A hét hírei: Spanyolország az EU soros elnöke. Sikeres lehet-e az ukrán ellentámadás? Izraeli hadművelet Ciszjordániában. Csúcstalálkozót tartott a Sanghaji Együttműködési Szervezet. Az egyik legfontosabb hír azonban az volt, hogy egy 17 éves algériai származású fiú meggyilkolása után zavargások törtek ki Franciaországban – kezdjük is az utóbbival e heti lapszemlénket. Rigától Tel-Avivig és Londontól Tokióig futottuk át a világsajtót.  

Macron nehéz helyzetbe került

A Nahel M. haláláról szóló nyomozás első eredményeiről számol be a párizsi Le Monde című liberális-szocialista napilap:

„Egyre tisztázódni kezdenek Nahel M. halálának körülményei, akit június 27-én, kedden Nanterre-ben ölt meg egy rendőr. Az emberöléssel vádolt dandártábornok további fogva tartásáról szóló, július 6-ra, csütörtökre tervezett meghallgatás részeként Jean-Louis Bernadeaux, a versailles-i főügyész július 5-én, szerdán kelt vádiratában összefoglalta a folyamatban lévő vizsgálat eddigi eredményét.

A dokumentum részletesen rekonstruálja az események kronológiáját az üldözés kezdetétől azokig az első eseményekig, amelyekben a fiatalok és az áldozat hozzátartozói érintettek. A vádirat végén az ügyészség a dandártábornok fogva tartását rendelte el.

Az ügyész átvette a rendőrök magyarázatát, hogy megértse, miért és hogyan üldözték a Nahel M. által vezetett bérelt Mercedest, amelyben két utas tartózkodott. A gyilkosságban érintett dandártábornok állítása szerint észrevett »egy Mercedest, amelynek zúgott a motorja, és amely a buszsávban haladt«.

Ezen a kedden, június 27-én, […] a rendőrmotoros páros először megpróbálta feltartóztatni a Mercedest. Az őrmester ezután bekapcsolt szirénával jelezte a sofőrnek, hogy húzódjon oldalra. »De ez« – jegyzi meg a vádirat – »hirtelen felgyorsult, és elmenekült«. A két motoros ezután üldözésbe vette a Mercedest nagy sebességgel, hirtelen kigyorsításokkal, a piros lámpákon és a kereszteződéseken át »teljes sebességgel«, a gyalogosok elővigyázatossága nélkül. A lövés ezután dördült el.”

A moszkvai Nyezaviszimaja Gazeta című ellenzéki napilap ezt írja a franciaországi zavargásokról:

„Eddig a hatóságok nagyrészt kézben tartották a helyzetet. A rendkívüli állapotot még nem hirdették ki. Most már azonban sok múlik a Nahel-ügy vizsgálata során elért eredményeken és azon, hogy a hatóságok képesek-e megakadályozni a tüntetők radikalizálódását. Macron elnök lemondta németországi látogatását és tegnap több mint 200 érintett város polgármesterével találkozott. Ez a találkozó kísérlet volt arra, hogy szisztematikus módszereket találjanak a hátrányos helyzetű városrészek társadalmi-gazdasági problémáinak megoldására. Ez egy sürgős dolog a francia elnök számára. Tekintettel a közelgő szeptemberi szenátusi, a 2024 júniusi európai parlamenti választásokra és a 2024 nyári olimpiai játékokra, Macron mindenekelőtt abban érdekelt, hogy a világ biztonságban érezze magát a francia utakon.”

Az ukrajnai helyzet változatlan

A londoni The Times című konzervatív napilap az orosz elnök további lépéseiről spekulál az Ukrajna elleni háborúban:

„Putyin abban bízik, hogy képes visszaszerezni a katonai kezdeményezést. Nem feltétlenül azért, hogy döntő vereséget mérjen Ukrajnára, hanem hogy megmutassa a demoralizált orosz hadseregnek és a lakosságnak, hogy továbbra is az ő kezében van az irányítás. Gyengélkedő helyzetéből éppen ez a veszély fenyeget. Erői már felrobbantották a kahovkai gátat, bár Oroszország ezt tagadja. Teljesen elképzelhető, hogy van egy tervük a dél-ukrajnai Zaporizszsja atomerőmű megtámadására, amit az orosz csapatok 2022 márciusa óta kezükben tartanak. A katonai személyzet és az alkalmazottak látszólagos visszavonása egy tervezett szabotázscselekmény jele lehet.”

A varsói Gazeta Wyborcza című, legnagyobb példányszámban megjelenő lengyel bal-liberális napilap szerint Putyin óvatosabb lett a Wagner-zsoldosok sikertelen felkelése után:

„A Kreml mesterének félelme az egy héttel ezelőtti események következményeitől még nagyobb, mint a koronavírustól való groteszk félelme. Azoknak, akiket beengednek, hogy találkozzanak az állami vezetőkkel, át kell esniük a Covid-teszteken és egy kéthetes karanténon. Ugyanilyen veszélyes az a tény is, hogy megtört a mítosz, miszerint a Putyin körüli elit konszolidálódik és garantálja Oroszország stabilitását. Úgy tűnik, Oroszországban most készül a hatalmi struktúrák megtisztítása, ami tovább ronthatja a helyzetet, amely felett Putyinnak nincs ellenőrzése.”

Spanyolország az EU Tanács új elnöke

A stockholmi Aftonbladet című független szociáldemokrata napilapnak erről ez a véleménye:

„Svédország soros elnöksége július 1-én befejeződött. Az elmúlt hat hónapot azonban nem koronázta siker. Valószínűleg csak néhány svéd vette észre, hogy egyáltalán létezett ez a szerep. De még ha az Európai Tanács elnöksége nagyon sok svéd érdeklődése nélkül múlt is el, ez így van az európai politikusokkal is, ami nem jó jel. A bukott klímapolitika mellett a svéd EU-elnökség egyébként csak a kormányon belüli civakodást fokozta.”

A madridi El Mundo című közép-jobboldali napilap előre tekint az uniós Tanács új elnöksége elé:

„Múlt szombattól hat hónapon át Spanyolország tölti be az EU Tanácsának soros elnöki tisztségét, és ez fontos lehetőség számunkra, hogy megerősítsük európai ambícióinkat és hitelességünket a többi tagállammal szemben. Spanyolország prioritásai között most a migrációügy Magyarország és Lengyelország bojkottját követő helyzete szerepel, továbbá a megújuló energiákra való átállás és a stabilitási szabályok betartása. Spanyolországnak mindenekelőtt az EU és Latin-Amerika közötti kapcsolatok erősítésére és az Unió meg Kína viszonyának alakítására kell összpontosítania.”

Izraeli offenzíva Ciszjordániában

Az izraeli hadsereg nagyszabású katonai offenzívát hajtott végre Ciszjordániában. A Tel Aviv-i Háárec című, 1918-ban alapított szociál-liberális napilap azon töpreng, hogyan történhetett ez meg:

„Az izraeli hadseregre hatalmas terhet rakott egy kíméletlen politikai peremcsoport. E közé tartoznak az Otzma Jehudit párt miniszterei és a telepesek vezetői. Ismét bebizonyosodott, hogy Benjamin Netanjahu miniszterelnököt, akit a biztonságpolitika épelméjű hangadójaként tartanak számon, megbénították a kormányát valóban irányítók felháborodott kiáltásai. Az ehhez hasonló műveletek táplálják azt a veszélyes illúziót, hogy a palesztin terrorizmus gyökerei egy adott menekülttáborban vagy városban gyökereznek, és egyetlen erőteljes csapás is elég ahhoz, hogy megsemmisítsék hálózatait.”

A sanghaji Jiefang Ribao című állami napilap Izrael ciszjordániai offenzíváját tárgyalja:

„Az elmúlt 20 év legnagyobb katonai hadműveletével Netanjahu izraeli miniszterelnök kiverte a biztosítékot Dzseninben, mert ezt a várost tartják az Izrael és Palesztina közötti konfliktus legrobbanékonyabb központjának. Ha a militáns palesztin csoportok most megtorló akciókat hajtanának végre, a feszültségek tovább fokozódnának. A légi és szárazföldi offenzíva fő célpontja a dzsenini menekülttábor volt, amelyet Izrael a terroristák menedékhelyének tart. Itt a legmagasabb a munkanélküliségi és szegénységi ráta a ciszjordániai 19 menekülttábor közül. A katonai művelet célja nemcsak az volt, hogy meggyengítsen több militáns palesztin csoportot, hanem az is, hogy jelezze minden palesztinnak, hogy hagyják abba ezen csoportok támogatását.”

A barcelonai La Vanguardia című spanyol-katalán közép-liberális monarchista napilap így vélekedik:

„Az izraeli légicsapások nem Gáza ellen irányulnak, hanem Ciszjordánia ellen, ahol hosszú évek óta nem voltak a tegnapihoz hasonló jelenetek. A Palesztin Hatóság cselekvőképtelen és nincs ellenőrzése a milíciák felett. Ez azt jelenti, hogy olyan csoportok játszanak döntő szerepet, mint a Hezbollah és az Iszlám Dzsihád. Ez más frontok megjelenéséhez is vezethet Gáza mellett. Ciszjordániában már 700 ezer telepes él, nemrégiben pedig további 5700 lakás építését jelentették be. Az ilyen provokációk a fő okai a palesztinok támadásainak, amelyekre Izrael katonai erővel válaszol.”

Csúcstalálkozó Sanghajban

Végül térjünk ki a Sanghaji Együttműködési Szervezet csúcstalálkozójára. A rigai Diena című liberális lett napilap erről ezt fejti ki:

„Az SCO [Shanghai Cooperation Organisation azaz Sanghaji Együttműködési Szervezet] a nem nyugati államok két legnagyobb szervezetének egyike. Célja a tagországok stabilitásának és biztonságának erősítése, valamint a politikai és gazdasági együttműködés kiterjesztése. Biztonsági együttműködésről viszont szó sincs, mert ahhoz túlságosan eltérnek a tagok érdekei, különösen India és Kína között. Jelenleg többek között Fehéroroszország és Mongólia pályázik a teljes jogú tagságra, és olyan államok is partnerek, mint Törökország, Szaúd-Arábia és Egyiptom, de a mai napig viszont egyetlen afrikai ország sincs a partnerek köztt. Az SCO kiterjesztése globális trend, és ha Fehéroroszország lenne a következő tagállam, ez további támogatást jelentene a minszki rezsim túléléséhez és új gazdasági lehetőségeihez – elvégre az SCO-országok figyelmen kívül hagyják a nyugati szankciókat. Lettországnak ezután is meg kell küzdenie egy ilyen valósággal.”

Az SCO-csúcsot beárnyékolják a Kína és India közötti konfliktusok. Putyin elnök megpróbálja megnyerni magának a SCO kormányfőit. És Irán új tagja lesz a szervezetnek, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap „Hszi és Putyin a Nyugat ellen” címmel:

„Az eurázsiai országok blokkja az egységért küzd. A Sanghaji Együttműködési Szervezet országainak idén India által rendezett virtuális csúcstalálkozóján Kína, India és Oroszország vezetői a szomszédos országokkal való szorosabb együttműködést szorgalmazták. Az SCO-t 2001-ben alapította Moszkva és Peking. India mellett ellenséges testvére, a gazdasági túléléséért küzdő Pakisztán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán is tagja a szervezetnek. Új-Delhiben a csoport kilencedik tagként befogadta Iránt, amelyet jövőre Fehéroroszország fog követni. Az SCO-t a Pakisztán és India, valamint India és Kína közötti mély konfliktusok hátráltatják. Míg Peking vezetése egy olyan rend megteremtését szorgalmazza, ami Kína vezetése alatt lenne, India egy többpólusú világrend kialakításán dolgozik.

A csúcson Vlagyimir Putyin orosz elnök a világgazdasági válságra figyelmeztetett. Megjósolhatóan ellenezte az »USA által diktált« világrendet, és »hibrid háborúról« beszélt »példátlan, illegitim oroszellenes szankciókkal« az Ukrajna elleni inváziójára adott nyugati reakciókra hivatkozva. Putyin Kínát, fő kliensét, Indiát és Iránt tekinti kulcsfontosságú partnernek. A csúcstalálkozót szervező India ismét nagyon rugalmasnak mutatkozott: Narendra Modi miniszterelnök néhány napja még az Egyesült Államokkal egyre erősödő kapcsolatokról számolt be. Ugyanis milliárdos fegyvervásárlást tervez Washingtonban és esetleg Németországban. Eddig Oroszország volt India legfontosabb fegyverszállítója. A Himalájában most számos határkonfliktus nehezedik az indiai—kínai kapcsolatokra.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)