A címben található mondattal válaszolt arra a kérdésre, hogy „Mit jelent számodra a Tisza?” a magyarkanizsai Sarnyai Csaba, a Tiszai Tangó és a Tangó II megálmodója, tulajdonosa, aki nem olyan régóta az egykori Potisje nyaraló – ami ugyancsak a Tiszai Tangó nevet viseli – üzemeltetője. Csaba, a helyi sétahajókázás alapjainak megteremtője több mint tíz éve azon dolgozik, hogy egyre többen akarják megismerni mindazt az élő és élettelen csodát, amivel ez a folyó és annak partja rendelkezik.

Kicsit visszanyúlva a kezdetekhez: milyen apropó kapcsán született meg a Tiszai Tangó ötlete?

– Sokáig nem tudtam, hogy mivel szeretnék foglalkozni, abban viszont mindig is biztos voltam, hogy ha csak egy mód van rá, szeretnék a gyerekekre és a felnőttekre is egyaránt hatással lenni. A pedagógia és a természet mindig is vonzott. A Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karra jártam, amikor volt szerencsém részt venni egy kiránduláson a Kopácsi-réten. Ez egy Horvátországban található, változatos élőhelyeket magába foglaló természetvédelmi terület, melynek csak egy részét teszi ki a Kopácsi-rét, az összterület nagysága messze meghaladja azt. Határos a magyarországi Duna–Dráva Nemzeti Parkkal és a szerbiai Felső-Dunamellék Természetvédelmi Rezervátummal is. A Kopácsi-rét tehát három országban elterülő ártéri élőhely egy alkotóeleme. A kirándulás alkalmával mi is megtekintettük ezt a Nemzeti Parkot, ahol egy prezentációs előadás keretében, interaktív módon mutatták be nekünk a Duna élő és élettelen világát. Ezt követően egy sétahajóval körbe is jártuk a Duna egyik holtágát, ez pedig nemcsak élményt nyújtott, hanem inspirációként is hatott rám – ekkor fogant meg ugyanis a Tiszai Tangó ötlete bennem. Az első ötletem az volt, hogy az adorjáni Sarnyai-tanyán – ami édesapám tanyája – létrehozom majd az első tiszai ökocentrumot a folyó ezen szerbiai szakaszán. Mivel a tanya mindössze 200 méterre terül el a folyóparttól, úgy gondoltam, ez a hely tökéletes lesz arra, hogy a Kopácsi-réten megtapasztaltak alapján én is hasonlóan bemutassam a Tisza ökoszisztémáját. Majd az előadás után egy sétahajóval testközelből is megmutassam mindazt az érdeklődőknek.

Az ötlet megszületése mikorra datálódik?

– 2009-ben született meg az ötlet, három évvel később, 2012-ben vásároltam meg és indítottam útjára a Tiszai Tangó nevű sétahajót, 2020-ban aztán sikerült vásárolnom egy nagyobb hajót, ami a Tangó II nevet kapta, idén állítottam üzembe.

Idővel a Tisza-parton többeknek is feltűnt a Tiszai Tangó jelenléte, leginkább azok mutattak első körben érdeklődést a sétahajókázás iránt, akik a parton elterülő éttermekbe jártak

Ha jól értem, az alapötlet idővel átalakult. Hogyan?

– Így van, idővel a Tisza-parton többeknek is feltűnt a Tiszai Tangó jelenléte, leginkább azok mutattak első körben érdeklődést a sétahajókázás iránt, akik a parton elterülő éttermekbe jártak. Először egy-két család, majd a környékbeli iskolás, illetve nyugdíjas csoportok, aztán a községbeli egyesületek, végül pedig már a Kanizsán kirándulók is megkerestek azzal, hogy mutassam be nekik a folyót és a mellette elterülő élő és élettelen világot. Gyakorlatilag szájról szájra terjedt a híre annak, hogy a városban lehetőség van sétahajókázásra. Később aztán voltak, akik a születésnapjukat, lánybúcsújukat vagy legénybúcsújukat, illetve kisebb összejöveteleket akartak a hajón tartani, és így alakult át lassan, de biztosan, önmagát formálva az alapötlet.

Miben különbözik az egyik hajó a másiktól? 

– Míg a Tiszai Tangón maximum harmincan, addig a Tangó II-n olyan 80–90 személy fér el. Ebből következik, hogy mind a két jármű felépítése más. Más-más karbantartást igényelnek úgy műszaki, mint anyagi értelemben. Mind a két hajónak mások a kihasználási lehetőségei, ezeket a tulajdonságukat hajózhatóságuk és a nagyságuk határozza meg. A Tiszai Tangót eddig szinte csak tavasztól őszig tudtam vízre tenni, ám a Tangó II már rendelkezik olyan funkciókkal, amelynek köszönhetően akár télen is igénybe vehető lesz.

Vízre vinni embereket óriási felelősség. 

– Igen, éppen ezért mindig, minden csoportnak elmondom, még akkor is, ha vannak köztük profi úszók, hogy a Tiszától jobb félni. Ugyanis, ha tart tőle egy kicsit az ember, akkor már másképp viselkedik a hajón.

Kár lenne tagadni, hogy régóta ismerjük egymást, ezért engedd meg, hogy kiemeljem az olvasók előtt is azt a stabil, nyugodt, biztonságot árasztó személyiséget, amivel rendelkezel. Nem beszélve a kommunikációdról, ami közvetlen, és közben ugyanilyen nyugalmat áraszt. Jól gondolom, hogy ez az, amitől a vállalkozásod ilyen jól megy és gördülékenyen fejlődik? 

– Biztosan ez is egyfajta szempont azok számára, akik úgy döntenek, hogy vízre szállnak velem először, és számomra megerősítés, ha esetleg másodszor, sőt harmadszor is visszatérnek. A legfontosabb, hogy az utasaim elégedettek legyenek, és jól érezzék magukat. Egy sétahajó tulajdonosának és kapitányának lenni egyben nagy felelősség. Úgy gondolom a legfontosabb, hogy köztem és az utasaim között kialakuljon a bizalom. Nekem azért fontos ez, mert tudnom kell, hogy az utasaim hallgatnak rám, és úgy cselekszenek, ahogy mondom nekik, a részükről pedig azért kell, hogy fontos legyen mindez, hogy tudják, amíg engem látnak, baj nem lehet. Enélkül nem működne, és nem is fejlődne a vállalkozásom, hiszek abban, hogy szeretnünk kell azt, amit csinálunk, és én ezt nagyon szeretem csinálni.

A Tangó II tiszavirágzás idején

Neked mit jelent a Tisza közelsége?

– Nekem? Mindent, ami az élethez nélkülözhetetlen. Az első emlékeim a Tiszához, a Tisza-parthoz kötnek, itt nőttem fel.

És mit jelent azoknak, akik úgy döntenek, hogy vízre szállnak veled? 

– Merem remélni, hogy ugyanazt, mint nekem. Remélem, hogy a sétahajózás után, amikor eszükbe jut az élmény, szeretettel gondolnak arra. Az én célom legalábbis az, hogy ezt jelentse – kezdetben azt éreztem, hogy én tartozom fizetséggel azoknak, akik bizalmat szavaztak, és bemutathattam nekik mindazt a csodát, amit ez a folyó és a partja magában rejt.

Miként alakult át az egykori Potisje nyaralója, ami immár ugyancsak a Tiszai Tangó nevet viseli?

– Ahogyan említettem, az egész gyerekkoromat a Tisza-parton töltöttem, és néhány évvel ezelőtt nagyon elszomorított, hogy a parton fekvő nyaralókat lassan, de biztosan „idegenek” veszik meg, újítják fel és használják. Nagyon fájt volna, ha az egykori Potisje nyaralója is erre a sorsra jut, így aztán benyújtottam egy kérelmet a magyarkanizsai önkormányzathoz, ugyanis tudtam, hogy ez a terület a községhez tartozik azóta, amióta a téglagyár lemondott róla. Úgy gondoltam, a terület kiválóan alkalmas lesz a vállalkozásom központjának. A tervek szerint a parthoz mólósort kötök, ahová a sétahajóim és a csónakjaim – amelyeket ki lehet majd bérelni – lesznek majd kikötve. Kiépítés alatt van a hajók és csónakok vízre engedéséhez szükséges út, ha az elkészül, akkor gyakorlatilag az év bármely szakaszában rá lehet engedi a vízre, és ki lehet venni hajókat, csónakokat a vízből. Innen indulnak majd a hajókirándulások is, a nyaraló területén pedig az utasok indulás előtt és érkezés után kényelmesen elidőzhetnek majd. Születésnapok, céges bulik, különböző családi rendezvények megtartására és sátorozásra már bérelhető a területen, hamarosan pedig a hétvégi bulik is útjára indulnak a nyaralóban, amelyek az időseket és fiatalokat egyaránt megcélozzák majd. Jövőre pedig többnapos fesztiválokat is szeretnék szervezni. Nagy lehetőség ez számomra, bízom benne, hogy minél több embernek örömet okozok majd.