A kahovkai gátrobbantás döbbentette meg legjobban a világot az elmúlt héten. De a világsajtó foglalkozott a lengyelországi tömegtüntetésekkel és az Európai Bíróságnak a lengyel igazságügyi reform elleni döntésével is. Szó volt az új török kormányalakításáról, valamint a közelgő vilniusi NATO-csúcstalálkozóról is. De először vessünk egy pillantást a szingapúri nemzetközi biztonsági konferenciára, ami azért is jelentős volt, mert megjelent mind az amerikai, mind a kínai védelmi miniszter. – Ezen a héten is átlapoztuk a nemzetközi sajtót Rigától Isztambulig és New Yorktól Pekingig.
A szingapúri konferencia visszhangja
A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap így írt a konferenciáról:
„Li kínai védelmi miniszter beszédének első része tele volt hallgatólagos támadásokkal »egy ország és szövetségesei« ellen, az Egyesült Államok megnevezése nélkül. Az a kép viszont, amelyet Li Kínáról bemutatott, a legfényesebb színekben tündökölt. Országa szerinte tiszteletben tartja a multilateralizmust és a nemzetközi jogot. Ilyen megfogalmazásokkal viszont kiváltotta a környező országok nemtetszését.”
A kínai állami lapok eltérően értékelik az eseményt. A pekingi Huanqiu Shibao például méltatta Li védelmi miniszter beszédét:
„A lényeg így foglalható össze: konfrontáció helyett párbeszéd, tömbképződés helyett partnerség és könyöklő mentalitás helyett közösség. De a területi kérdésekről, legyen szó Tajvanról vagy a Dél-kínai-tengerről, Peking nem tárgyalhat.”
A New York-i Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő gazdasági és nemzetközi üzleti és pénzügyi témájú konzervatív napilap ezt írta a konferenciáról:
„Kína egyértelmű célja, hogy kiszorítsa az Egyesült Államokat a csendes-óceáni térségből. Peking egyre merészebb, ahogy katonai ereje gyorsan növekszik. Hszi elnök nemrég figyelmeztette nemzetbiztonsági tisztségviselőit, hogy készüljenek fel a legrosszabb forgatókönyvre. Növekszik ugyanis a véletlen összecsapások kockázata. Kínának meg kell értenie, hogy provokációi megnehezítik az Egyesült Államok kormánya számára az önmegtartóztatást.”
A kahovkai gát lerombolása
A varsói Rzeczpospolia című gazdasági és jogi napilap „orosz terrorizmusról” ír, és nem csak a gát felrobbantása kapcsán:
„Rakétákat lőttek kórházakra, egy mariupoli színházra és egy vasútállomásra, amely tele volt civilekkel, akik menekülni próbáltak. Embereket kínoznak, járókelőket lőnek le, az elit képviselőit pedig üldözik. Ebbe most belefér a gát felrobbantása, amit az oroszok tagadnak. Nehéz elhinni nekik – hisz eddig már annyiszor hazudtak. És mindenekelőtt ez a stílusuk. Az oroszokat nem érdekli az emberélet, nem érdekli őket, hogy civilek, gyerekek vagy idősek az áldozatok. A gát lerombolását megfélemlítésnek szánták, de ezt a lépést valószínűleg a félelem is okozhatta, félve az ukrán ellentámadástól, a kifosztott területek visszafoglalásától, a határ helyes irányának helyreállításától. Ha megnézzük a mindennapi orosz bűnözést Ukrajnában, egyre gyakrabban kell hangsúlyozni és idézni a már sokszor elhangzott állásfoglalásokat: Oroszország terrorista állam.”
A moszkvai Nyezaviszimaja Gazeta című ellenzéki napilap a következőképpen értékeli a történteket:
„A nyugati médiában találhatunk olyan véleményeket, amelyek elmagyarázzák, hogy a gátomlás miként lehet előnyös Oroszország és Ukrajna számára, és miért jelent problémát egyszerre mindkettőnek. Moszkva nem mond le a különleges hadművelet egyik kitűzött céljáról sem. Kijev szerint a konfliktus addig nem ér véget, amíg Ukrajna vissza nem tér 2014 előtti határaihoz, bár még a nyugati katonai elemzők is kétségbe vonják az ilyen tervek megvalósíthatóságát. A viták immár 15 hónapja folynak, és nagyon nehéz elképzelni, hogy az egyik résztvevő aktív fellépése hozzájárulhatna-e a deeszkalációhoz ebben a helyzetben. A konfliktus logikája ebben a fázisban a folyamatos elmélyülésben rejlik.”
Még nagyobb a víz Herszonban, százezrek maradtak ivóvíz nélkül, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Hiába tárgyalt az ENSZ BT a gátrobbantásról, nincs egyetértés abban, ki okozhatta Ukrajnában az Oroszország által megszállt területen a humanitárius katasztrófát, amelynek enyhítésére a nemzetközi szervezet víztisztító és áramfejlesztő berendezéseket, szakembereket és segélykonvojokat küld. Háborús helyzetben zajlik az evakuálás.
Várhatóan ma tetőzik a vízszint a dél-ukrajnai Herszonban, miután kedd reggel átszakadt a duzzasztógát az oroszok által megszállt Nova Kahovka városban; a közeli területekről már több ezer embert evakuáltak, de az ukrán tisztségviselők szerint összesen csaknem 42 ezer embert fenyeget az árvíz.
[…] A dél-ukrajnai lakosság arra készül, hogy a kahovkai gát összeomlása után szerdán még magasabbra emelkedik a vízszint, és sok helyen már most is alig látszik ki a házak teteje a vízből.”
Megalakult az új török kormány
Törökországban az elnöki eskü letétele után Recep Tayyip Erdoğan átalakította kabinetjének nagy részét. Az isztambuli Karar című, kormányközeli napilap dicséri Erdoğan erre vonatkozó döntését:
„Jó, hogy Szulejmán Soylu már nem belügyminiszter, hiszen agitátornak tekintették. Akar védelmi miniszter, Erdoğan közeli bizalmasa szintén nincs már a kabinetben. Meglátjuk majd, hogy ezek a változások irányváltást jelentenek-e a védelmi és külpolitika terén. De az a tény, hogy Fidan titkosszolgálati vezetőt nevezték ki külügyminiszternek, annak a jele lehet, hogy Törökország az új korszakban más területekre is ki akarja terjeszteni külpolitikáját. Erdoğan és kormánya teljes döntésjogot kapott a választóktól. Remélhetőleg értékelni fogják ezt és kihozzák az országot jelenlegi nehéz helyzetéből.”
Az isztambuli Milliyet című közép-baloldali napilap sajnálatát fejezi ki ebben a kérdésben:
„Csak egy nő van a kabinetben, mégpedig Mahinur Göktaş, aki család- és szociális miniszter lett. Néhány nő azt feltételezte, hogy egy második nő is bekerül a kormányba. Sajnos ez nem történt meg.”
A budapesti Élet és Irodalom című irodalmi és politikai hetilap a török külpolitikát elemzi:
„Bár Biden és Putyin egyaránt gratulált Erdoğannak, az EU, főként a Néppárt, inkább befejezné az 1999 óta folydogáló csatlakozási tárgyalásokat Ankarával. Ráadásul eredménytelenül. Magyar részről Orbán Viktor kormányfő már 28-án gratulált a török elnöknek.
[….] A külpolitikában van néhány konfliktusforrás. A Svédország csatlakozása körüli ellentét nem igazán erősíti Törökország és a NATO kapcsolatait. Továbbra is megoldatlan a szíriai menekültek kérdése (ez legalább annyira belpolitikai kérdés is), ezenkívül az ország éppen az orosz-ukrán konfliktus metszéspontjában található. Az EU-hoz fűződő viszony alighanem a következőkben sem javul, s ez a magyar elnökség idején minket is közvetlenül érint majd.”
Kormányellenes tüntetések Varsóban
A varsói nagygyűlés résztvevőinek számát nem szabad úgy tekinteni, mint egy általános lengyelországi hangulatot. De maga a PiS [Prawo i Sprawiedliwošć, Jog és Igazságosság] adott új lendületet az uralma elleni tiltakozásnak, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Lenyűgöző volt vasárnap Varsóban a nemzeti-konzervatív PiS-kormány elleni tüntetés. De ebből nem szabad általános lengyelországi hangulatra következtetni. Ellenfelei a PiS nyolc évvel ezelőtti első választási győzelme óta többször is nagy számban vonultak az utcára – gyakran többen, mint amire számítottak. De ez a mozgósítás nem a hangulatváltozás jele, hanem a lengyel társadalom növekvő polarizációját jelképezi. Az őszi parlamenti választásokról szóló közvélemény-kutatások most is rendkívül szoros versenyfutást jósolnak, némi előnnyel a PiS számára.
Ennek ellenére a hétvégi rally fordulópontot jelenthet. Mert maga a kormánytábor adta meg a döntő lökést az április óta tervezett rendezvény sikeréhez. A »Lex Tusk« a parlament általi elfogadásával és a törvény Andrzej Duda elnök által röviddel a tüntetés előtt történő azonnali aláírásával a PiS elérte, hogy az ellenzék nem túloz, amikor azt állítja, hogy a szabadság és a demokrácia forog kockán. Hisz ez a törvény a demokratikus folyamat alapjait támadja, mert egyértelműen az ellenzéki vezető, Donald Tusk politikai kiiktatására szolgál a választások előtt.”
A varsói Gazeta Wyborcza című, legnagyobb példányszámban megjelenő lengyel balliberális napilap így kommentárja az Európai Bíróság döntését a lengyel igazságügyi reform ellen:
„Az lesz erre ezúttal is a lengyel vezetés egyetlen reakciója, hogy szóban kérkedik, az asztalt pedig ököllel veri, és megismétli azokat az érveket, amelyeket az Európai Bíróság már többször megvizsgált, és megalapozatlannak talált? Ha egy ilyen forgatókönyv megismétlődik, és Lengyelország megtagadja jogszabályainak az EB-ítélet alapján történő módosítását, ez további fájdalmas pénzügyi szankciókhoz vezethet országunk számára, és elmélyítheti elszigeteltségünket a nemzetközi porondon. Ez nagyon fájdalmas vereség lenne Lengyelország számára. Az EB ítélete azt mutatja, hogy olyan országban élünk, ahol az igazságszolgáltatási rendszer jelentősen eltér a civilizált országok normáitól.”
Feltevések a NATO-csúcstalálkozó előtt
A NATO a jövő hónapban Litvánia fővárosában, Vilniusban tartja csúcstalálkozóját. A londoni Financial Times című konzervatív-liberális napilap így kommentálja ezt az eseményt:
„Eltérően 2008-tól, amikor az Egyesült Államok Ukrajna NATO-ba irányítása érdekében kampányolt, a Biden-kormány most óvatos. Egyes európai diplomaták bizakodóak abban, hogy ellenvetéseik – és Berlin fenntartásai – enyhülhetnek, ugyanúgy, mint a tömeges halált okozó fegyverek Kijevbe való szállítása esetében. Intenzív diplomáciára lesz szükség ahhoz, hogy Vilnius előtt megállapodás születhessen. Ez azonban kétségtelenül tovább dühítené a Kremlt. Putyin orosz elnök már ki is jelentette, hogy Ukrajna NATO-tagsága kész tény. A NATO-nak teljesen világossá kell tennie, hogy Oroszország agressziója elkerülhetetlenné tette ezt az eredményt.”
A rigai Diena című liberális napilap azt vizsgálja, hogy mekkora veszélyt jelent Oroszország a balti államokra:
„Észtország és Lettország Oroszországgal, Litvánia pedig az orosz kalinyingrádi régióval határos – mekkora itt a katonai fenyegetés? Ennek meglehetősen alacsonynak kell lennie, mert mindhárom ország tagja a NATO-nak. Az orosz propaganda ennek sokkal nagyobb kockázatát mutatja fel, és ez ellen védekeznünk kell. A féligazságok vagy álhírek elsősorban a közösségi oldalakon terjednek. A Kreml-barát propaganda Lettország nagykövetségén keresztül próbál beszivárogni a társadalomba, országunkat egy bukott államnak felmutatva. Természetesen lehet kritizálni a parlamentünket és a kormányunkat, és persze Lettországban is vannak problémák. De még fontosabb arra emlékezni, hogy milyen eredményeket értünk el eddig – és ez magában foglalja Lettországnak a NATO-, EU- és euróövezet-tagságát.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
