Az elmúlt napokban a világsajtó figyelmének középpontjában a következő geopolitikai kérdések álltak: Az EU és a latin-amerikai meg karib-tengeri országok csúcstalálkozója; Nagy-Britannia csatlakozása a CPTPP-hez; John Kerry klímaváltozási megbízott kínai tárgyalásai, valamint az ukrán gabonaexport legújabb orosz obstruálása. De az EU és Tunézia közötti migrációs megállapodás is érdeklődésre számíthat. – Átlapoztuk a világsajtót Moszkvától Salzburgig és Washingtontól Tokióig.

Uniós—latin-amerikai geopolitika: Várakozások…

Első témánk Brüsszelbe vezet, ahol hétfőn kezdődött az EU vezetőinek kétnapos csúcstalálkozója a latin-amerikai és karib-tengeri országok közösségével.

„A hét eleji EU–Latin-Amerika csúcstalálkozón a Mercosur-tárgyalásokon [Mercosur: Mercado Común del Sur, Déli Közös Piac] elért áttörés reményei meghiúsulhatnak. Az EU azzal fenyeget, hogy emiatt további teret veszít a Kínával folytatott versenyben”, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap, majd így folytatja:

„Nagyok voltak a remények, amikor januárban Luiz Inácio Lula vette át Brazília elnöki posztját. Az elvárások szerint Jair Bolsonaro jobboldali elnök utódja meg kellett, hogy nyissa az utat az EU–Mercosur megállapodás előtt. Nagy volt a remény, hogy a hét elején Brüsszelben megrendezésre kerülő EU–Latin-Amerika csúcstalálkozó áttörést hoz a világ legnagyobb, több mint 720 millió lakosú szabadkereskedelmi övezetében – bízott benne még tavasszal Valdis Dombrovskis [uniós] kereskedelmi biztos is. De most már világos, hogy amikor 2015 óta először találkoznak az EU, valamint a latin-amerikai és karibi országok állam- és kormányfői, alig lesz nagyobb eredmény, mint néhány meleg szó a Mercosur-megállapodásról.

Brüsszelben kétségek merültek fel, hogy lesz-e egyáltalán megállapodás. Ennek elmulasztása óriási visszalépést jelentene: nemcsak az EU kereskedelmi ambícióit, hanem az egyre növekvő globális befolyását és a Kínától való függőség visszaszorítására irányuló célját is hátráltatná.”

Orbán Viktor is elutazott az EU és a latin-amerikai országok csúcstalálkozójára. A miniszterelnök a csúcsértekezlet idején kétoldalú találkozókat is folytat több résztvevő állam vezetőjével, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„A csúcstalálkozó lehetőséget kínál az EU-CELAC [Comunidad de Estados Latinoamericanos y Caribenos, Latin-Amerikai és Karibi Államok Közössége] partnerség további megerősítésére, a méltányos zöld és digitális átállás megvalósítására irányuló együttműködés megvitatására, valamint a szabályokon alapuló nemzetközi rend fenntartása iránti közös elkötelezettség kinyilvánítására – írják a tanácsi közleményben.

… és eredmények

„A Mercosur-országokkal kötött, két évtizede tárgyalt szabadkereskedelmi megállapodásban ismét nem sikerült áttörést elérni. Az Európai Unió a megállapodást kötelezettségekkel kívánja kiegészíteni a környezetvédelem és az emberi jogok területén. Az okok között, amelyek megakadályozták a megállapodást, szerepel az európai gazdálkodók félelme a megnövekedett versenytől és egyes Zöldek aggodalma, hogy a megállapodás még jobban lángra lobbanthatja az Amazon dzsungelét. De megállapodás nélkül Brazíliában sem lesz jobb a környezet, a gazdasági viszonyok pedig ennek ellenére is leegyszerűsödhetnek. A Mercosur-megállapodás jó keretet kínálna a környezetvédelmi kérdések közös kezelésére. Akit zavar, hogy a Bolsonaro-kormány nem volt hajlandó komolyan venni a környezetvédelmi kérdéseket, ragadja meg most a lehetőséget, és működjön együtt az új kormánnyal. Mikor, ha nem most?” teszi fel a kérdést a Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap.

Nagy-Britannia csatlakozása a CPTPP-hez

Nagy-Britannia csatlakozott a csendes-óceáni CPTPP [Comprehensive and Progressive Agreement for Trans-Pacific Partnership, Transz-csendes-óceáni Partnerségi Megállapodás] kereskedelmi megállapodáshoz. A moszkvai Nyezaviszimaja Gazeta című ellenzéki napilap nagy jelentőséget tulajdonít a lépésnek:

„A Brexit óta ez a brit kereskedelmi diplomácia legnagyobb sikere. Igaz ugyan, hogy a bruttó hazai termék növekedése várhatóan mindössze 0,08 százalékot tesz majd ki évente a következő tíz évben. Összehasonlításképpen: az EU-ból való kilépésnek valószínűleg négyszázalékos negatív hatása lesz a bruttó hazai termékre. Ez azonban azt mutatja, hogy a megállapodás geopolitikai jelentősége sokkal fontosabb, mint a gazdasági. Az Egyesült Királyság bizonyos mértékig nyilvánvalóan igyekszik kompenzálni a Brexitet.”

A tokiói Asahi Shimbun című, 1879-ben alapított, reggel 5,1 millió és este 1,55 milliós példányszámban kiadott, a világ harmadik legnagyobb példányszámban megjelenő közép-baloldali liberális napilap vendégkommentárjában egy politológus ezt írja:

„Most az a nagy kérdés, hogyan lehet tárgyalni a kínai kormánnyal, amely szintén jelentkezett a CPTPP-hez való csatlakozásra. Óvatosan kell fellépnie a tokiói kormánynak, mert a geopolitikai szempontok figyelembevétele mellett több nehezen megoldható probléma is van – például az a kérdés, hogy Kína elfogadja-e a kereskedelmi megállapodás szigorú szabályait. Vagy hogy Tajvan tagsága aligha lesz lehetséges, ha Kína csatlakozik előbb a CPTPP-hez. Másrészt fennáll annak is a veszélye, hogy Japán elszigeteli magát.”

Kerry Kínában

Sok kínai média foglalkozik John Kerry amerikai klímavédelmi biztos kínai látogatásával. A pekingi Huanqiu Shibao című napilap a Vuhani Egyetem politológusának vendégkommentárját közli, aki óvatos optimizmussal szemléli a tárgyalásokat:

„A négynapos látogatás egy kicsit jobbra fordíthatja Peking és Washington feszült viszonyát. De Kínának nem szabad túlzottan optimistának lennie, éppen ellenkezőleg: a Népköztársaságnak vigyáznia kell, nehogy az amerikaiak lecsapjanak rá. Mert még a globális klímavédelem területén is sor kerülhet leszámolásra, ha nemzeti érdekekről és erőfölényről van szó. A sok közös éghajlati cél ellenére a mélyen gyökerező különbségeket nem lehet figyelmen kívül hagyni.”

A Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap azonban üdvözli a két nagyhatalom visszatérését a diplomáciához, mindazonáltal, hogy:

„A sok közelmúltbeli találkozó eddig nem vezetett igazi áttöréshez. A tárgyalások azonban hasznosak, mert a magas szintű politikai kommunikáció nagyrészt befagyott augusztus óta, amikor Nancy Pelosi akkori házelnök Tajvanra utazott. A kétoldalú tárgyalás azonban fontos a kommunikációs csatornák újranyitásához, egymás szándékainak megértéséhez és a félreértések elkerüléséhez. A károkat meg lehet fékezni, ha a tisztségviselők közvetlenül beszélnek egymással, egyértelművé teszik szándékaikat és biztosítják egymást, hogy a leghangosabb és legszélsőségesebb hangok nem fognak túlsúlyba kerülni. Keményebb munkával még megtörténhet egy áttörés is. De most egyelőre folytassuk tovább a tárgyalásokat.”

Oroszország újra megtorpedózta az ukrán gabonaexportot

Erről a témáról a tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja így fogalmaz:

„A gabonaexport felfüggesztése Putyin orosz elnök politikailag motivált rendkívüli döntése, aki vissza akarja szerezni a Wagner-felkelés által megsértett belpolitikai és nemzetközi tekintélyét. Putyin céljai így körvonalazódnak: egyrészt meg akarja gyengíteni az ellentámadásba lendült Ukrajna gazdaságát, másrészt pedig robbanásszerű élelmiszerár-emelkedést akar kiváltani a nyugati országokban. Putyin így azt reméli, hogy sikerül megállítania az országa ellen bevezetett gazdasági szankciókat. Mivel azonban ez ellen a fejlődő országok tiltakozása is várható, Oroszországnak mégis valamilyen kompromisszumot kellene kötnie. Ellenkező esetben Putyin tettei visszaüthetnek.”

Putyin az Oroszország elleni szankciók enyhítését követeli. Ezt követően visszatérne a megállapodáshoz, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Vlagyimir Putyin a múlt héten vázolta, hogyan képzeli el a gabonaszerződés meghosszabbítását. Az orosz elnök azt állította, hogy a Nyugat a megállapodás egyetlen, Oroszország érdekeit érintő pontját sem tartotta be. Ennek ellenére Oroszország többször is meghosszabbította az »úgynevezett megállapodást«. Most először az orosz feltételeket kellene teljesíteni ahhoz, hogy Oroszország beleegyezzen a gabonaegyezmény meghosszabbításába, »majd újra csatlakozunk ehhez a megállapodáshoz« – mondta Putyin. Szóvivője, Dmitrij Peszkov megismételte ezt az álláspontot, amikor hétfőn bejelentette a megállapodás végét. Putyin korábbi nyilatkozataira hivatkozva kifejezetten tagadta, hogy bármi összefüggés lenne a gabonaegyezményből való kilépés és a krími híd elleni hétfő esti támadás között: »Ezeknek a dolgoknak semmi közük egymáshoz.«

[…] Az orosz külügyminisztérium hétfő délután kiadott közleménye a megállapodás felmondásáról nyitva hagyja, hogy Moszkvának valóban szándékában áll-e újjáéleszteni ezt a megállapodást a követelései teljesítése után, ahogy Putyin állítja. Csak annyit közölt, hogy »Oroszország készen áll a megállapodás visszaállításának mérlegelésére«, miután »konkrét eredményeket« lát. Július 18-tól visszavonták a Fekete-tenger északnyugati részén a hajózásra vonatkozó biztonsági garanciákat és megszűnt a közös irányítóközpont is. Emellett a külügyminisztérium többször megismételte Putyin vádját, miszerint az eredeti szándéktól eltérően a megállapodás nem a legszegényebb országok humanitárius céljait szolgálta, hanem a Nyugat kereskedelmi érdekeit. Ez azokat az afrikai országokat célozza meg, amelyeket Oroszország gyarmatellenes retorikával akar megnyerni.”

Megállapodás az EU és Tunézia között a migrációról

A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap szkeptikus az EU és Tunézia közötti migrációs megállapodással kapcsolatban:

„Az EU-megállapodás nem fenntartható megoldás, legfeljebb a kirakós játék egy darabja, feltéve, hogy Saied tunéziai elnök valóban beleszáll ebbe a játékba. Mindazonáltal: ez a megállapodás talán megelőzhet egy-egy tragédiát a Tunézia, Olaszország és Málta közötti vizeken. Talán sikerül majd rendezettebb pályára terelni a fiatal tunéziaiak beáramlását, akik az EU-ban szeretnének dolgozni és jobb életre vágynak. Végül megállapodás született a vízumrendszer kölcsönös javításáról. Ez azonban semmit sem változtat az Unió alapvető problémáján.”

A Londonban megjelenő Al Quds Al-Araby című független pánarab napilap bírálja a tunéziai elnök döntését:

„Az égetően szükséges pénzügyi és gazdasági támogatásért cserébe Tunézia Európa kapuőrévé válik. Ily módon Saied elnök tovább vezetheti a tunéziai népet, és elfedheti az ország tartós strukturális problémáit az egészségügy, az oktatás, az élelmezésbiztonság, valamint a magas megélhetési költségek terén. A küszöbön álló római migrációs konferencián valószínűleg kevésbé fogják őt olyan államfőként fogadni, aki nem hajlandó mások határait őrizni, és inkább olyanként, aki hajlandó elvállalni ezt a gyámszerepet, ha fizetnek érte.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)