A Redditen kezdett terjedni egy fotó, a felirat szerint egy új török tankönyvről, ami a 11. évfolyamos diákoknak szól, és elvileg a legnagyobb kiterjedése idején, a 17. században ábrázolná az Oszmán Birodalmat. Kis túlzásokkal, állapítja meg cikkében a Mandiner.hu.

Természetesen felmerült a gondolat, hogy csak egy reddites poén az egész. Azonban Egeresi Zoltán Törökország-szakértő szerint a fotó hitelesnek tűnik – bár nagyon ritkán, de egészen furcsa történelmi térképekkel lehet találkozni török kiadványokban.

Ránézve a térképre ugyanis nem kell történelemtanárnak lenni ahhoz, hogy egyből szemet szúrjon pár izgalmas dolog.

1.2. térkép: a lengyel állam a 17. században
Forrás:

Ami első blikkre is látszik, magyar szemmel:

  • Magyarország neve egyáltalán nem szerepel a térképen;
  • Bánát és Temesvár, illetve Karlóca nagyjából jó helyen van;
  • Erdély neve felkerült a korabeli Kelet-Felvidék (pontosabban: Felső-Magyarország keleti része) helyére, plusz jócskán benyúl Galícia területére is, ami ugye akkortájt Lengyelország (Pierwsza Rzeczpospolita) része;
  • Erdély valódi területét magát pedig felosztották Moldova (Bogdan) és Havasalföld (Eflak) között;
  • utóbbi türemkedett főleg be a belső-erdélyi területekre;

emellett a határokat jócskán kitolták a valóságoshoz képest, olyan városokat „adva” török fennhatóság alá, mint mondjuk Szentgotthárd, ami egyértelműen nem volt igaz az Oszmán Birodalom hatalma csúcsán sem.

Más kérdés, hogy Erdély egyébként félig-meddig török függésben élte át a nevezett század egy jó részét, és a térkép nem tesz különbséget vazallus állam és hódoltság között. De ez még hagyján, hogy a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség milyen sorsot kapott, lássuk, hova jutottak el még a lófarkas zászlók!

  • Moldova, Havasalföld és a krími tatár kánság: Erdélyhez hasonlóan vazallus államok voltak, de mégis az Oszmán Birodalom intakt részeként ábrázolják őket;
  • Ukrajna. Az ország még nem létezett a 17. században, de így, nevén nevezve van a térképen, noha a Lengyel Királyság és az Orosz Cárság része volt, és az is maradt egy kis délnyugati csücsök kivételével, minden tatár és török portya ellenére ekkor;
  • Lengyelország maga. Hogy a lengyelek mit szólnak az ötlethez, hogy hazájuk komplett keleti fele hirtelen ottomán uralom alatt ábrázolódik a török nebulók előtt, nem tudjuk, azt tudjuk, mit szólt a hasonló ötletekhez Sobieski János király és a szárnyas huszárok, legalábbis 1683-ban, Bécs előtt megmutatták; maradjunk annyiban, hogy ez sem felel meg a valóságnak;
  • az Oszmán Birodalom határa nagyjából a mai lett-észt határig nyúlik fel, ahol talán még ma sem nagyon látnak törököket, nem beszélve a 17. századról;
  • Horvátország kapcsán sem elégedtek meg a valós – és egyébként impozáns – hódításokkal, észak-nyugatabbra tolták valamelyest a határokat a fényes porta történetírói.

Ami Európa és Ázsia többi részét illeti, még nagyvonalúbbak voltak térrel és idővel a térkép megalkotói. Így született meg a 17. századot ábrázolni hivatott térképen:

  • az egységes Németország, minimum 170 évvel azelőtt, hogy a versailles-i palotában kikiáltották volna a Német Császárságot;
  • a félig egységes (Észak-)Olaszország (ilyen formában először a Napóleon utáni Szárd Királyság egyesítette, szintén jóval később);
  • Belgium (függetlenné válás éve 1830);
  • Irán (1935-ben vette fel ezt a nevet, ekkoriban még Perzsia néven futott).