„Azt mondják, akik hallották: ennyi szivet, ennyi szenvedélyt sohasem hallottak kicsendülni Hegyei mester játékából. Valósággal himnusza volt az életnek, a tavasznak, a szerelemnek.
Percekig döbbenetes csend volt a játék után. Hegyei mester már rég elhagyta a pódiumot, amikor tapsolni kezdek. Egy pohár pezsgővel a kezében köszönte meg az ovációt. Boldog volt. Felhajtotta a pezsgőt. Kicsit szédült. Felesége egy pamlagra fektette. Pár perc mulva kiszenvedett.
…Ha egy regény, egy dráma, vagy akár egy film így fejezi be a főhős életét, bosszankodva mondjuk: mennyire sablonos. Igen, sablonos a fantáziában, de olyan sablonos-e vajjon a valóságban is?” (Liszt Ferenc magyar tanítványát temették Konstantinápolyban. Pesti Hírlap, 1926. február 28.)
A Pesti Hírlap volt talán az egyetlen magyarországi lap, amely a Konstantinápolyban 1926. február 19-én elhunyt zeneművész halála kapcsán megemlítette: lovag Hegyei Géza óbecsei származású volt. A temetésén a helyi Konzervatórium nyugati zenei tanszékének oktatójaként, a Szultáni Gárdazenekar ezredeseként, az isztambuli zenei szalonok és követségek koncerttermeinek ismert doyenjeként s nem utolsósorban Liszt Ferenc egykori tanítványaként búcsúztatták tisztelői – egy óbecsei zsidó kereskedő fiaként egyedülálló karriert futott be az átalakulóban lévő Oszmán Birodalomban, a közelmúltig mégis alig ismerték a nevét.
Egy ismeretlen híresség
Hegyei Gézát a szegedi távközlési üzemmérnök, Ács Péter fedezte fel 2018-ban, addig nagyon kevés információ állt rendelkezésre Hegyei magyarországi és törökországi tevékenységéről. 
– Édesapám és a családunk után kutattam, ők 1921 és 1934 között Óbecsén éltek. Ebből az időszakból került elém egy cikk, hogy 1926-ban meghalt az óbecsei Hegyei Géza. Felkeltette a kíváncsiságomat, hogy ki lehetett ez az ember, aki eljutott a szultán udvarába. Óbecsei barátomtól, Kiss Igortól megtudtam, hogy szülővárosában nem ismerik, és a budapesti Zeneakadémia könyvtárában sem volt neki nyoma. Fodor Gábor, az isztambuli Magyar Kulturális Intézet akkori igazgatója pedig ugyan hallotta hírét, de sokat ő sem tudott róla – így indult három helyen: Magyarországon, Óbecsén és Isztambulban a nyomozás – vallja a kezdetekről Ács Péter.
Rövid idő alatt össze is állt a zeneművész élete. Hegyei Géza 1862-ben született Óbecsén. Kereskedő édesapja, Hegyei Béla (szül. Sonnenberg Albert) a csehországi Bechinben látta meg a napvilágot, édesanyja, Schöffer Fáni Szabadkáról származott. A szülők Szabadkán ismerkedtek meg, majd a Ferdinánd-csatorna által kínált jobb kereskedelmi lehetőségek miatt Óbecsére költöztek. A család az 1870-es évek elején került Budára, ahol az apa a Propeller Szállót működtette, illetve a hotel alatt felszínre bukó forrásból nyert vizet árulta Hungária néven. Hegyei Géza a Budai Reáliskola után a Zeneakadémia zongora szakos növendéke lett. Tanára az a Gobbi Henrik volt, akinek a tanulóit sokszor Liszt Ferenc is meghallgatta magyarországi tartózkodása során, és valószínűleg segítette a fiatal óbecsei tehetséget is. Hegyei Géza az 1880–1881 és 1881–1882-es években tartott évzáró akadémiakoncerteken Liszt Ferenc tanítványaként került megjelölésre a programban.
– Amikor Orosházán élt, egy választási gyűlésen találkozott az egykori 48-as honvéddel, Klapka Györggyel, aki magával vitte a török szultánhoz egy üzleti tárgyalásra. Vendéglátóit annyira megfogta a személyisége, hogy Hegyei ott ragadt – tudta meg Péter.
Keleti kultúra, nyugati muzsika
Az Oszmán Birodalomban a 19. század során végbement reformoknak köszönhetően a nyugati komolyzene is gyökeret vert Konstantinápolyban, Liszt Ferenc például 1847-ben hat koncertet adott, aminek évtizedes hatása volt a város zenei életére. Isztambul lakosságának akkor több mint a fele nem muszlim volt, és ők nyugati módon mulattak a zenei szalonokban. Hegyei karrierje fokozatosan ívelt felfelé: a rendszeres udvari fellépések mellett játszott többek között a perzsa, francia, német, osztrák–magyar követségek fogadásain, számos jótékonysági koncerten, illetve a francia, a német és a levantei klubok rendezvényein. 
Előkelő görög származású felesége révén a legfelsőbb körökben is otthon volt, a szultáni család is nagyon kedvelte őt, több családtagot is ő tanított zongorázni. Három szultán és a konstantinápolyi teljes diplomáciai kar személyes ismerőse volt, és 14 nemzetközi kitüntetést kapott azért, mert ingyenes koncertekkel sok jótékonysági akcióban vett részt.
Nem feledkezett meg magyar gyökereiről sem: elvállalta a Konstantinápolyi Magyar Egylet tiszteletbeli elnöki pozícióját, és többször játszott az egylet rendezvényein. Gróf Széchényi Ödön pasával is rendszeresen találkozott, és együtt szereztek egy tűzoltóindulót. Emellett az első világháború alatt fellépett a magyar Vörös Félhold Bizottság megalakulásának örömére rendezett budapesti jótékonysági koncerten. De olyannyira otthon érezte magát Isztambulban, hogy hiába hívták, visszautasította a budapesti Zeneakadémia vezetését.
Hegyei Géza „hazatérhet” Óbecsére
1906-ban vette feleségül egykori tanítványát, a helyi görög közösségből származó Zygomala Katalint, akitől öt gyermeke született (Géza, Károly, Margit, Katalin, Zsuzsi). A család Perában élt egy négyemeletes házban, melynek állítólag minden szobájában volt egy zongora. A negyedik emeleti hálószobába úgy hívták fel a gyerekeket, hogy lejátszották az adott gyermek számára kitalált hangsort, és az már futott is.
A kutatóknak két leszármazotti ágat sikerült beazonosítaniuk, mindkettő Isztambulban él. Péter az interneten megtalálta az egyik ükunokát, akinek írt, és akit Fodor Gábor meg is látogatott: Károly Aliotti abban a Pera/Galata negyedben él, ahol ükapja is rendszeresen fellépett. A fiatal művészettörténésznek hat családi albuma van Hegyei hagyatékából, ezeknek köszönhetően állt össze Hegyei Géza portréja.
Fodor Gábor isztambuli kiküldetése két hónapja járt le, előtte egy kiállításból, koncertekből, előadásokból álló programsorozattal állítottak emléket Hegyei Géza szultáni zongoristának a német kulturális klubként működő Club Teutonia felújított épületében, ahol Hegyei első isztambuli koncertjét adta 1888 januárjában – erre most már egy tábla is emlékeztet. Bár Hegyeinek több szerzeménye is volt, eddig csak egynek a kottáját sikerült megszerezniük a kutatóknak: a rendezvény megnyitóján Balázs János Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész játszotta el Hegyei Mustafa Kemal Atatürknek írt, közönség előtt talán még soha elő nem adott indulóját is. Megjelent törökül, és hamarosan angolul is kiadják az Osmanlı Sarayı’nda Bir Macar Piyanist: Géza Hegyei című, Evren Kutlay török zenetörténész és Fodor Gábor által jegyzett életrajzi kötetet is.
– Hegyei neve annyira összeforrt Isztambul zenei életével, hogy alakja feltűnik számos török regényben és anekdotában, és valószínűleg őt láthatjuk a rejtélyes francia karikaturista, Hassan egyik alkotásán is. A programsorozattal szerettük volna megismertetni a közönséggel ezt a méltatlanul elfelejtett, a magyar és török zenei élet között évtizedeken át hídszerepet betöltő személyiséget a török közönségnek. Szeretnénk ugyanezt megtenni Magyarországon is, és magyarul is kiadni a róla szóló könyvet, a kiállítás egy részét pedig Óbecsén is bemutatnánk – számolt be a tervekről Gábor.
– A kutatás nem öncélú munka, annak nincs értelme. A múltkutatásnak akkor van értelme, ha általa életre kelnek az emberek. Hegyei Géza életre kelt, és méltán lehetnek büszkék rá az óbecseiek – teszi hozzá Péter.
Hegyei Géza utolsó koncertjét a német nagykövetség egyik diplomáciai estélyén adta, utolsóként Siegmund tavaszi dalát zongorázta el Wagner A walkür című operájából. A fellépés után szívroham vitte el 1926. február 19-én. Február 22-én Kemal pasa meghívására a testőrzenekarral Ankarába készült, de Liszt Ferenc és Richard Wagner birodalmába távozott.
