A japán házigazda Fumio Kisida meghívta a csúcstalálkozóra a Globális Dél egyes vezetőit, és ezáltal az Egyenlítőtől délre fekvő olyan fejlődő és feltörekvő országokat, amelyek közül sokan nem akarnak szembeszállni Oroszországgal. Indiával némi közeledés következett be. Zelenszkij az orosz invázió óta először találkozott Narendra Modi indiai elnökkel. Bár Modi továbbra is kerülte az egyértelműen Oroszország-ellenes szavakat, megígérte Zelenszkijnek, hogy India mindent megtesz, hogy segítsen »a nehézségeken«.”

A görög miniszterelnök diadala

A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap szerint a választás Kirjakosz Micotakisz miniszterelnök diadala volt:

„Micotakisznak már csak öt mandátuma hiányzik a 300 fős parlamentben ahhoz, hogy egypárti kormányt alakítson. Feltételezhető tehát, hogy hat hét múlva ismét választások lesznek, mert akkor az ND-nek [Néa Demokratía, Új Demokrácia] – az újra bevezetett többségi szavazási rendszernek – köszönhetően már nem kellene partnert keresnie. Az ND várható lépése azonban gyengének és silánynak tűnik. Mert a görög társadalom számára előnyös lenne, ha együttműködésre törekedne – például a Paszokkal – új választások nélkül.”

A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap ezt fejti ki a görög választásokról:

„Az, hogy Micotakisz az egyértelmű választási győzelme ellenére nem kezdheti meg azonnal a kormányzást, egy új választójogi törvénynek köszönhető. Néhány héten belül nagy valószínűséggel lesz egy második forduló, amellyel az ND-nek meg kell szereznie a szükséges, legalább 151 képviselői mandátumot. Micotakisznak azonban tanácsos megfontolni néhány szempontot a második hivatali ideje alatt: Görögország a gazdasági reform felé halad, de problémák vannak a jogállamisággal. Nem oldódott meg az újságírók és ellenzéki politikusok lehallgatása körüli botrány sem. Ami a sajtószabadságot illeti, Görögország az EU-országok után kullog.”

A Micotakisz-kormány megerősítése egy új realizmus bizonyítéka, amely vonzóvá teszi az országot a befektetők számára, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„A reneszánsz nem csak a tőzsdén virradt: Görögország újrafelfedezése is az. Hétfőn a részvények és a kötvények többéves csúcsot értek el Athénban, mivel Kirjakosz Micotakisz konzervatív-liberális kormánya egyértelműen a parlamenti választások győztese, még akkor is, ha a többség elmaradása hamarosan újraválasztást igényel. A befektetők most arra számítanak, hogy az üzletbaráti út folytatódik. Görögország feltűrte az ingujját és kihasználta a nemzetközi közösség által olcsó hitelekkel biztosított mozgásteret. Nemcsak a fellendülő turizmusban javult a kínálat minősége, de az ország egyre több saját terméket is exportál. A gazdasági sivatagból való visszatérés azonban még nem teljes, a bruttó hazai termék még mindig negyedével alacsonyabb, mint a 2008-as volt. Ezért további reformok szükségesek, például az igazságszolgáltatásban és az oktatásban. De a választási eredmény egy olyan realizmus bizonyítéka, amely vonzóvá teszi az országot a befektetők számára.”

Bahmut sorsa függőben

A moszkvai Nyezaviszimaja Gazeta című ellenzéki napilap számára Bahmut elfoglalása vitathatatlan tény:

„Ukrajna számára Bahmut elvesztése a katonai tervezés kellemetlen, de régóta előre látható epizódja. Az ellenség – érthető módon – ellentámadásra gondol, és vágyik az elveszett terület visszaszerzésére. Kiderült tehát, hogy Bahmut kétségtelenül katonai sikernek számító elfoglalása mégsem tűnik olyan egyértelmű győzelemnek Oroszország számára, bár ez természetesen a Wagner-csoport és alapítójuk vitathatatlan győzelme. Ezáltal megőrizte hírnevét. De ugyanakkor felmerült az a kérdés is: ki tudta volna ezt elérni, ha nem ők? Az orosz védelmi minisztérium nyilatkozataiban eddig egyértelműen hiányoznak a reguláris egységek sikerei.”

A koppenhágai Politiken című liberális napilap az esetleges ukrajnai béketárgyalások kérdésével foglalkozik:

„A bahmuti romok körüli utolsó heves harcok után egyenesen életidegennek tűnhet békéről beszélni. Az ukránok Putyinnal és Oroszországgal szembeni mérhetetlen gyűlölete és megalapozott haragja után hogy nézzen ki most az oda vezető út? Ennek ellenére Zelenszkij elnök a G7-csúcson tett látogatása során a háború kezdetének 500. napja alkalmából esetleges júliusi tárgyalásokról beszélt, az ukrán média pedig Koppenhágát emlegette a béketárgyalások lehetséges házigazdájaként. Dániának örülnie kellene, ha a nemzetközi figyelem fővárosunkra mint tárgyalási helyszínre irányulna. A világ a csaknem 500 napos háború után nem engedheti meg magának, hogy egy békefolyamat legkisebb esélyét is hagyja elveszni.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)