Az európaiak közel egyharmada populista, szélsőjobboldali vagy szélsőbaloldali pártokra szavazott tavaly – derül ki egy kutatásból, amelyet több mint 100 politológus készített 31 ország választási eredményeinek vizsgálatával. A kutatás eredményéről a Guardian számolt be.
A elemzés szerint a tavalyi nemzeti választásokon az európai választók rekordmennyiségű, 32 százaléka adta le szavazatát úgynevezett „rendszerellenes” (anti-establishment) pártokra. Ez az arány a 2000-es évek elején még csak 20 százalék volt, az 1990-es években pedig 12 százalék. A rendszerellenes szavazók fele szélsőjobboldali pártokra adta le a voksát – ez az a szavazatarány, amely a leggyorsabban növekszik.
A kutatást Matthijs Rooduijn, az Amszterdami Egyetem politológus professzora vezette.
Vannak ugyan ingadozások, de az alapvető tendencia az, hogy ezek a számok folyamatosan emelkednek
– mondta Rooduijn.
A mainstream pártok szavazatokat veszítenek, miközben a rendszerellenes pártok erősödnek. Ez azért is számít, mert most már számos tanulmány kimutatta, hogy amikor a populisták megszerzik a hatalmat, vagy a hatalom feletti befolyást, romlik a liberális demokrácia minősége.
A kutatók nemcsak a szavazatok arányát vizsgálták, a pártok elhelyezkedését is újrarajzolták. A kontinens több ismert jobbközép pártját például a szélsőjobboldal határán álló pártok közé sorolták. A PopuList-et összeállító kutatócsoport idén 234 rendszerellenes pártot azonosított Európa-szerte, köztük 165 populista pártot (többségük szélsőbaloldali vagy szélsőjobboldali). 61 pártot szélsőbaloldalinak, 112-t pedig szélsőjobboldalinak minősített (ezek közül a legtöbb, de nem mindegyik populista). Csak olyan pártokat vizsgáltak, amelyek 1989 óta legalább egy mandátumot vagy a szavazatok 2 százalékát szerezték meg a nemzeti parlamenti választásokon.
A kutatócsoport szerint az lemúlt években több szélsőjobboldali populista vezető és párt jutott hatalomhoz Európában: például Orbán Viktor Magyarországon, Giorgia Meloni Olaszországban, a Jog és Igazságosság pártja Lengyelországban, valamint a Finn és a Svéd Demokraták pártja a skandináv régióban (akik koalícióba tudtak lépni a kormánypártokkal). De Ausztriában, Németországban és Franciaországban is sokat erősödtek a populisták tavaly.
Változik a politikai verseny dinamikája. Néhány éve még egyik mainstream pártnak sem fordult volna meg a fejében, hogy a Svéd Demokratákkal álljon össze
– mondta Daphne Halikiopoulou a Yorki Egyetem kutatója, az PopuList egyik szerzője. A PopuList szerzői nem készítenek választási előrejelzéseket, és egyelőre az sem világos, hogy pontosan hogyan fog alakulni a rendszerellenes szavazatok arányának növekedése. Egyes elemzők szerint túlzóak azok a félelmek, amelyek szerint Európa „a szélsőjobboldal felé bukik”, a centrum ugyanis ellenállóbb, mint azt a közvélemény-kutatások és a választási eredmények sugallják.
A szélsőjobboldali pártok térnyerésében egyébként számos tényező közrejátszik: fontos témájuk a migrációellenesség, amit az utóbbi években kiszélesítettek, a koronavírus világjárvány ideje alatt például ők karolták fel a vakcina-ellenességet és a lezárások miatti tiltakozásokat is. Az orosz-ukrán háború, a gazdasági bizonytalanság és az infláció pedig tovább erősítette őket.
Ma már olyanok is a szélsőjobbra szavaztak, akik korábban soha nem szavaztak volna rájuk, és akiktől nem is várnánk: idősebb nők, városi szavazók, a művelt középosztály
– magyarázta Halikiopoulou. Andrea Pirro, a Bolognai Egyetem kutatója, aki szintén részt vett a kutatásban, meglátása szerint a szélsőségesek térnyerésében részben a jobbközép és balközép pártok is hibásak, mert „elszakadtak a társadalmi igényektől”.
Cas Mudde, a Georgia Egyetem professzora szerint a radikális jobboldali pártok támogatottsága valójában nem sokat nőtt.
Ami nőtt, az azoknak a választóknak a csoportja, akik tolerálják őket
– fogalmazott. Tehát azoké, aki – amennyiben úgy érzik, nincs jobb alternatíva – hajlandóak a szélsőjobboldali pártokra leadni a voksukat.
