Az orosz-ukrán háború továbbra is tart, hiába foglalkozunk kevesebbet az ottani történésekkel, azok még nem értek véget. Bár a helyi lakosok mostanra valamilyen szinten megszokták a folyamatos légi riadókat, azért mind tudjuk, hogy ezt sosem lehet teljesen megszokni. Két ukrán lakost kérdeztünk meg arról, hogyan telnek a napok a megszállt Ukrajna területein. Olekszandr Filippov Odesszában él már hat éve. A 26 éves zenész-operaénekes jelenleg is rengeteget szerepel, énekel, gyakran katonai egyenruhában, hiszen jelenleg az Ukrán Fegyveres Erők katonai zenekarának tagja. 2023 januárjáig az odesszai zenei
akadémián tanult.
Jelenleg Odesszában élni kihívásokkal teli, hiszen folyamatosan bombázásoknak, rakétatámadásoknak vagyunk kitéve a szomszédos terrorista ország felől. Ennek ellenére az odesszaiak arra törekednek, hogy teljes életet éljenek. Jelenleg a légi riadók és a bombák az új normalitás, de az élet megy tovább. A kávézók, éttermek, üzletek, bevásárlóközpontok nyitva vannak, a tömeg hömpölyög az utcákon. Több embert is befogadtunk Mikolaivból és Herszon régióból, akik szintén arra törekednek, hogy az életüket újrakezdjék.
– számolt be Olek, aki azt is elmondta, hogy ő még 2022-ben csatlakozott a katonai zenekarhoz, és bár jelenleg is civilnek számít, együtt dolgozik a hivatásos katonákkal, akik elvégezték a kiképzést is.
Mi a filharmonikus zenekarral koncerteket szervezünk, zárt és szabadtéren egyaránt. Sőt, gyakran olyan szokatlan helyeken lépünk fel, mint hadi árkok, földalatti óvóhelyek, harcvonal, elvisszük a zenét, ahol csak igény van rá. Az előadásunk repertoárja modern, tradicionális és régi ukrajnai dalokból áll, gyakran fókuszálunk a háborúra, valamint a hazaszeretetre témában is. Nem csak szórakoztatás céljából lépünk fel, hanem a harci szellemet is szeretnénk fentartani, a katonák és a lakosok körében, spirituális erőt szeretnénk adni nekik, hogy kitartsanak, bátrak maradjanak.
A kultúra, valamint a koncertek szintén az Ukrajna függetlenségéért folyó küzdelemhez kötődik. A zenével is egyesítünk minden ukránt, megingathatatlan erőt adva a lakosoknak az orosz agresszor elleni küzdelemhez, és megerősítve őket a szebb jövőbe vetett hitben. Az egyenruhánkkal mi is azt üzenjük az embereknek, hogy a katonaság mellettük áll, támogatva és védve a népet. Ez is a szolidaritás megjelenítése, amellyel bizalmat, megnyugvást próbálunk honfitársaink szívébe vinni – emelte ki Olek, aki elmondta, hogy ezek a koncertek ugyanakkor lehetőséget biztosítanak a katonaságnak is, hogy érezzék a civilek támogatását, valamint azt, hogy felismerjék az áldozatot, amit
hoznak. Háborúban, amikor a nemzet fenyegetés és támadás alatt áll, a zene, a koncert, különösen az ukrán dalok erősítik az emberekben az összetartozást.
Fontos ez, hiszen ezáltal is érezhetik a civilek azt, hogy mennyire fontos szerepük van a kulturális értékek megőrzésében, valamint a nemzeti összetartozás érzésének ápolásában. A koncert pedig a hősöket is elismeri, ünnepli. Így továbbra is folytatni szeretném a zenélést, énekést Odesszában, és hatalmas lehetőségnek és tiszteletnek élem meg azt, hogy találkozhatok ezekkel az emberekkel, akik kitartóak, és hozzájárulhatok a remény megőrzéséhez is. Együtt, a zene erejével, mi várjuk a szebb holnapot, ahol béke lesz. A zene egy univerzális nyelv, ami képes arra, hogy összefogja az embereket a nehezebb időkben
– mondta Olekszandr.
A kijevi Hromadszke Radio rádiós műsorvezetője, Szerhij Omelcsenko is válaszolt pár kérdésünkre. Szerhijjel még Bécsben találkoztunk, amikor a Sajtószabadság Alapítvány is részt vett az International Press Institute rendezvényén. A rádiós műsorvezetőre már akkor sokan kíváncsiak voltak, hiszen ő maga Kijevben él, és csak külön engedéllyel hagyhatta el Ukrajnát. A rádiójuk nagy kihívása pedig maga a digitalizáció volt, hiszen érthető okokból megszűnt a rádió sugárzása.
Jelenleg a civilek élete igen aktív Kijevben a háború ellenére is. Bár folyamatosan bombáznak,
rakétákkal támadják a várost, az utcák tele vannak emberekkel, és sok rendezvény is megszerveznek, akár szabadtéri helyszínen is. A májusi hónap mindenkinek nehéz volt, hiszen mindennaposak voltak a drón- és a rakétatámadások, gyakran naponta kétszer is. Június egészen csendes volt, bár még ekkor is volt egy-két-három naponta támadás. Július is csendben indult, azonban más régiókban, különösen Nyugaton több riadóra is sor került
– mondta Szerhij, aki arról is beszélt, hogy az emberek hogyan élik mindennapjaikat. Kijevben június végén, július elején elindult egy fajta normalizáció. Sok ember elhagyta a fővárost a bombázások miatt májusban, talán ezért is. Most ismét nagy a fenyegetettség, magas a készültség egy potenciális terrortámadás miatt, amelyet az itt jelen lévő oroszok kezdeményezhetnek. Sokan tisztában vannak ezzel, és sok család, főleg az édesanyák és a gyermekek távoztak Kijevből pár hónapra, valószínűleg a nyár végéig.
Szerhij a Hromadszke Radio tagja, mint mondta, bár ez már a második éve az inváziónak, még mindig
sokan szeretnének napi híreket hallani.
A Hromadszke Radiónak rengeteg a munkája. Követjük a háborút napi szinten, emellett pedig, mivel nőtt az igény, más témákkal is foglalkozunk. Ezért több podcaston is dolgozunk nők és férfiak egészségével kapcsolatban. Azonban minden téma köthető a háborúhoz, ugyanis ez az elsődleges téma Ukrajnában és a Hromadszke Radiónál is. A helyi média szintén követi a háborút, ez természetes, a tájékoztatás minősége pedig függ annak stílusától, de mindenki több szempontból dolgozza fel az eseményekkel. Jelenleg a helyi média sokkal népszerűbb, hiszen a helyieknek sokkal fontosabb az, hogy mi történik Ukrajnában, mint amilyen fontos volt ez az invázió előtt
– mondta Szerhij.
A Katonai Zenekar egy koncertjén
