Néhány hét és egy sor hiba után a kormánynak sikerült egyfajta kontrollt kialakítania a helyzet felett, és most úgy viselkedik, mint a korábbi tiltakozási hullámok idején, figyelmen kívül hagyja a a tiltakozásokat annak érdekében, hogy azok maguktól abbamaradjanak
– mutat rá Dušan Spasojević, a Politikatudományi Kar professzora az N1 műsorában. Az N1 portál beszélgetőtársa hozzáteszi, a nyári időszak a kormánynak és a külpolitikai érdekeknek kedvez.
Jelenleg távolabb vagyunk a tiltakozás követeléseinek teljesítésétől, mert a kezdeti nyomás enyhült, de a kormány olyan ütéseket szenvedett el, amelyek fontosak lehetnek a tüntetés sikere szempontjából, ha a nyár után teljes erővel visszatérnek
– mondta Spasojević. A professzor sikeresnek tartja a parlamenti ellenzék jelenlegi stratégiáját, hogy rábírja a kormányt a tiltakozás követeléseinek teljesítésére, hozzátéve, hogy az ellenzék „jó módot talált arra, hogy egy nagyon konkrét és érzékeny pillanatban kifejezze az elégedetlenséget”.
Ugyanakkor az ellenzék intézményi nyomást gyakorol parlamenti üléseken, intézményen kívüli nyomást pedig civil tüntetéseken keresztül. Ez a nyomás az eddigi legnagyobb válságba juttatta a rezsimet, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kormány megadja magát az első nagy kihívás előtt. Mindez azonban minden bizonnyal befolyásolja a kormánypártok és az ellenzéki pártok népszerűségét. Most az a legfontosabb, hogy miként őrizzük meg a nyár folyamán az eddigi tüntetési kedvet, hogy szeptembertől ismét a teljes tömeg az utcákra vonuljon
– hangsúlyozza Spasojević. Arra a kérdésre válaszolva, hogy az ellenzéknek van-e más eszköze, amellyel további nyomást gyakorolhatna a rezsimre, Spasojević megjegyzi, hogy az ellenzék jelenleg a tiltakozások terjesztésén dolgozik, ami – hangsúlyozza – nagyon fontos, mert megmutatja az elégedetlenség komolyságát és a tüntetések terjedésének lehetőségeit.
Ez minden bizonnyal jobb lépés, mint a radikalizálódás, például az órákon át tartó útlezárások és az intézmények megszállása a követelések teljesüléséig, mert lehetővé teszi a tiltakozások fokozatos növekedését, ami hosszú távon tartósabbá teheti őket. Például Izrael polgárai harminc hete tüntetnek az alkotmányos reformok leállítása érdekében. Másrészt az ellenzék a polgári engedetlenség vagy az erőszakmentes küzdelem különféle formáival, például előadásokkal, termékbojkottokkal és hasonlókkal diverzifikálhatná a tiltakozásokat, de ezeknek az akcióknak augusztus végéig kell várniuk, hogy hatást fejtsenek ki. Végül a siker fontos része az ellenzék és a polgárok közötti bizalom megteremtése, ami bizonyos mértékig már megtörtént
– összegzi Spasojević.
