A világsajtó az elmúlt napokban NATO-csúcstalálkozóra összpontosított, ahogy mi is tettük rendkívüli lapszemlénkkel. További fontos témák voltak: az Egyesült Államok kormányának döntése, hogy Ukrajnának kazettás bombákat szállít; Yellen amerikai pénzügyminiszter kínai látogatása; Putyin és Prigozsin tárgyalása a Kremlben; tiltakozások Izraelben az igazságügyi rendszer tervezett átalakítása ellen; a renaturalizációt célzó uniós törvény, ami a környezet megtartására, illetve helyreállítására irányuló beavatkozás és amelyet hosszas vita után hagyott jóvá az Európai Parlament. – Átlapoztuk a világsajtót New Yorktól Frankfurtig és Barcelonától Tokióig.
Mi az a kazettás lőszer – és miért vitatott?
Az Egyesült Államok kazettás lőszerrel látja el Ukrajnát. De hogyan működik pontosan ez a lőszer? És miért habozott eddig Biden, hogy Ukrajnának olyat szállítson? – teszi fel a kérdést a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Az Egyesült Államok ígérete, hogy a jövőben kazettás lőszerrel támogatja Ukrajnát az Oroszország elleni védelmi háborúban, nagyon eltérő nemzetközi reakciókat váltott ki. Olekszij Reznyikov ukrán védelmi miniszter szombaton a Twitteren azt írta, hogy az amerikai döntés megmenti az ukrán katonák életét és elősegíti a megszállt területek felszabadítását. Azt is megígérte, hogy ezeket a lőszereket nem használják fel »Oroszország hivatalosan elismert területén«.
A NATO különböző tagállamai azonban óvatosan reagáltak Biden döntésére. […]
A kazettás bombák olyan hagyományos lőszerek, amelyek több tízezer kis robbanásveszélyes anyagot – más néven »bombát« – tartalmaznak és képesek ezeket szétszórni. A kazettás bombák ledobhatók a levegőből, de tüzérségi lövedékként vagy cirkálórakéták robbanófejeként is használhatók. A bombákhoz gyújtó- vagy szilánkos lőszert, de aknaszerű vagy páncéltörő lőszert is használnak. Ezt általában egy hordozóbombából, úgynevezett adagolóból szórják szét a levegőben előre beállított magasságból, és az adagoló a saját tengelye körül forogva éri el a nagyobb hatótávolságot. Egyes lőszerek kis ejtőernyőkkel vannak felszerelve, hogy lassítsák a zuhanást és időt adjanak az ezeket ledobó repülőgépnek, hogy eltávolodjon a bombáktól.
[…] A kazettás lőszereket először a vietnami háborúban alkalmazták intenzíven. A Human Rights Watch [Emberi Jogi Figyelő] civil szervezet szerint a közelmúlt konfliktusaiban Oroszország például legalább 47 támadásban használt kazettás lőszert a szíriai háborúban. Az Amnesty International [Nemzetközi Emberi Jogvédő Szervezet] és a Human Rights Watch szerint 2020-ban Örményország és Azerbajdzsán is bombázta kazettás lőszerrel a Hegyi-Karabah területeit.
Az Egyesült Államok elsősorban az afgán háború elején és Irakban használt kazettás lőszert. Az utolsó dokumentált amerikai felhasználás 2003-ban volt. De az USA még mindig nem írta alá az Oslói megállapodást [amely tiltja a kazettás lőszerek alkalmazását], és fenntartott néhány kazettás lőszerkészletet.”
A New York Times című, 1851-ben alapított, 132 Pulitzer díjas konzervatív napilap bírálja a kazettás lőszerek szállítását Ukrajnába:
„Ukrajna egy támadóval harcol, aki kész mindenféle fegyvert bevetni és válogatás nélkül lőni civilekre. Ukrajnának ezért segítségre van szüksége és ezt meg is érdemli. De olyan fegyvereket adni helytelen, amelyeket a világ nagy része jogosan elítél. A kazettás bombák hosszú távú következményeinek figyelmen kívül hagyása aláásná Ukrajna támogatásának egyik fő okát: az európai békét és stabilitást biztosító normák védelmét. Az Egyesült Államok ezen fegyverek használatára való ösztönzése gyengítheti azon szövetségesek támogatását is, akik eddig az amerikai vezetés mögé tömörültek.”
A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap feltesz néhány kérdést ezzel kapcsolatban:
„Le kell-e lépniük azoknak a kritikus szellemeknek, akik támogatják Ukrajnát, de elutasítják az orosz megszállók elleni kazettás lőszerek szállítását? Fennáll-e a veszély, hogy ezáltal egyébként az agresszor kezére játszanak? A válasz nem. A »kollaterális kárt« túlárazó fegyver ellen erős érvek szólnak. Ezek a háború lényegébe vágnak. Leleplezik annak abszurditásait anélkül, hogy alapvetően megkérdőjeleznék Ukrajna önvédelemhez való jogát. Nehéz körülmények között is saját erkölcsi követelményekkel foglalkoznak, bár néha meglehetősen érzéketlenül. De ezt el kell fogadni. Különösen egy háborúban.”
Yellen pekingi látogatása
Véget ért Janet Louise Yellen amerikai pénzügyminiszter négynapos kínai látogatása. A tajpeji Lianhe Bao című, a négy kormánypárthoz közeli napilap ezt írja Yellen látogatásáról:
„Yellen pekingi fellépése szerény és visszafogott volt. Sokak, különösen a republikánus politikusok szemében, ez a lágyság jeleként értelmezhető. De figyelembe véve a 77 éves hölgy karrierjét, munkastílusa eddig minden volt, csak nem lágy. A Kínához való hozzáállása kiszámítható volt. Yellen asszonynak tisztában kellett lennie azzal, hogy a kormány képviselőivel folytatott tárgyalások nem hozhatnak azonnal konkrét eredményt. Stabilizálni tudják azonban a két világhatalom jelenleg feszült viszonyát. Yellen kínai tartózkodása alatt Washington újabb magas szintű látogatást jelentett be John Kerry személyében, aki a kormány klímamegbízottja. Remélhetőleg ennek a kommunikációnak köszönhetően a kétoldalú kapcsolatok nem fognak tovább romlani.”
A tokiói Asahi Shimbun című, 1879-ben alapított, reggel 5.1 milliós, este pedig 1.55 milliós példányszámú liberális újság, a világ harmadik legnagyobb napilapja ezt írja Yellen pekingi látogatásáról:
„Yellen nemcsak politikus, hanem közgazdász is, és mint a jegybank egykori vezetője egyértelműen elhatárolódik a szélsőségesen Kína-ellenes hangoktól, amelyek például a parlamentben is hallhatók. Egyesek számára a »kommunikáció« szó, amelyet Yellen Pekingben többször is megismételt, túl gyengének hangzik. De még a megbeszélésekhez is sok kitartás, türelem és stratégia szükséges. Nem szabad túl optimistának lenni, de az USA és Kína számára jelenleg nincs más lehetőség, mint a tárgyalások folytatása.”
Putyin Prigozsinnal tárgyalt a Kremlben
Öt nappal a fegyveres felkelés után Oroszország elnöke találkozott a zsoldosvezérrel és parancsnokaival. A Kreml szóvivője szerint a találkozó három órán át tartott, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Vlagyimir Putyin orosz elnök június 29-én találkozott Jevgenyij Prigozsinnal a Kremlben – öt nappal a Wagner-csoport általa kezdeményezett fegyveres felkelés után. Ezt Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője erősítette meg hétfőn, miután a Libération című francia lap nyugati titkosszolgálati forrásokra hivatkozva beszámolt róla. »Az elnöknek valóban volt ilyen találkozója« – mondta Peszkov. Putyin 35 embert »hívott meg« – a Wagner-egységek valamennyi parancsnokát és a csapatok vezetőit, beleértve Prigozsint is.
A Peszkov szerint csaknem három órán át tartó megbeszélésen Putyin értékelte »a társaság fronton végzett tevékenységét« az Ukrajna elleni háborúban, valamint »figyelembe véve a június 24-i eseményeket, meghallgatta a parancsnokok nyilatkozatait, ill. bemutatta nekik a javasolt művelet más változatait« – mondta Putyin szóvivője. A Wagner-parancsnokok »hangsúlyozták, hogy az államfő és a főparancsnok elkötelezett hívei és katonái«. Prigozsin a június 24-én éjszakai zavargást a Wagner-csapatok »parancsnoki tanácsa« közös döntéseként mutatta be. […]
Putyin találkozása Prigozsinnal, akit ő maga árulónak minősített, megdöbbenést és felháborodást váltott ki a radikális orosz háborúpárti szószólók távirati csatornáin. A propagandista Borisz Roszin a mintegy 850 ezer követőt számláló Telegram-csatornáján ugyanakkor Putyin bölcs lépéseként magyarázta a találkozót a lázadás okozta károk minimalizálása érdekében.”
Halálos beteg lehet a Wagner-csoport vezetője, sokáig rákkal kezelték. „Egyesek még azt is tudni vélik, hogy Jevgenyij Prigozsin egészségi állapota a villámgyorsan lefújt puccsban is közrejátszott”, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap, majd így folytatja:
„Egy olyan klinikán kezelték a Wagner-csoport vezetőjét, amely Vlagyimir Putyin lányához, Marija Voroncovához kötődik. […]
Jevgenyij Prigozsin egy munkatársa azt mondta, hogy a férfit sokáig kezelték rákkal és most megállni látszik a daganatképződés folyamata. A zsoldosvezér igyekszik egészséges életmódot folytatni, emellett szigorú diétát követ. Egyik alkalmazottja az utóbbi időkben egyszer látta csak, amint megengedett magának egy pohár limonádét. Ismerősei szerint egészségügyi problémái is szerepet játszottak abban, hogy villámgyorsan lefújta puccsát. Lakóhelyén több olyan fotót is találtak az orosz hatóságok, amelyek egy intenzív ágy, lélegeztetőgép és oxigénkoncentrátor is látható volt.”
Tiltakozások Izraelben
Izraelben kiújultak a tüntetések: a napokban emberek tízezrei tiltakoztak az igazságügyi rendszer tervezett átalakítása ellen. A bécsi Die Presse című kereszténydemokrata konzervatív napilap ezt írja erről:
„Ha Benjámin Netanjahu miniszterelnök azt feltételezte, hogy az igazságügyi reform elleni tiltakozások nyár közepére lecsengenek és az izraeliek inkább a tengerparton sütkéreznek majd, akkor alaposan tévedett. A legfelsőbb bíróság elmozdításának ellenzői ismét megbénították a fél országot. Úgy tűnik, Netanjahut semmi sem hatja meg – sem a Washington részéről érkező nyomás, sem a polarizáció, sem pedig a társadalmi erózió jelei Izraelben. Minden ellentmondás ellenére hajlandó átverni annak a reformnak a kulcsfontosságú részét, amelyet ultravallásos és ultrajobboldali koalíciós partnerei vakon támogatnak. Ha az elnök, Jichak Herzog és az ellenzék kétségbeesett kérései elhalnak a tárgyalások új fordulója után, és az illúziók által táplált kompromisszum reménye összeomlik, akkor a reform ellenzői jól tennék, ha megdöntenék Netanjahu szégyentelen kormányát további tiltakozásokkal és sztrájkokkal. Ez a hazaszeretet cselekedete lenne.”
A New York Times című, 1851-ben alapított, 132 Pulitzer díjas, liberális napilap úgy véli, hogy az Egyesült Államok kormányának újra kellene értékelnie kapcsolatát az izraeli vezetéssel:
„Washington is tanúja lehet a szélsőjobboldali izraeli kormány példátlan radikális magatartásának az »igazságügyi reform« álcája alatt. Ez aláássa Izraellel fennálló közös érdekeinket, közös értékeinket és azt a fontos közös jövőképet, hogy Ciszjordánia izraeli megszállása csak átmeneti állapot.”
Az EP hosszú vita után jóváhagyta a renaturálási törvényt
Most pedig térjünk át a renaturálási törvényre, amelyet az Európai Parlament hosszas vita után hagyott jóvá. A barceloniai El Periodico de Catalunya című közép-baloldali napilap emlékeztet a projekt céljára:
„A cél az ökoszisztémák és a biodiverzitás megőrzése az EU-tagállamokban. A törvényről heves viták folytak, amelyek szó szerint két táborra osztották a parlamentet: egyrészt ott voltak a szocialisták és a zöldek, akiknek nincs vesztegetni való idejük, másrészt az EPP [European People’s Party azaz az Európai Néppárt] vezette konzervatívok, akik a törvényt a mezőgazdaság elleni támadásnak tekintik. Ez a különállás keserű pirulát jelent.”
A rennes-i Ouest-France című közép-konzervatív napilap pürrhoszi győzelemnek tekinti a renaturálási törvényt, amelyben egy erősen felvizezett szöveget fogadtak el:
„A szavazás nyomokat hagy az Európai Parlamentben, különösen, ami az ebben a parlamenti ciklusban szokásos szavazattöbbséget illeti és a szociáldemokratáktól a liberálisokon át az EPP-ig terjedt. És még több ellentmondásos szavazás van kilátásban: a belsőégésű motorok kibocsátását korlátozó Euro-7-es szabványtól a peszticidekről szóló törvényig.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
