Két nagy zuhanás rázta meg a héten az orosz nemzeti büszkeséget: A Kreml saját magánhadvezére és a Luna–25 is roncsok között végezte – miközben Indiának sikerült a Holdra-szállás, vagyis az űrkutatásban való felemelkedés.

Joe Biden japán és dél-koreai kollégájával háromoldalú csúcstalálkozót tartott, amit egyesek „Ázsiai NATO-nak” neveznek. Az amerikai női foci azonban leszerepelt a kétszeres arany után, míg a spanyol nők világbajnokok lettek az ausztrál–új-zélandi focicsúcson. A BRICS-csúcsot Dél-Afrikában tatották, de a nemzetközileg körözött Putyin nélkül, akio így nem mert Johannesburgban leszállni. A „téglás” (angolul: BRIC(k)S) felemelkedésre több tucat ország vágyik, de Kína csak hatot hívna meg. A putyini zuhanásokkal szemben az ukrán fronton hamarosan felemelkedhetnek a holland és dán F-16-os vadászgépek. – Átlapoztuk a világsajtót Moszkvától Melbourne-ig és Bécstől Tokióig.

F-16-os vadászgépek Ukrajnának

A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap jó hírnek tartja, de bírálja Ukrajna lassú támogatását:

„Hasonló tétovázás és habozás volt ezúttal is, ugyanúgy, mint a nyugati harckocsik szállításánál. Az akkori szállításból később gátszakadás lett. Azonban ellentétben azzal, amitől sokan féltek, Oroszország reakciója elmaradt. De ezúttal is gátszakadás történt, mivel az F-16-os vadászgépek szállításának vállalása késve érkezett, habár így is merész lépésnek számít. Mark Rutte holland és Mette Frederiksen dán miniszterelnök jelentősen hozzájárultak Ukrajna légterének biztonságosabbá tételéhez, és így segítenek megakadályozni a napi terrort a levegőből.”

A moszkvai Nyezaviszimaja Gazeta című ellenzéki lap szerint az ukrán elnök külpolitikai sikere nem olyan mértékű, mint ahogy azt a külvilágnak állítják:

„Zelenszkij kijelentette, hogy dániai és hollandiai látogatása során sikerült »áttörő megállapodásokat« kötnie, habár utazása nagyrészt formális jellegű volt. Már a múlt héten egyértelmű volt ugyanis, hogy Ukrajna megkapja az F–16-osokat, miután az USA, mint az ezeket gyártó ország engedélyt adott erre Dánia és Hollandia külügyminiszterének. Továbbra sem világos azonban, hogy ezek a gépek milyen szerepet játszhatnak majd a háborúban. Az viszont egyértelmű, hogy semmiképpen sem teszik teljes mértékben sebezhetetlenné az ukrán légvédelmi rendszert.”

Lezuhant az orosz Luna-25 Hold-szonda

A tokiói Nihon Keizai Shimbun című közép-jobboldali konzervatív napilap így kommentálja a „Luna-25″ orosz űrszonda lezuhanását nem sokkal a tervezett leszállás előtt:

„47 év után ez volt Oroszország első Hold-küldetése. A kudarc ezért vigasztalásnak is tekinthető. Másrészt ez a kudarc annak a következménye, hogy Oroszország nem fejleszti tovább a szovjet korszak tapasztalatait és humán tőkéjét. Ez példája annak, hogy milyen fontos a következetesség és a folytonosság az űrkutatásban, és a japán küldetéseknek is tanulniuk kell belőle. A Luna–25 meghibásodása gyengíti Oroszország pozícióját a nemzetközi Hold-kutatásban – erre utal például a Kínával kötött kooperációs megállapodás is.”

„Úgy tűnik, hivatalosan is elkezdődött a versenyfutás 2.0 az űrben” – írja a pekingi Xingjiang Bao című állami napilap:

„Ebben a versenyben nemcsak a régi űrnagyhatalom, Oroszország vesz részt a Luna–25-tel, hanem riválisa, az USA is az Artemis–3 Hold-misszióval, amelynek kilövését többször elhalasztották, valamint az űrújonc India a Chandrayaan–3-mal. A tervek megvalósítása azonban a három ország egyikében sem megy zökkenőmentesen. De ennek legnagyobb akadálya nem a tudományban rejlik, hanem a politikában. Elgondolkodhat-e az ember azon, hogyan alakultak volna a dolgok, ha Oroszországot kevésbé vezérli az ambíció, Amerika figyelmét pedig nem vonják el a gender- vagy rassz-viták? Sok technikai probléma után még mindig van remény, legalábbis India számára, hogy a Chandrayaan–3 sikeresen landoljon a Holdon. Ennek holnapután [szerdán] kell megtörténnie [és sikeresen meg is történt].”

Camp David-i Ázsia-csúcs

A zürichi Tages-Anzeiger című liberális napilap így értékeli az USA, Japán és Dél-Korea Camp David-i csúcstalálkozóját:

„A háromoldalú csúcstalálkozó nagy sikert jelent Joe Biden amerikai elnök számára. Ugyanis Amerika két fontos ázsiai partnerét hozta össze, akik egészen a közelmúltig olyan mértékben álltak egymással összetűzésben, hogy még a kormányfők sem voltak hajlandók egymásnak köszönni. A Camp David-i találkozó utáni közös nyilatkozatok is erősítik az Egyesült Államok pozícióját a Kínával szembeni konfliktusban. De Joe Bidennek realistának kell lennie, mert ázsiai barátai bonyolultak. Ugyanis Japán és Dél-Korea gyarmati történelmét még mindig nem dolgozták fel megfelelően, és a Liancourt-sziklákkal kapcsolatos területi vitájuk sem oldódott meg. Kína pedig szomszédként és legfontosabb kereskedelmi partnerként annyira közel áll mindkettőjükhöz, hogy azok bizonyos megfontolásokat nem tudnak elkerülni.”

Az isztambuli C​umhuriyet cí​mű kemalista, baloldali napilap meg van győződve arról, hogy:

„Az USA egyfajta »ázsiai NATO-t« akart létrehozni a háromoldalú szövetséggel. A találkozó ugyan nem ezt eredményezte, de legalább egy háromoldalú partnerséget hozott létre. A találkozó zárónyilatkozata egyértelműen meghatározza az USA ellenfeleit: Kína, Észak-Korea és Oroszország. Amióta Washington Kínát nyilvánította fő ellenségnek, az amerikaiak az ázsiai-csendes-óceáni térségben próbálják bekeríteni ezt az országot. Arra összpontosítanak, hogy katonai frontot létesítsenek Ausztráliától Japánig és Dél-Koreáig, aminek az a célja, hogy fenntartsák az Egyesült Államok megingott fölényét a régióban. Sajnos, az Egyesült Államok kezdeményezései nem mindig érik el a kívánt eredményeket. Ezért a jelenlegi összkép még nem változik, de egy új, többpólusú világrend kiépítése folytatódik.”

Spanyolország a női labdarugás világbajnoka

Most lássunk két megjegyzést a spanyol válogatott női labdarúgó- A Barcelona Mundo Deportivo című sport-napilap lelkesen ír róla:

„Olga Carmona hatalmas gólja elegendő ahhoz, hogy a ‘Roja’ [vöröshajú lány] fellépjen az Olümposzra és egy emlékezetes találattal megnyerje a döntő meccset Anglia ellen. 2023 augusztus 20-a már a spanyol labdarúgás történelmének a része. Ennek a női válogatottnak pedig mindig lesz helye a spanyolok futballszívében.”

A melbourne-i The Age című közép-baloldali napilap a női labdarugó- világbajnokság fontosságára mutat rá:

„Szégyen, hogy az angol oroszlánok nem nyertek, de az is szégyen, hogy a nők az elmúlt évszázadban egyáltalán nem futballozhattak. Ez a világbajnokság azért emlékezetes, mert megmutatta, hogyan használják a nők a sportot arra, hogy életüket nagyszerűvé tegyék és necsak a derekukat karcsúsítsák vele. Emlékezetes ez azért is, mert a testmozgás nagyon sokáig büntetésnek számított a nők számára, amit azért kellett megtennünk, hogy formában maradjanak, jól nézzenek ki, és vonzóak legyenek a férfiak számára. Most itt láthatjuk, milyen lehet a sport, ha hagyjuk, hogy valóban legyen: olyasvalami, ami néha örömteli, néha szívszorító, de mindig a tanulásról, a növekedésről és a közösséghez tartozáshoz szól.”

A BRICS Johannesburgban

„A héten Johannesburgban az emberek egy új világrendről álmodoznak” – írja a brüsszeli de Tijd című nemzetközi pénzügyi és gazdasági napilap:

„Ebben az álomban a BRICS-országok, Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika egyesítik erőiket más országokkal, például Argentínával és Szaúd-Arábiával. Több tucat ország érdeklődik a BRICS-csoporthoz való csatlakozás iránt. Ennek a közelítésnek van értelme. A nagy nemzetközi intézmények egyre inkább tükrözik a világ hatalmi egyensúlyát. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagsága továbbra is a második világháború győzteseinek van fenntartva. Más nemzetközi intézmények, mint például a Kereskedelmi Világszervezet, nagyrészt megbénultak. Ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy a BRICS-országok és új barátaik új „világ-csúccsal” egy szempillantás alatt megváltoztathatnák a nemzetközi erőviszonyokat. Mert a köztük fennálló konfliktusok óriásiak.”

Az ellenpólus egyre nagyobb teret hódít, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap a csúcstalálkozóról:

„A csúcstalálkozó jelentősége messze túlmutat azon, hogy Putyin elmegy-e, vagy csak videón csatlakozik hozzájuk, ahogyan most azt elvileg meg is tette. A Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika alkotta csoport régóta a Nyugat, pontosabban az Egyesült Államok által uralt világrend ellenpólusává próbál fejlődni. Ez látható többek között abból is, hogy két tucat ország kíván csatlakozni a szövetséghez. Ide tartoznak olyan fontos feltörekvő országok is, mint Indonézia, Szaúd-Arábia, Egyiptom és Argentína, amelyek közül néhány a Nyugat régi szövetségese. Ezek az országok nem kérnének tagságot a BRICS-ben, ha nem várnának tőle semmilyen hasznot.

Ennek egy része már a statisztikákat áttekintve is látható: A BRICS-csoport a világgazdaság 26 százalékát adja. Különösen szembetűnő a világ második legnagyobb gazdasága, Kína súlyának erőteljes növekedése. Kína számos ázsiai, afrikai és latin-amerikai ország fontos kereskedelmi partnere, és ezt most politikailag is kihasználja, például Közel-Keleten.

A Nyugat régi ipari nemzeteit tömörítő G7 azonban még mindig jelentős előnnyel rendelkezik a világgazdaság 43 százalékával. De részarányuk már régóta csökken. A BRICS-csoport már rendelkezik egy fejlesztési bankkal és egy valuta-tartalékalappal, amelyek a nyugati típusú Világbank és az IMF alternatívájaként értelmezhetők. A dél-afrikai csúcs most még nem egy közös valutáról szólt, hanem arról, hogy a BRICS-országok a dollár dominanciáját szeretnék csökkenteni saját valutáik bevonásával a kereskedelembe.”

Lezuhant Prigozsin magánrepülője

A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi liberális napilap ezt írja:

„Függetlenül attól, hogy Prigozsin él-e vagy halott, és hogy csak az utaslistán szerepelt, de nem szállt fel, vagy valóban a gépen volt – egy dolog biztos: Putyin listáján szerepelt. Két hónappal ezelőtt, a különös Wagner-lázadás után Putyin azt mondta a zavarodott és ijedt oroszoknak, hogy a hazaárulást büntetni fogják. Prigozsin lázadása megmutatta Putyinnak saját gyengeségét. És pontosan ez az a benyomás, ami nem kellett, hogy az oroszoknak szóljon. Lehet, hogy egy háborús bűnös itt egy másik bűnözőt likvidált. Prigozsin pedig kétségtelenül korunk egyik leghírhedtebb bűnözője és banditája volt.”

A londoni The Economist című közép-liberális gazdasági hetilap viszont így vélekedik:

„Prigozsin halála elősegítheti Putyin hatalmának megszilárdítását. De megerősítheti azt a mítoszt is, amely szerint a Wagner-milícia vezetője őszinte hazafi, és ezáltal destabilizálhatja a háborúpárti rétegeket.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)