Szerbia politikai és társadalmi válságban van, amelyben bebizonyosodik, hogy a rendszer már nem tud a régi szabályok szerint működni, a kimenetel lehetőségei pedig eltérőek, a helyreállástól a forradalomig bármi elképzelhető – értékelte a mai szerbiai helyzetet Zoran Stojiljković, a Politikatudományi Kar professzora az N1 műsorában.
„Az, hogy mi lesz a végeredmény, attól függ, hogy kikerülünk-e a zűrzavar fázisából, és eljutunk-e olyan helyzetbe, amikor világossá válik és az emberek többsége belátja, hogy a dolgok rossz irányba mennek, és hogy ez a romlás minden szinten, az életszínvonal és a rendszerszintű korrupció szintjén is jelen van” – mondja a professzor.
Kifejtette, hogy a válságot leginkább azon állampolgárok közötti kapcsolaton keresztül lehet kifejezni, akik szerint Szerbia jó vagy rossz irányba halad.
„A válság kezdeti szakaszában vagyunk, ez a zűrzavar szakasza. Ez az a pillanat, amikor szinte semmiben nincs teljes egyetértés, kivéve mondjuk azt, hogy ellenezzük Koszovó bizonytalan felvételét az EU-ba. Semmi másban nincs abszolút többség. Zavar, és anómia van” – szögezte le Stojiljković és hozzátette, hogy a válságból kivezető út a polarizáció felé vezetne mindaddig, amíg az emberek rá nem eszmélnének, hogy a dolgok rossz irányba tartanak.
A tiltakozások mozgalommá alakulhatnak
Szombaton 18 órától újabb tiltakozásokat tartanak Szerbia tíz városában, és blokádokat is bejelentettek. Stojiljković szerint a tiltakozások valamilyen mozgalommá alakulhatnak, ami esetleges változásokat idézhet elő. Mint kiemelte, fontos a tiltakozás okainak tisztázása, a rendszer kihívóinak mozgósítása, a hatalom belső megingatása, azaz „hogy bekövetkezzen az a pillanat, amikor a patkányok elsőként elmenekülnek”. Mint mondta, ez még nem következett be, de már nem tűnik oly távoli lehetőségnek.
A szakember szerint viszonylag erős, azonnali indok kell egy olyan tiltakozáshoz, amely nagyszámú állampolgárt indít el, és amely pszichológiai szinten valamilyen reakciót vált ki, ami meglepődöttséget, undort, vagy haragot vált ki, és amit egyszerűen nem lehet többé figyelmen kívül hagyni.
„Valahányszor a kormány megtámad valakit, mint most a színészeket, öngólokat szerez és dinamizálja a tiltakozás. Mint ahogyan Milošević tette korábban” – szögezi le Stojiljković.
A kormány megmutatta a hibrid rezsim stratégiáját
Stojiljković úgy értékeli, hogy a tiltakozásokkal kapcsolatban mindeddig a kormány egy hibrid rezsim stratégiáját demonstrálta, amely nem alkalmaz nyílt erőszakot a tüntetőkkel szemben, de ugyanakkor nem oldja meg a kérdéseket egyenlő és ésszerű párbeszéddel.
Mint mondja, Vučić abban érdekelt, hogy ezek a tiltakozások tipikus civil tiltakozásokká váljanak, azok radikalizálódása pedig abban fejeződhetne ki, ha a lakosok polgári engedetlenséget tanúsítanának, például huzamosabb időre blokád alá vennének utakat, intézményeket.
Az idő nem Vučićnak kedvez
„Vučić nem ír ki választásokat, ha nem biztos előre, hogy megnyeri azokat. Amennyiben az ellenzék beleegyezik a gyorsan megrendezendő választásokba, nem tudna kontrollálni számos kulcsfontosságú dolgot. Vučićnak nem kedvez az idő, emiatt ő inkább sietne ezzel” – mondja a professzor.
Záró gondolatként megjegyezte, hogy amennyiben a hatalom méltóságteljes és kitartó tüntetésekkel szembesül, mint amilyenek idáig is voltak, előfordulhat, hogy egyes kérdésekben engednek a tömeg akaratának.
