Sürgősen szükséges egy EU-megállapodás a migráció kezeléséről. Az EU megszüntette az ukrán gabonára vonatkozó korlátozásokat, de ez nem tetszik minden tagállamnak. Újabb összecsapások Koszovóban. Tízezrével menekülnek az örmények Azerbajdzsánból a Hegyi-Karabah visszafoglalása után. Megbukott a jobboldal kormányalakítási próbálkozása Spanyolországban, most talán Sánchez próbálkozhat. – Átlapoztuk a világsajtót Varsótól Barcelonáig és Londontól Moszkváig.

Nem könnyű kormányt alakítani

A barcelonai La Vanguardia című spanyol-katalán közép-liberális monarchista napilap erről ezt írja:

„Tegnap tízezrek vettek részt a PP [Partido Popular, a jobboldali Néppárt] által Madridban szervezett tüntetésen. Mottójuk, »A spanyolok egyenjogúságáért« eltakarja az igazi célt, hogy támogassák a pártvezért, Alberto Núñez Feijóot, aki szeptember 25-étől szavazatokért harcol a parlamentben, hogy őt válasszák kormányfőnek. Szó volt arról is, hogy elutasítsák a katalán szeparatisták követeléseit, hogy amnesztiát kapjon egy olyan politikus, mint Puigdemont. Nekünk azonban nem konfrontációra van szükségünk, hanem kompromisszumra egy jobb közös jövőért. A Sánchez-kormány sok energiát fordított a katalóniai kérdés megoldására. A szeparatista »Junts«-okkal [Junts per Catalunya, Együtt Katalóniáért, a koalíció, amelyet Carles Puigdemont, Katalónia 2016-2017 közötti elnökének vezetésével hoztak létre] folytatott tárgyalások kockázatosak és sok megértést igényelnek mindkét részről, de mindkét oldal is sikeres lehet saját politikai elképzelésével – és ez szükséges a politika és a gazdaság előmozdításához Katalóniában és Spanyolországban.”

A londoni The Times című konzervatív napilapnak ez a véleménye a spanyol választásokról:

„Spanyolország polarizálódik azok között, akik a spanyol államot rájuk erőltetett hatalomnak tekintik, és azok között, akik a nagyobb regionális autonómiát az állam integritása elleni támadásnak tekintik. A hatalmon maradni vágyó Sánchez minden engedménye csak elmélyíti ezt a megosztottságot. Ahelyett, hogy a szeparatisták bűnbakjaként sántikálna újra a kormányba és ismét keserűen megosztaná az országot, talán jobb lenne, ha saját elképzelését egy hozzáértő módon kormányzott Spanyolországról most valaki másnak adná át.”

A migrációs politika sem könnyű

Németország megszünteti a menekültügyi blokádot az EU-ban. Scholz kancellár úgy döntött, hogy Berlin „nem állít meg semmit” a brüsszeli menekültügyi válságszabályozás kapcsán, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Németország már nem akar ellenállni az európai menekültpolitika tervezett válságszabályozásának. Ahogy a kormánykörökből értesültünk, Olaf Scholz (SPD) kancellár úgy döntött, hogy Berlin »nem állít meg semmit« a brüsszeli válságszabályozás ügyében. Ezt nyilván Annalena Baerbocknak, a Zöldek külügyminiszterének is elmondta a szerdai kormányülésen. A Zöldek korábban ellenálltak ennek a szabályozásnak. A mechanizmus célja, hogy lehetővé tegye a különösen nagy migrációs nyomásnak kitett államok számára, hogy alacsonyabb védelmi normákat alkalmazzanak, valamint hogy internálják azokat, akik megalapozottan kérnek menedékjogot.

Brüsszelben üdvözölték a szövetségi kormány irányváltását. Egy magas rangú diplomata azt mondta, hogy most »azonnal« szavazhatnak a Tanácsban a szöveggel kapcsolatos álláspontról. Erre például az EU-nagyköveteknek ma, a csütörtök esti találkozón lenne lehetőségük. Németország továbbra is megpróbál bizonyos változtatásokat elérni, de ennek csak »nagyon korlátozott mozgástere« van. Baerbock külügyminisztériuma szerda délután közölte: »Most végre rendesen zajlanak a tárgyalások Brüsszelben«.”

„Viszlát, Schengen!”, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap erről a témáról:

„Jól emlékezhetünk 2015-ből Angela Merkel volt kancellár szállóigévé vált szavaira: »Wir schaffen das!«, vagyis Németország úrrá lesz a menekültválságon. Így is történt, bár a következő évben 700 ezer menedékkérelmet nyújtottak be, a bevándorlók jelentős részét sikerült integrálni a társadalomba, s a német gazdaság még profitált is abból, hogy sok szakképzett munkás érkezett az országba. A szélsőjobboldali AfD [Alternative für Deutschland-Alternatíva Németországért] népszerűségének növekedése is csak átmeneti jelenség volt. Berlin nem azt az utat követte, hogy hangzatosan nemet mondott a menekültek befogadására, aztán meg fű alatt ázsiai vendégmunkások garmadát engedje be.

Mostanra megváltozott a helyzet Németországban, már a kormányzó pártok, köztük a Zöldek sem gondolják úgy, hogy ennyi menekültet képesek lennének felvenni. S még mielőtt valaki azt mondja, lám, Orbán már 2015-ben megelőzte korát, hogy lezárta a menekültek előtt a határokat, emlékeztetnék arra, Németország valóban elképesztő mennyiségű embert fogadott be, ráadásul tavaly 217 ezer, idén pedig az év első nyolc hónapjában több mint 200 ezer menekültkérelmet nyújtottak be a helyi hatóságoknak.

[…] A megoldás a közös uniós szabályozás lenne, ám ennek Magyarország és más közép-európai államok makacsul ellenállnak. Ezzel azonban csak azt érjük el, hogy egyre több nyugati ország állítja majd vissza a határellenőrzést, szakítva a schengeni vívmányokkal.”

Az ukrán gabonakereskedelem korlátai

Az EU engedélyezte, hogy lejárjanak az ukrán gabona kereskedelmi korlátozásai. Ez nem egy bölcs döntés – állítja az amsterdami de Volkskrant című közép-baloldali napilap:

„Akkor is, ha pillanatnyilag stabilnak tűnnek az árak, mégsem ez a megfelelő alkalom, hogy kiengedjük kezünkből a dolgot, és ezáltal azt a benyomást keltsük, hogy a kelet-európai gazdák teljes mértékben ki vannak szolgáltatva a piacnak. Brüsszel ezzel a politikai opportunizmust ösztönözte. A lengyel jobboldali kormánypárt, a PiS [Prawo i Sprawiedliwošć, Jog és Igazságosság] miniszterelnökén keresztül jelentette be, hogy a továbbiakban nem szállít fegyvert Ukrajnának. Putyin pontosan azt remélte, hogy egy ilyen viszály fog létrejönni. A háború minden következményét nem lehet előre látni, elhárítani, megoldani vagy kompenzálni. De komolyan kell venni az emiatt hátrányos helyzetbe került emberek aggodalmát – ellenkező esetben Ukrajna támogatása össze fog omlani.”

A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap így kommentálja az EU-embargó megszüntetését támogató Németországgal fenntartott kapcsolatokat:

„Néha azt lehetett olvasni, hogy az ukránok elárulták Lengyelországot és eladták magukat a németeknek. Vagy, hogy Németország hidegháborút üzent Lengyelországnak, és megpróbál konfliktusba sodorni minket Kijevvel. Az ilyen és hasonló vélemények tükrözik a társadalom érzelmi állapotát, de leírja-e vajon a valódi politikai helyzetünket? Mindez nem jelent nemzeti katasztrófát Lengyelország számára, hanem ez csak egy brutális hétköznapi politika. Fontos szereplői vagyunk ennek a politikai folyamatnak, és nem igaz, hogy nincsenek fontos lapjaink ebben a játékban. Ukrajna útja Nyugat felé Lengyelországon keresztül vezet. Ez a hatalmas geopolitikai változás egy türelmes, hosszadalmas és hosszú távú stratégiához ad alapot, hogy minden eddiginél jobb pozíciót építsünk ki Európában.”

Koszovóban nincs béke

A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap aggodalmát fejezi ki a koszovói harcokkal kapcsolatban:

„Egy szervezett bűnözői csoport legutóbbi támadása a koszovói rendőrség ellen Észak-Koszovóban világos jel az újabb eszkalációra. A szerb terroristák, akik állig fel voltak fegyverezve és katonának öltöztek, lelőttek egy rendőrt, amivel egyértelműen azt akarták elérni, hogy a jelenlegi helyzet még instabilabb legyen. A szerb kormány azt állítja, hogy semmi köze ehhez, és egyúttal a koszovói kormányt vádolja azzal, hogy pogromot hajt végre a koszovói szerbek ellen. Ezek a hazugságok és ezek a színpadi játékok ismertek az 1990-es évekből. Teljesen nyilvánvaló, hogy a szerbiaiak továbbra sem kívánják normalizálni kapcsolatukat  Koszovóval.”

„A Balkán ismét háború és béke között ingadozik” – írja a moszkvai  Kommerszant című liberális gazdasági napilap:

„A Nyugat azon van, hogy megpróbálja megakadályozni a helyzet eszkalálódását, és megmenteni a Belgrád és Pristina közötti tárgyalási folyamatot kapcsolataik normalizálásáról. Vasárnap különböző nyugat-balkáni országok képviselői érkeztek a helyszínre. A koszovói incidens arra kényszeríti a térséget, hogy válasszon a háború és a béke között. A globális közösség stabilitást akar. Ez egyben egyértelmű jelzés a szerb vezetés felé: Belgrádnak a problémamegoldás részévé kell válnia –nem pedig a probléma részévé.”

Az örmények menekülnek 

A londoni The Times című konzervatív napilap az Örményország és Azerbajdzsán közötti konfliktus kapcsán Oroszország álláspontjáról írja:

„Az örmények arra számítanak, hogy az Ukrajnával folytatott hosszú, költséges háborúba keveredett Moszkva nem vágyik újabb háborúra a periférián. A tanulság Oroszország egykori szövetségesei számára egyértelmű: amíg Oroszországot lefoglalja a Kijev elleni véres hadjárat, nincs sem energiája, sem kapacitása ahhoz, hogy máshol újabb támadásokat akadályozzon meg. Két magas rangú amerikai tisztségviselő, köztük az USAID [U.S. Agency for International Development, az Egyesült Államok Fejlesztési Ügynöksége] vezetője, már partraszállt Örményországban. Küldetésük célja a 120 ezer útnak indult örmény menekült szükségleteinek azonnali felmérése.”

Az EU-nak csekély befolyása van Azerbajdzsánra, de szüksége van rá, mint energiaszolgáltatóra, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Hat hónappal ezelőtt Olaf Scholz kancellár »növekvő jelentőségű partnerként« jellemezte Azerbajdzsánt. Ilham Aliyev azerbajdzsáni elnök márciusi berlini látogatásán Scholz ennek az országnak a fontosságáról beszélt Németország és Európa energiaellátásának diverzifikálásában. Hasonló megjegyzéseket tett Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is 2022 júliusában. Miután Bakuban találkozott Alijevvel, a Twitteren ezt írta: »Az EU megbízható energiaszolgáltatókhoz fordul. Azerbajdzsán ezek közül az egyik.« Tekintettel arra, hogy akkor már látható volt az EU-ba irányuló orosz gázszállítás vége, Ursula von der Leyen aláírta az Azerbajdzsánból történő gázszállításról szóló megállapodást.

Az európaiak most tehetetlenül nézik, ahogy a »növekvő jelentőségű partnerük« és »megbízható energiaszolgáltatójuk« a Hegyi-Karabah etnikai tisztogatását végzi. Az örmények letelepedési története a térségben, ami a középkorig nyúlik vissza, néhány napon belül véget ér, ha kitessékelésük üteme úgy folytatódik, mint eddig. Tekintettel a fenyegetésekre, amelyeket Alijev személyesen tett sok éven át, az örményeknek nincs okuk normális életet remélni az Azerbajdzsán által uralt Karabahban.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)