Az előrehozott spanyol parlamenti választások zsákutcába sodorták a pártokat. Az izraeli Knesszet elfogadta az igazságügyi reformot, amely heves tiltakozásokat váltott ki országszerte. Putyin ingyenes gabonaszállítmányt ígért egyes afrikai  államoknak a szentpétervári csúcstalálkozón. Parlamenti választásokat tartottak Kambodzsában is, ahol Hun Szen miniszterelnök néppártjának győzelme várható. De kezdjük a kínai meglepetéssel, ahol Hszi elnök leváltotta az alig fél éve hivatalba emelt Csin külügyminisztert, aki hetek óta nem jelent meg a nyilvánosság előtt. – Átlapoztuk a világsajtót Tallintól Tokióig és Tel Avivtól Tajpejig.

Menesztették Csin Gang kínai külügyminisztert

A tajpeji Ziyou Shibao című, a Progresszív Demokratikus Párthoz közel álló nacionalista közép-baloldali napilap a következőképpen értékeli a kínai meglepetést:

„Az a tény, hogy a politikai nagymenő Csin immár több mint egy hónapja minden indoklás nélkül eltűnt a nyilvánosságból, újabb bizonyítéka annak, hogy Kína a feudális gondolkodásmódhoz, valamint a despotikus birodalmakhoz tartozik.  Hasonló esetek már korábban is történtek Kínában, például Dzsek Ma egykori mintavállalkozóval, Peng Suai teniszezővel és Fan Bingbing nemzetközileg ismert filmsztárral. De mivel Csin a legmagasabb vezetői csapathoz tartozott, ügyében most a színfalak mögötti hatalmi harcról beszélnek. A Hszi elnök körüli udvaroncok valószínűleg felülmúlják egymást, amikor a nagy vezér szája íze szerint magyaráznak. Ennek eredményeként Kína politikája továbbra is kiszámíthatatlan és veszélyes.”

Mindent töröltek Kínában a leváltott külügyminiszterről. A tárca honlapján sehol sem szerepel a neve, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„Minden adat eltűnt szerdára a kínai külügyminisztérium honlapján a tárca volt vezetőjéről, az előző nap leváltott Csin Kangról. A honlapon a volt külügyminiszter diplomáciai tevékenységéhez vezető linkekre kattintva csupán annyi jelenik meg, hogy a keresett oldal nem található.

A vele kapcsolatos hírek mindazonáltal továbbra is elérhetők a központi kormány weboldalán, fotói pedig a közösségi médiában is láthatók.

Csint kedden az Országos Népi Gyűlés állandó bizottsága váltotta le, utódja Vang Ji külügyi államtanácsos, a tárca korábbi vezetője lett.

A Hszi Csin-ping elnök egyik bizalmasának tartott Csin Kangot tavaly decemberben helyezték a tárca élére, a nyilvánosság előtt utoljára pedig június végén, Pekingben jelent meg, ahol orosz, vietnami és Sri Lanka-i tisztségviselőkkel egyeztetett. Eltűnése találgatásokra adott okot a nemzetközi sajtóban, a tárca Csin távollétét egészségi okokkal indokolta, ám részletekre nem tért ki. A leváltásról szóló döntést Peking nem indokolta.”

A spanyol választások eredménye

„Végül is nem serkent jobboldali szökőár” – olvasható a madridi El Pais című közép-baloldali napilapban a spanyol parlamenti választásokról:

„A demokrácia számára jó hír a szélsőjobboldal meredek hanyatlása: 19 képviselőt veszített [a Vox]. Bár a kétpártrendszer most ismét némileg megerősödik, a mandátumok elosztása nem nyújt lehetőséget könnyű kormányalakításra sem a jobb-, sem a baloldalon.”

A barceloniai La Vanguardia című spanyol-katalán közép-liberális monarchista napilap így elemzi a vasárnapi választások eredményét:

„A konzervatív PP [Partido Popular, Néppárt] még a jobboldali Vox-szal sem tud abszolút többséget elérni, míg a szociáldemokrata PSOE [Partido Socialista Obrero Español, Spanyol Szocialista Munkáspárt] a baloldali Sumar párttal együtt nagyon jól meg tudná találni a hiányzó szavazatokat a kormánytöbbséghez. De a PP-nek kell kezdenie a próbálkozásokat, mert neki van a legtöbb képviselője. Aztán a PSOE főnöke, Sánchez próbálkozhat, de neki nagy árat kellene fizetnie a döntő szavazatokért. A katalán és baszk pártokra leadott szavazatok arra emlékeztetnek, hogy Spanyolország egy pluralista és sokszínű ország, és ezt nem kell problémának  tekintenünk. A legrosszabb forgatókönyv viszont egy megbénult ország lenne. Spanyolország ezt nem engedheti meg magának.”

Tárgyalások a vitatott igazságügyi reformról Izraelben

Lapzártánk óta a Knesszet elfogadta a vitatott igazságügyi reformot. A Tel-Aviv-i Haaretz című közép-baloldalú liberális napilap kommentátora korábban a kormány terveinek leállítását javasolta:

„A Knesszet azon 64 tagja, akik tegnap megszavazták a törvényt, komoly csapást mértek az izraeli demokráciára, és jelezték, milyen irányba kívánják vezetni az országot – mégpedig a diktatúra felé. Az izraeli alkotmányos szerkezet megváltoztatásának célja, hogy az országot teokratikus, bigott, rasszista és baljós állammá alakítsa, amely diszkriminálja a nőket, az LMBT-személyeket, az arab állampolgárokat és más kisebbségeket; ilyen egy ország, amely annektálja a megszállt területeket és bevezeti az apartheidet. A demokratikus tábornak ezért folytatnia kell a harcot ez ellen. Útban a győzelem felé azonban Izrael tegnap a második függetlenségi háborújában fájdalmas vereséget szenvedett.”

A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap szerint az igazságszolgáltatás a kormány által szorgalmazott átalakításának csak mellékes szerepe van:

„Mivel Izraelnek nincs alkotmánya és nincs második parlamenti kamarája, amely ellenőrizhetné a Knesszetet, a parlament többsége a jövőben önállóan hozhat döntéseket. És pontosan erről szól az ultravallásos és jobboldali szélsőséges pártok koalíciója. Ez a koalíció úgy érzi, hogy a Knesszetben szerzett csekély többsége felhatalmazta arra, hogy megvalósítsa az országról alkotott elképzelését. Őket csupán a militáns telepesek érdekei érdeklik, akik már akár holnap el akarnák csatolni Ciszjordániát, valamint az ultraortodox zsidók, akik a vallási parancsolatokat szeretnék a törvény alapjaivá tenni. Az izraeli demokráciával kapcsolatos aggodalmak tehát jogosak. A vita már nem a Legfelsőbb Bíróság hatásköréről szól, hanem az állam új természetéről.”

Az amszterdami de Telegraaf című, legnagyobb példányszámban kiadott holland napilap így kommentálja az izraeli igazságügyi reform körüli vitát:

„Az ország mélyen megosztott, és fennáll a veszély, hogy két részre szakad. A Knesszet által hétfőn Jeruzsálemben elfogadott törvény nem megy el odáig, hogy ténylegesen veszélybe sodorja a demokráciát, ahogy azt az ellenzék állítja. Ezzel csak a Legfelsőbb Bíróság úgynevezett felelősségi tesztjét szünteti meg. A Legfelsőbb Bíróság eddig is képes volt a kormányzati döntéseket, például a közelmúltban egy miniszteri kinevezést, nem megfelelőnek minősíteni, és ezzel a folyamatot megállítani. Aggasztóbbak azonban a bírói hatalom korlátozásának sokkal tágabb fogalmai. […] Mindeközben Joe Biden amerikai elnök mindent megtesz azért, hogy elfűrészelje Benjamin Netanjahu széklábát. És mindezt annak ellenére teszi, hogy együtt kell működnie Izraellel, hogy megakadályozza Irán atomhatalommá válását. Az igazságügyi reformmal kapcsolatos belső harcok nem mehetnek Izrael biztonságának rovására.”

Orosz–afrikai csúcstalálkozó

Az algíri L’Expression című semleges napilap az orosz-afrikai csúcstalálkozóhoz fűzi reményeit. A lap szerint az

„meghatározó a nemzetközi kapcsolatok, de az afrikai kontinens jövője szempontjából is. Oroszország a feltörekvő világ egyik kulcsfontosságú országa, ellentétben az USA-val és a nyugati világgal. Az országnak azonban jelenleg szankciókkal kell megküzdenie a pénzügyek, a kereskedelem és a gazdaság területén. De az afrikai országok is számos jelentős kihívással néznek szembe. Ennek ellenére nem jönnek üres kézzel Szentpétervárra. Afrikában felbecsülhetetlen lehetőségek rejlenek. Ennek fényében az afrikai országok – és egyre inkább más feltörekvő és fejlődő országok is – abban reménykednek, hogy Oroszország olyan stratégiát fog bemutatni, amely végső soron új geopolitikai feltételeket teremt.”

A dél-afrikai fokvárosi Cape Argus című liberális napilap vendégkommentátorának azonban kétségei vannak afelől, hogy az afrikai országok valóban segítséget kapnak Oroszországtól:

„Oroszország Ukrajna elleni inváziója okozta a műtrágya és a gabonaárak megugrását, ami megemeli az élelmiszerárakat. Mindenekelőtt az afrikai országoknak nem segít ez a csúcstalálkozó, ha nem lépnek fel egységesen. A korábbi találkozókon, például Kína vagy az USA képviselőivel, fény derült a kontinens széttagoltságára. Oroszország meggyengült pozíciója azonban ritka lehetőséget kínál az afrikai államoknak, hogy kifejtsék prioritásaikat.”

Kambodzsában is parlamenti választásokat tartottak

Hogy a kínai vezetés hogyan értékeli a kambodzsai választást, az a pekingi Guangming Ribao című állami napilap kommentárjából derül ki:

„A Kambodzsai Néppárt elsöprő választási győzelme elsősorban az ország politikai stabilitásának és gazdasági fejlődésének köszönhető. A választók azt remélik, hogy az előző kormány politikájának megerősítése életszínvonaluk további javulását vonja maga után Hun Szen miniszterelnöksége alatt. Ő azonban talán át fogja adni a stafétabotot legidősebb fiának, Hun Manet tábornoknak, aki különösen népszerű a fiatal szavazók körében.”

Kambodzsa autokratája átadja a hatalmat a fiának. Hun Szen Kambodzsa miniszterelnöke 38 éve van hatalmon, hosszabb ideje, mint a világ szinte bármely más autokratája. Most azonban bejelentette lemondását, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„A világ egyik legrégebben kormányzó autokratája bejelentette lemondását. Hun Szen Kambodzsa miniszterelnöke 38 év miniszterelnöksége után szerdán televíziós beszédben kijelentette, hogy lemond. Legidősebb fiát, Hun Manetet augusztus elején nevezik ki utódjának. »Az emberek megértését szeretném kérni, hogy tovább már nem töltöm be a miniszterelnöki posztot« – mondta Hun Szen. A 70 éves politikus azonban nem akar teljesen visszavonulni. »Továbbra is a kormánypárt vezetője és a nemzetgyűlés tagja maradok« – jelentette be.

Néhány évvel ezelőtt Hun Szen kijelentette, hogy akár kilencven éves koráig is uralkodhat. Lemondását most azonban a »hosszú távú stabilitás kezdetének« minősítette beszédében, amelyet néhány nappal az általános választások után tartott. A választási bizottság szerint pártja, a Kambodzsai Néppárt (CPP) a múlt vasárnapi választáson a 125 mandátumból 120-at szerzett. Miután azonban Hun Szen szisztematikusan felszámolta az ellenzéket, a pártnak nem volt komoly versenytársa. A 45 éves fia most először pályázott parlamenti mandátumra. »A fiam ezt a szerepet csak egy legitim eljáráson keresztül tudta elérni« – mondta Hun Szen, miután fiát először választották be a parlamentbe.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)