Benjamin Netanjahu kormánya átverte a Kneszeten az igazságszolgáltatási rendszer reformját, ami ellen újabb tiltakozási hullám indult. Az oroszok állhatnak a nigeri államcsíny mögött. Szólásszabadság és Korán-égetés: mitévők lehetnek a skandináv államok? A mianmari junta csökkentette a Nobel-békedíjas Aung Szan Szú Kji büntetését, az orosz diktatúra pedig újabb 19 évet varrt Navalnij nyakába. Amerikában harmadszor is vádat emeltek Trump volt elnök ellen – ezúttal a 2020-as választási vereség elcsalási kísérlete miatt. – Átlapoztuk a világsajtót Tel Avivtól Tokióig és New Yorktól Ramallahig.
Tüntetések Izraelben
A tel-avivi Haaretz című közép-baloldali liberális napilap álláspontja kemény az izraeli kormánnyal szemben, és elítéli a rendőrség erőszakos fellépéseit a tüntetők ellen:
„Egy civilizált országban a rendőrség feladata az, hogy megvédje az állampolgárokat, garantálja a törvények betartását és fenntartsa a rendet. Netanjahu miniszterelnök és Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszter országában, Izrealben azonban ennek az ellenkezője a helyzet: a kormány bomlasztja a közrendet, a polgárok viszont nem avatkozhatnak bele semmibe. Amikor a lakosság tiltakozik, a rendőrség üldözőbe veszi őket. Shabtai rendőrparancsnok szeretné, ha megbízatását meghosszabbítanák egy negyedik évre, és azt teszi, amit Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszter előír neki. Ez katasztrófához és még több vérontáshoz vezethet az utcákon.”
A ciszjordániai ramallahi Al Ayyam című kormánypárti palesztin napilapnak erről a témáról ez a véleménye:
„Nemzetközi szinten az igazságszolgáltatási reformot széles körben egy diktatórikus korszak kezdetének és az izraeli állam hanyatlásának tekintik. Több országban ezért a parlamentek, a kormányzati intézmények és a civil társadalmi szervezetek átgondolják a kapcsolataikat Izraellel. A Legfelsőbb Bíróság jogkörének megnyirbálása soha nem látott bojkottmozgalmat és politikai-kulturális blokádot indított el, és ez Izrael más országokkal való együttműködését is érinti számos szempontból. Egyre több nyugati kormánynak nehéz lesz igazolnia saját parlamentje és a civil társadalom felé az Izraelnek nyújtott eddigi támogatást.”
Puccs Nigerben
A nigeri katonai puccs után a Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap felteszi a kérdést:
„Mi van, ha a junta a hatalmon marad? Akkor együtt kell működni vele? A nyugati országok az elmúlt években jelentős összegeket adtak Nigernek, az Egyesült Államok csak 2012 óta több mint 500 millió dollárt adományozott az állambiztonság fejlesztésére. Az Egyesült Államok körülbelül 1100 katonát állomásoztat Nigerben, ezenkívül 1500 francia katona is ott van. Az EU pedig az év elején kiképző missziót indított ebben az országban. Most mindezt fel kellene adni? Nigerben, részben a nyugati országok támogatásának köszönhetően az emberek elleni erőszak eddig kevésbé volt olyan súlyos, mint a szomszédos országokban, ahol a dzsihadisták százezreket üldöztek el saját hazájukból. A nyugati országok kivonulása Nigerből valószínűleg káoszhoz és több erőszakhoz vezetne, különösen a civilek ellen. Ez azt is jelentheti, hogy a Száhel-övezetben egy másik mezőt is át kell engedni Oroszországnak. Az európaiak nem akarják egyszerűen feladni Nigert, mert az ország a Földközi-tenger felé irányuló migráció központja.” (És tegyük hozzá, éppen ez lehet az oroszok célja: minél nagyobb a káosz, annál többen indulnak el Európa felé – a szerk. megj.)
A londoni Financial Times című liberális-konzervatív napilap kritizálja a Nyugat eddigi hozzáállását Nigerhez és több más afrikai államhoz:
„Európa és az USA is túl sokáig figyelmen kívül hagyta Afrika potenciálját és stratégiai jelentőségét, mivel ezt a kontinenst anakronisztikus módon pusztán humanitárius problémának tekintették. Mindkettőjük azonban rájött a közelmúltban arra, hogy egyre inkább elveszítették ottani befolyásukat Kínával és Oroszországgal szemben. Ezt az elveszített befolyást viszont csak úgy nyerhetik vissza, ha komolyabban veszik a kontinens jelentőségét és segítik annak felvirágzását.”
„Miért érintene bennünket egy katonai puccs az afrikai Nigerben?” – teszi fel a kérdést a tallini Postimees című független észt napilap, és a következő választ adja rá:
„Mert már rég megkezdődött egy új hidegháború. Ez egy globális konfliktusról szól a demokratikus és az antidemokratikus államok között, egyrészt az USA, Nagy-Britannia, az EU, Japán és Ausztrália, másrészt olyan országok között, mint Oroszország és Kína. Az első hidegháborúhoz hasonlóan a központi szereplők most is kerülik a közvetlen konfrontációt, de nem a periférián lappangó konfliktusokat. Akkoriban ez Koreára és Vietnamra vonatkozott, de olyan afrikai országokra is, mint Mozambik, Etiópia és Angola. Most ez a hidegháborús sakkjáték ismét Afrikában terjeszkedik. A demokrácia már Nigerben is gyökeret vert. Oroszország most üdvözítőként igyekszik bemutatni magát, támogatvaa a gyarmatosítás elleni harcot – noha maga is egy 19. századi gyarmati háborút vív Ukrajnában.”
Egyes skandináv országokban égetik a Koránt
A muszlim országokban zajló tiltakozások után Dánia és Svédország fontolgatja, hogy fellépjen-e a Korán elégetése ellen. Az amszterdami de Volkskrant című közép-baloldali napilap erről ezt írja:
„Az ilyen cselekedetek a véleménynyilvánítás szabadságához tartoznak, de nagy haragot váltanak ki a muszlimok körében Skandináviában és külföldön. Ezenkívül biztonsági kockázatot jelentenek az iszlám országokban tartózkodó külföldiek számára, és a svéd hírszerzés szerint növelik a terrorizmus kockázatát. De a szent szövegekkel kapcsolatos elégedetlenség kifejezésének tilalma gyorsan síkos lejtővé válhat. Ettől már nincs messze egy fellépés a szatíra ellen sem. A vallási fanatikusokat általában nem jellemzi a nagy humorérzék, amint azt például Párizsban a Charlie Hebdo szatirikus magazin kiadói ellen elkövetett gyilkos támadás is mutatja.”
A stockholmi Expressen című liberális napilap is ellenzi, hogy betiltsák a Korán égetését:
„A bagdadi svéd nagykövetséget idén nyáron már kétszer megtámadták, az orosz erők pedig támogatják a Svédország elleni hadjáratot, Törökország viszont még mindig nem ratifikálta Svédország NATO-csatlakozását. Így nem valószínű, hogy a vihar egyhamar elcsitul. Ennek ellenére nyugtalanító, hogy a svéd kormány még a törvény megváltoztatásán is csak gondolkodik. Mert ez azt mutatja, hogy a külföldi szereplők tudják meghatározni, melyik véleménynyilvánítás megengedett Svédországban, és melyik nem. Ráadásul azok, akik most részt vesznek a Svédország elleni kampányban, nem valószínű, hogy megelégszenek egy kisebb törvénymódosítással. Sokkal inkább fennáll annak a veszélye, hogy a kis svéd engedmények folyamatosan újabb igényeket váltanak ki.”
Csökkentették Aung Szan Szu Kji büntetését, de mit ér az neki?
Mianmarban a katonai junta 33-ról 27 évre csökkentette az általa leváltott miniszterelnök, Aung Szan Szú Kji börtönbüntetését. A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja szerint a hatalmon lévők ezt taktikai okokból tették:
„A mianmari hadsereg valójában parlamenti választásokat akart tartani július végén, hogy hivatalosan is megerősítse a jelenlegi kormányt. Ezt azonban a külföldre menekült országgyűlési képviselők meghiúsították. Kritikus katonai csoportokkal azzal fenyegetőztek, hogy megtámadják a hatalmon lévők bázisait. Szu Kji büntetésének csökkentésével a kormányzó katonaság igyekszik csillapítani a lakosság haragját. A Nobel-békedíjast ugyanakkor ütőkártyaként tartják fogságban, egyfajta túszként az ország demokráciamozgalmával és a nemzetközi közösséggel folyó konfliktusban.”
„A 78 éves Aung Szan Szu Kji számára nem számít, hogy börtönbüntetését öt évvel csökkentették” – írja a koppenhágai Politiken című liberális napilap:
„Az ellenzék azonban abból indulhat ki, hogy most egy párbeszéd kezdődik a juntával. De az ellenzék teljes mértékben túsza a rezsimnek és csalimadárként szolgál a nemzetközi közösség számára.”
Vádemelés Trump ellen
A New York Times című, 1851-ben alapított, 132 Pulitzer díjas napilap számára ez az újabb vádemelés Donald Trump ellen politikai fordulópontot jelenthet:
„Az Egyesült Államok igazságszolgáltatási rendszere még soha nem látott ilyen horderejű vádemelést. Ez az első alkalom, hogy egy volt elnököt kifejezetten azzal vádolnak, hogy elárulta az országot. Ez a harmadik Trump elleni vádemelés, és ismét megmutatja, hogy az Egyesült Államokban a jogállamiság mindenkire vonatkozik, még akkor is, ha a vádlott az állam legmagasabb rangú tisztségviselője volt. Ebben a vádiratban szereplő bűncselekmények sokkal súlyosabbak, mint az eddigiek, mert az ország alapvető értékeinek aláásására vonatkoznak. A vádirat szerint Trump megpróbálta aláásni az alkotmányos rendszert és a jogállamiságot. Ez a rendszer azonban túlélte a támadásait, és most felelősségre vonja őt a károkért.”
„Trump az eddigi legnehezebb bírósági tárgyalása előtt áll” – írja a torontói Globe and Mail című közép-jobboldali napilap más véleményen van:
„A 2020-as választásokkal kapcsolatos vádak megdöbbentőek. Politikailag azonban ismét következmények nélkül maradhatnak Trump számára.”
Két és fél évvel a Kapitólium megrohanása után Donald Trump volt ameerikai elnöknek bíróság előtt kell igazolnia magát. A vád szerint saját érdekében próbálta aláásni az ország demokratikus folyamatait, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Két és fél évvel a Kapitólium megrohanása után a vádesküdtszék vádat emelt Donald Trump volt amerikai elnök ellen, mert megkísérelte meghamisítani a 2020-as elnökválasztás eredményét. A kedden nyilvánosságra hozott vádirat szerint Trumpot az Egyesült Államok elleni csalásra, a Kongresszus akadályozására, és az alkotmányos jogok megfosztására irányuló összeesküvés, valamint a Kongresszus munkájának akadályozási kísérlete miatt vádolják. A vádak közül kettő akár 20-20 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető. A vádiratban felsoroltak hat, név szerint meg nem nevezett összeesküvőről is szólnak. […]
Maga Trump kedd este »törvénytelen üldözését« a »30-as évek náci Németországához, a volt Szovjetunióhoz és más tekintélyelvű, diktatórikus rezsimekhez« hasonlította. Trump ismét »mentálisan bomlottnak« és politikailag motiváltnak minősítette Jack Smith rendkívüli ügyészt. Különösen a Republikánus Párt tagjai közül születtek erőteljes reakciók. Azok nagyrészt követték a kongresszusi vezetőik korábbi irányvonalát, miszerint Trump politikai üldözés áldozata lett. Kevin McCarthy képviselőházi elnök kedden kijelentette, hogy »a csúcsjelöltet támadó« vádemelések megpróbálják »elterelni« a figyelmet az igazságügyi minisztériumnak a Biden családdal kapcsolatos nyomozásáról.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
