„Vajdaságot” járva tapasztaljuk, hogy célzottan, elsősorban a többségében magyarok lakta községekben lecserélték az eddigi kétnyelvű útbaigazító táblákat, kizárólagosan cirill betűsekre. A Magyar Polgári Szövetség úgy véli, amit tettek, az nemzeti alapú diszkrimináció és alkotmányellenes. Többször javasoltuk, hogy javítsák ki a táblák feliratait a Hivatalos nyelvhasználatról szóló törvény előírásai szerint, ám ezt elengedték a fülük mellett. Próbáltunk megértőek, toleránsak lenni a szerb-magyar megbékélés jegyében (amelyet, úgy tűnik, csak mi veszünk komolyan), ám egyértelmű, hogy ez csak felbátorította, a szerintünk sovén, magyarellenes viselkedést.
Újfent és utoljára figyelmeztetjük a köztársasági és a tartományi kormányt, valamint jelezzük a Szerbiai Utak vállalat felé is, hogy törvénytelenséget követtek el. Amennyiben napokon belül nem kötelezik el magukat írásban, és belátható időn belül tevőlegesen nem kezdik el a táblák helyreállítását, akkor legfeljebb 15 napon belül közigazgatási perben érvényesítjük a délvidéki magyarok jogait. A cirill betűs feliratok alatt ugyanolyan nagyságú betűkkel magyar nyelven is fel kell tüntetni a magyar elnevezéseket, a magyar helyesírás szabályai szerint. 
A Hivatalos nyelvhasználatról szóló törvény 11. szakaszában így fogalmaz: „Jelen szakasz második bekezdése szerinti területeken a közmegbízatást végző szervek elnevezéseit, helyi önkormányzatok, települések, terek és utcák neveit, valamint egyéb helyneveket az adott nemzeti kisebbség nyelvén, annak hagyománya és helyesírása szerint is ki kell írni.”
Közel 30 éve létező törvényről beszélünk, tehát kifogásnak helye nincsen, mert volt idő megismerni, felkészülni. A törvényt nem indokolni kell, meg kibúvókat keresni, hanem végre kell hajtani. Ezen felül pedig az együttélés erkölcsi szabályai is kötelezik az erősebbet is.
Jogos felháborodásunkat indokolja a tény, hogy nem egyedi esetről van szó, mert sok más esetben a közvállalatoktól a minisztériumokig, a választási bizottságokon, munkaközvetítőkön, kórházakon, szociális intézményeken keresztül, néha még a bíróságok sem tartják be a hivatkozott törvényt.
Tudjuk, hogy akadnak majd olyan emberek is, akik a „mit számít ez az apróság, hiszen a magyarok beszélik a szerb nyelvet (ami így kimondva eleve nem is igaz), minek feszültséget kelteni stb.” szólamokkal próbálják elterelni a figyelmet a lényegről. Nekik üzenjük, hogy a feszültséget nem az gerjeszti, aki a törvény tiszteletben tartását kéri. A táblák cirill betűsítése pedig egy módszer a magyarság elidegenítésére, hogy ne érezzük magunkat otthonosan a saját szülőföldünkön, és félő, hogy akik elkövették a törvénytelenséget, felsőbbrendűnek képzelik magukat, ami azt is jeleni, hogy másokat, bennünket pedig alsóbbrendűnek. Az ilyen gondolkodás vezetett már világégéshez.
Hasonló „apróságok” is szerepet játszanak a magyarok demográfiai zuhanásában. Ezért nekünk minden szalmaszálba kapaszkodnunk kell, és ez a jó hozzáállás. 11 év alatt, a „szerb-magyar megbékélés” hamis lila ködében, 27.5% (70 000) magyar veszett el békeidőben, azaz 20 000-el több, mint akár a polgárháborús időben. Nem kevésbé pusztítónak tartjuk a Vajdasági Magyar Szövetség meghasonulását, akikre már nem számíthatunk, hiszen naponta tapasztaljuk, hogy őket már nem érdekli a magyarok sorsa. Mi bizonyítja az előbbi állítást? A VMSZ csapata a szerbiai hatalom szolgája, nekik nem gond a napi betevő megszerzése, ők nem nyomorognak. Hogyan is számíthatnánk azokra, akik megszavazták november 25-ét (az elcsatolás dátumát) Vajdaság napjának, akik diszkriminálták, Pásztor istván tartományi parlamenti elnöksége alatt kizárták a magyar nyelvet a tartományi parlamentből.
Ezért a magyar érdekek védelme ránk vár, mert mi itt lenn élünk az emberekkel, nekünk fontos, ha még oly „semmiség” is, hogy ott legyenek az útjelző táblákon a magyar feliratok is, áll a Rácz Szabó László, elnök által aláírt közleményben.
A közlemény kiadójának illusztrációja
