A Szerbiai Nyugdíjas Szakszervezet és a Függetlenség Nyugdíjas Szakszervezet elnöke (ismét) fogadást kért Aleksandar Vučić köztársasági elnöktől. Idézet a levélből:
„Tisztelt Elnök Úr!
Az Önnel beszélni kívánó szerbiai állampolgárok nyílt felhívásának megfelelően a nyugdíjas lakosság körében fennálló számos probléma miatt egy kéréssel fordulunk Önhöz.
A nyugdíjasok anyagi helyzete rendkívül nehéz. A kis nyugdíjak, a magas infláció és a napi információ arról, hogy soha nem éltünk jobban, akár 44 százalékos is a nyugdíjemelés, dilemma elé állítja a nyugdíjas lakosságot az említett állítások igazáról. Az átlag alatti nyugdíjat kapó nyugdíjasok többsége számára egyre nehezebb az élet. Mi egy olyan generáció vagyunk, amely szereti ezt az országot, és nagyra értékel minden erőfeszítést a jobbá tételére. A nyugdíjasok csak a pénztárcájukban és a hűtőjükben bíznak. Amiben mi hiszünk, az a nyugdíj- és rokkantbiztosítási törvény, ezért kérjük, hogy azt úgy szabályozzák, hogy az mindenki számára érthető és kiszámítható legyen, és meghatározza a nyugdíjasok jövőjét.
A felgyülemlett problémákat joggal és jóakarattal lehet megoldani.
1) A nyugdíjakat a törvény szerint kell kiszámítani, amelyet úgy kell szabályozni, hogy az átlagnyugdíj legalább az átlagkereset fele legyen. Emiatt javasoljuk a nyugdíjak 10 százalékos emelését folyó év októberétől, a következő két évben pedig összesítve 19 százalékot, ami azt jelenti, hogy jövő év januárjában 12–14 százalékos, novemberben és decemberben pedig 5–7 százalékos lenne az emelkedés. Ez a dinamika 2025 végéig lenne érvényes.
2) A nyugdíjasok sok nehéz évet éltek túl, és nem félnek az igazságtól, ha az nem jó, hanem félnek attól a reménytől, amely nem alkalmas azokra az időkre, amelyben élnek. Életünk hátralévő részét nem szabad olyan elvárásokra alapozni, amelyek nem teljesíthetők. Ha tudni akarja, mire számítunk, az az, hogy a fennálló életkörülmények szerint a nyugdíj az átlagkereset 60 százaléka legyen. Ez lenne a megmaradt reális élettervünk.
3) Szükségünk van egy olyan intézményre az államban – az Országos Idősügyi Tanácsra –, amely csak és kizárólag nyugdíjasokkal és idősekkel foglalkozna, mert a lakosság egyharmadát képviseljük. Minden településen szükség van gerontológusokra és szociális munkásokra, akik tudni fogják, hogyan élnek az idősek. Ezek nem lehetnek Szociális Központok, mert problémák halmazával kell megküzdeniük: erőszak, családi problémák, válások, utcán élő gyerekek, csonka családok, kereset nélküli emberek, hajléktalanok és még sok más.
4) Minden településen szükség van olyan intézményre, amelyben Szerbia minden polgára szerepel a listán, ha betölti a 65. életévét, és megfelel a törvényes nyugdíjazási követelménynek. Egy intézmény, amely mindannyiunkról gondoskodik, nem túl sok. Akkor találnak meg minket, amikor köszönőleveleket, szavazólapokat kell küldeniük. És csak akkor érdeklődnek, hogy életben vagyunk-e, viszonylag egészségesek vagyunk-e, és mire van szükségünk.
A magány olyan társadalmi probléma, amely mindenkit érint, különösen a nyugdíjasokat. Legkifejezettebb a probléma az elnéptelenedett falvakban, ahová ritkán járnak ki, így az újságok számára csak szenzáció lesznek ahelyett, hogy felelős társadalompolitikát folytatnának.
5) Több állami idősek gondozását és védelmét szolgáló otthonra van szükség. Azt akarjuk, hogy az állam ezen intézmények mögé álljon. A magánotthonok jók, de túl drágák, és nem biztonságosak. Az időskorúak számától függően minden településen szükség van napköziotthonokra is olyan szakemberekkel, akik gondoskodnak az idősekről, amíg a hozzátartozóik dolgoznak. Sokan nem akarnak idősek otthonába menni, és gyermekeik sem akarnak idős hozzátartozóik nélkül lenni. Azt szeretnék, ha munkaidejük lejárta után hazavihetnék őket.
6) Szeretnénk megvitatni, hogy mennyivel segítettük az államot a költségvetés stabilizálásában 2014-től 2018-ig, hogy megállapodjunk a(z elvett) 840 millió euró visszafizetésének módjában és határidőiben. Arról a nagy áldozatról van szó, amelyet meghoztunk, és amelyet Ön személyesen köszönt meg nekünk. Hálával várjuk saját ingatlanunk visszaszolgáltatásának tervét is.
7) A korengedményes nyugdíjba vonulás büntetőpontjainak eltörléséről is szeretnénk beszélgetni. Azokról van szó, akiknek a törvény erejénél fogva kellett nyugdíjba vonulniuk a 65. életévük betöltése előtt (átmeneti vesztesek), és nem azokról, akik ezt önként tették. A 65. életévüket betöltött nyugdíjasok büntetési pontjait el kell törölni.
8) Tagjaink azok is, akiknek a házastársa elhunyt, és a legközelebbi személy nélkül maradtak, akivel az életüket megteremtették. A bevétel egy részétől elesnek, amire ezekben a nehéz időkben szükség van. Azt kérjük, hogy az elhunyt házastárs nyugdíjának egy részét a másik házastársnak ítéljék oda, ami Európában a gyakorlat, függetlenül attól, hogy van-e saját magánnyugdíja.
A beszélgetés a kezdet, a párbeszéd megnyitja az utat a problémák megoldásához, és a törvény az, ami biztonságot ad. A találkozó időpontjára számítva köszöntjük Önnek azt, hogy munkájukkal hozzájárulnak társadalmunk boldogulásához. Mi, jó szándékú idős emberek ebben támogatjuk abban a korunkban is, amikor társadalmi aktivitásunk csökken” – olvasható az államelnöknek küldött levélben, amelyet Milan Grujić, a Nyugdíjas Szakszervezet elnöke és Miloš Grabudžija, a Függetlenség Nyugdíjas Szakszervezet elnöke írt alá.
T. M.
