A nemzetközi sajtó fő témái az elmúlt héten: hosszú idő után újra Pekingben járt az amerikai; 2018 óta először német–kínai kormánykonzultáció Berlinben; a német belügyminiszter Tunéziában tárgyalt az illegális migrációról és az ottani szakemberek németországi munkalehetőségeiről; és végül megemlékezés az 1953 június 17-i keletnémet forradalomra. – Átlapoztuk a nemzetközi sajtót Varsótól Rómáig és Londontól Tokióig.

Kína politikai és gazdasági jelentősége

Napjainkban számos kommentár foglalkozik Kínával és annak politikai és gazdasági jelentőségével a világban. A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap ezt írja:

„Néhány évvel ezelőttig terjedt egy mondás Németországról: az állam – állítólag – biztonságpolitikáját az USA-ba, energiapolitikáját Oroszországba, gazdaságpolitikáját pedig Kínába helyezte ki. Ami Németországra vonatkozik, az bizonyos mértékig az egész Európai Unióra is vonatkozik. Napjainkban a nemzetközi válságok radikális újragondolásra kényszerítik Európát. Bár a világ biztonságpolitikáját továbbra is az Egyesült Államok uralja, Németországnak megvannak a maga álláspontjai az ukrajnai háborúra nézve. Az energiapolitika teljes mértékben felfordult: Ausztria [és Magyarország – a szerk. megj.] kivételével szinte mindenhol csökkent az Oroszországtól való energiafüggőség. És a gazdaságpolitika? Az Európai Bizottság új csomagot tervez a nagyobb gazdaságpolitikai biztonság érdekében. Célja, hogy megakadályozza a kínai gazdasági kémkedést és a rejtett pekingi politikai befolyást, amely ezen a téren egyre inkább tekintélyelvűen cselekszik. Bojkottáljuk tehát Kínát gazdaságilag? Nem, ez irreális lenne. De szigorú ellenőrzések szükségesek? Igen, feltétlenül.”

A tokiói Nihon Kezai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja nagy nehézségeket lát a jelenlegi kínai gazdaságban:

„Mintha csak Blinken amerikai külügyminiszter távozását várta volna, a kínai jegybank tegnap csökkentette irányadó kamatait. Nem csoda: a kínai gazdaság hanyatlásra áll. A kamatcsökkentés célja a gyengülő gazdaság fellendítése. A koronajárvány által kiváltott jövőfélelem azonban még mindig mélyen gyökerezik a polgárokban és az iparban. Szakértők szerint Kína gazdasági növekedése valószínűleg az ötödik egymást követő negyedévben is csökken. Kína ezért egy elhúzódó recesszió kezdetén állhat.”

Blinken Pekingben

A londoni The Times című konzervatív napilap ezt írja Blinken amerikai külügyminiszter pekingi látogatásáról:

„Az Egyesült Államok és Kína számos kérdésben más állásponton van, kezdve a kereskedelemtől és a mikrocsipektől az emberi jogokig, Tajvanig és Oroszország Ukrajna elleni inváziójáig. Antony Blinken azt mondta, hogy »nyílt, közvetlen és konstruktív« megbeszéléseket remél. Ha mindkét fél azt mutatja, hogy felelősségteljesen bánnak egymással, akkor a lefelé irányuló spirális legalább megállítható, hisz a közvetlen megbeszélések csökkenthetik a bizonytalanságot.”

A pekingi Huanqiu Shibo című állami napilapnak ez a véleménye:

„Az a tény, hogy ez a látogatás csak több próbálkozás után jött létre, mutatja, mennyire bonyolultak jelenleg a kétoldalú kapcsolatok. Azonban egyik fél sem akarja, hogy a konfrontáció fokozódjon. Az együttműködés lehetőségei adottak és nagyszerűek. Washingtonnak csak az általa felállított akadályokat kell elhárítania.”

A tajpeji Lianhebao című, a hatalmon lévő négy, ún. kék-koalíciós párthoz közel álló napilap csillapítja a várakozásokat:

„Blinken pekingi útja nem nevezhető áttörésnek. Ezzel csak az előző jégkorszak ért véget. Az amerikaiakat jobban érdekli néhány fontos kérdés tisztázása a Hszi Csin-ping és Joe Biden államfők lehetséges csúcstalálkozójával kapcsolatban. A látogatást követően a kínai külügyminisztérium várhatóan feloldja a Tajpej ellen bevezetett szankciókat, amelyeket válaszul Pelosi volt amerikai képviselőházi elnök tajvani látogatására vezettek be.”

„Felelősségérzetről tanúskodik, hogy a két fél közeledett egymáshoz, mert az utóbbi időben a jelenlegi és a feltörekvő világhatalom közötti konfliktus aggasztó formákat öltött” – írja a Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap:

„Blinken és kínai partnerei Pekingben azon a közös véleményen voltak, hogy olyan mechanizmusokat kell létrehozni, amelyek elkerülhetik a katonai eszkalációt, például félreértések vagy balesetek miatt. Számos alapvető különbséget persze nem lehet egyik napról a másikra megoldani. A jövő évi elnökválasztás előtt a Biden-kormányzat valószínűleg nyomás alá kerül a konzervatív tábor részéről, hogy kemény álláspontot képviseljen Kínával szemben. De most már legalább létrejött néhány feltétel ahhoz, hogy a kapcsolatok lefelé irányuló spirálisa ne gyorsuljon fel.”

Német–kínai kormánykonzultáció Berlinben

2018 óta ez az első ilyen formátumú találkozó. A német–kínai kormánykonzultáción sok megbeszélnivaló van, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Li Csiang kínai miniszterelnök március óta tölti be hivatalát és első külföldi útja Németországba vezetett. Ez a hetedik német–kínai kormánykonzultáció, 2018 óta pedig az első ilyen formátumú személyes találkozó. Nemcsak sok év és egy hosszú koronajárvány telt el azóta, de Peking és Berlin kapcsolata is bonyolultabbá vált. Sok mindenről lehet beszélni: azokról a reményekről, hogy Kína felhasználja Oroszországra gyakorolt ​​befolyását az ukrajnai háborúban, a Tajvani-szoros eszkalációjára vonatkozó figyelmeztetésekről és a Kínától való gazdasági függőség csökkentésére irányuló kísérletről. Ennek ellenére a tárgyalások konkrét fejleményeire vonatkozó várakozások alacsonyak. A kínaiak számára azonban már maga a látogatás is jelentős üzenet. »A mai világ a káosz és a változás időszakát éli« – mondta Li kínai miniszterelnök a kínai német nagykövetség által ismertetett beszédében. Németországnak és Kínának fenn kell tartania »a barátság hagyományát«, és a kapcsolataikat el kell mélyítenie, tette hozzá.

[…] Tartalmilag viszont alacsonyabbak az elvárások ezen a találkozón. Kevés idő jutott a közös felkészülésre. Most először nem lesz közös nyilatkozat. Ez valószínűleg Kína és a Nyugat közötti egyre növekvő különbségeknek is köszönhető. A német szövetségi kormány még mindig az új helyzetet próbálja kezelni. Amikor Scholz [kancellár] tavaly év végén Pekingbe utazott Hszi Csin-ping kínai államfőhöz és pártvezérhez, Baerbock [külügyminiszter] adott neki néhány tippet azt javasolva, hogy vigye magával Pekingbe. Ez irritációhoz vezetett a kancelláriában. Scholz Kínából világos figyelmeztetést intézett Oroszországhoz, hogy ne használjon atomfegyvert. Amikor Baerbock idén tavasszal Kínába utazott, emlékezetes sajtótájékoztatót tartottak Csin Ganggal, aki kikérte magának, hogy a Nyugat kioktassa. Ennek ellenére elfogadta a berlini meghívást és néhány héttel később újra a sajtó elé állt Baerbockkal együtt. Azt lehet hallani, hogy a politikai vitapontokról folyó egyezkedésben alig van haladás. De a kínaiak értékelik azt a tényt, hogy az emberek továbbra is hajlandók beszélni velük.”

A pekingi Huanqiu Shibao című állami napilap így tekint a berlini német–kínai konzultációra:

„Bár Kína továbbra is Németország legnagyobb gazdasági partnere, a két ország közötti kereskedelmi kapcsolataiban közelmúltban fellépő negatív tendenciák aggasztóak – különösen a Kínába irányuló német export folyamatos csökkenése. Ennek fő oka a kínai fogyasztók német autók iránti keresletének csökkenése. De vannak ebben politikai tényezők is. Berlinnek és Pekingnek ugyanabba az irányba kellene haladniuk, már csak a globális gazdaság zökkenőmentes ökológiai átalakulása miatt is, és a politikában közös nevezőt kell keresniük. A Kínával való együttműködés az egyetlen módja annak, hogy Németország minimalizálja a saját gazdaságát fenyegető kockázatokat.”

Faeser Tunéziába látogat

Aktív német külpolitika: Faeser belügyminiszter Tunéziába látogatott. A római La Repubblica című liberális, korábban szociáldemokrata napilap ezt írja:

„Több európai vezető tuniszi látogatását követően most Franciaország és Németország belügyminiszterein van a sor. Ez reményt ad egy újabb nagy illúzió keltésére. Ha megegyezünk Kais Saied tunéziai elnökkel anélkül, hogy elítélnénk az emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos álláspontját, az azt mutatja, hogy képtelenek vagyunk szembenézni a valósággal. Az embercsempészek üzlete továbbra is erősebb marad minden kézfogásnál és bármilyen politikai nyilatkozatnál.”

A Londonban arab nyelven megjelenő Al-Quds al-Araby című napilap a tunéziai gazdasági helyzetet tárgyalja és utal a térség politikai nehézségeire:

„Líbia polgárháborúban szenved, Algéria szoros kapcsolatokat ápol Oroszországgal, miközben több százezer ember menekül a térségből. A szubszaharai Afrika polgárháborúkkal néz szembe, és az emberek onnan puccsok és éhínségek elől menekülnek. Ebben a helyzetben csak a Magreb országai, köztük Tunézia tudnak valamelyest ellenállni. A tunéziai hatóságok felismerték ezt, és ennek alapján tárgyalnak az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal. A tunéziai kormány ezt a körülményt arra használja fel, hogy ignorálja a számára oly népszerűtlen kérdéseket, mint a szabadság, a jogok és a demokrácia. A nyugati politikai elit pedig a saját országainak problémáira gondol – és nem azokra, akik a Földközi-tenger túlsó partján a demokrácia hanyatlásának estek áldozatul.”

Megemlékezés a keletnémet forradalomról

Létfontosságú az ellenállásról való megemlékezés, mondta Scholz német kancellár megemlékezve az 1953. június 17-i keletnémet forradalomra, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Az NDK-ban [Német Demokratikus Köztársaságban azaz Kelet-Németországban] 1953. június 17-én lezajlott népfelkelés »országunk szabadságtörténetének egyik legfontosabb és legerősebb eseménye volt« – mondta Olaf Scholz (SPD) szövetségi kancellár szombaton. A berlini seestrassei temetőben tartott megemlékezésen Scholz ezt az eseményt az 1989-es békés forradalomhoz kapcsolta. Az akkori tüntetők áldozatai nem voltak hiábavalók, mondta. A megemlékezésen részt vett Frank-Walter Steinmeier szövetségi elnök, Bärbel Bas (SPD) a Bundestag [Szövetégi Parlament] elnöke és Peter Tschentscher (SPD) a Bundesrat [Szövetségi Tanács] elnöke is.”

A chemnitzi Freie Presse című polgári-liberális napilap ugyanerről a témáról szólva erre fekteti a hangsúlyt:

„Egy ilyen eseményt nem ünnepi beszédekkel lehet tudatosítani, hanem csak az ellenállásról való megemlékezés létfontosságú jellegével. Ezt jobban megérthetik azok az emberek, akik ma jobb életkörülményekért küzdenek Törökországban vagy Iránban, vagy akik a szabadságukat akarják megvédeni Ukrajnában. Az, amit jelenleg a német társadalom egyes részein tapasztalunk, nem más, mint a történelem politikai támogatottságának következménye. A szabadságot és a demokráciát ugyanis sokan egyre inkább alábecsülik. Sajnos ez így van: a szabadságot csak egy szabad demokráciában lehet megvédeni, diktatúrában nem, de börtönben és háborúban sem.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)