Világszerte folytatódtak a héten a politikai játszmák és színjátékok: Előrehozott parlamenti választás Szlovákiában, ahol az oroszbarát Fico nyert. A republikánus többségű amerikai Képviselőház leváltotta saját republikánus elnökét. Tombol a vita a migrációs politika humanitárius követelményei és a valóság közötti ellentmondásról. Nálunk azonban a hangsúly a két „magyar” Nobel-díjon van, noha nem először fordult elő, hogy egy évben két magyar (származású) tudóst is kitüntetnek: 1994-ben Harsányi János közgazdász és Oláh György vegyész kapott Nobel-díjat. Az idén megszületett az első „magyar” női Nobel-díj is: Karikó Katalin amerikai állampolgár már tavaly is várományosa volt a kitüntetésnek. A másnapi meglepetés Krausz Ferenc fizikai Nobel-díja volt, aki kettős magyar–osztrák állampolgár. – Átlapoztuk a világsajtót Washingtontól Varsóig és Zürichtől Pekingig.
A „magyarok”
Karikó Katalin az első Nobel-díjas magyar nő, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Karikó Katalin és Drew Weissman kapta az idei orvosi Nobel-díjat, mégpedig a COVID-19 ellen hatásosnak bizonyult mRNS-vakcina [messenger Ribonucleic acid – a génbázisú oltóanyagok közé tartozó védőoltás] kifejlesztésében vállalt szerepükért – tudatta hétfőn a Svéd Királyi Tudományos Akadémia. Az orvosi díjazottakról Thomas Perlmann, az Élettani és Orvosi Nobel-díj Bizottság titkára számolt be. A két új Nobel-díjas 2005-ben szabadalmaztatta a módosított nukleozidokat tartalmazó mRNS terápiás alkalmazását, melyen akkor már évek óta dolgoztak. Úttörő munkájuk alapvetően megváltoztatta tudásunkat arról, hogy az mRNS és az immunrendszer hogyan hat egymásra, ami – az indoklás szerint – példátlan mértékben járult hozzá ahhoz, hogy hatásos vakcinát lehessen kifejleszteni a koronavírus ellen.”
A budapesti Heti Világgazdaság (hvg) című gazdasági hetilap ezt írja:
„Már korábban is számos elismerést szerzett Krausz Ferenc, aki már évtizedek óta dolgozik a fizika területén: egyebek mellett az ő csoportja állította elő a világon az első attoszekundumos fényimpulzusokat [az attoszekundumos fizika lényege, hogy lézerfény-villanásokkal figyelhetünk meg folyamatokat], még a 2000-es évek elején.
Mint arról beszámoltunk, egy nappal Karikó Katalin és Drew Weissman orvosi Nobel-díját követően újabb magyar vonatkozású bejelentés történt: Krausz Ferenc, Pierre Agostini és Anne L’Huillier érdemelte ki idén a fizikai Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia indoklása szerint a tudósok az elektronok atomon belüli mozgásának vizsgálatát szolgáló attoszekundumos fényimpulzusokat előállító kísérleti módszereiknek köszönhetően nyerték el a nívós díjat.
A magyar szakember nem először kerül a Nobel látókörébe, már 2015-ben is esélyesnek tartották az elismerésre: akkor az is attoszekundumos fizikával, azaz a másodperc milliárdszor milliárdod része alatti történéseket vizsgáló, a kanadai Paul Corkummal közös fizikai kutatásaik alapján tartották esélyesnek.”
Szlovákiában új kormány alakul
A szlovákiai választásokon a magyar szavazók jó része is szlovák pártokra ikszelt, parlamenti képviselet nélkül hagyva a 8 százaléknyi magyar kisebbséget, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Kormányt alakíthat a választásokat megnyerő Robert Fico – ha tud. A királycsináló Peter Pellegrini egy feltétellel már előállt, a leendő kormányfő szelídült is miatta egy kicsit.
Minden kétséget kizáró győzelmet aratott a Robert Fico vezette Smer [Slovenská Sociálna Demokracia] a szombati előrehozott parlamenti választáson. A részvételi arány 68,51 százalékos volt, ami kifejezetten magasnak számít, 2002-ben jegyeztek csak ennél magasabb választói érdeklődést. A szociáldemokrata-populista Smer mintegy 5 százalékkal előzte meg a Zuzana Caputova államfő fémjelezte liberális Progresszív Szlovákiát. Előbbi 22,94, utóbbi 17,96 százalékot ért el, ami 42, illetve 32 mandátumot jelent a 150 fős pozsonyi törvényhozáshoz. A harmadik Hlas [Hlas Sociálna Demokracia] 14,7 százalékával 27 mandátumot szerzett. Rajtuk kívül még Igor Matović volt kormányfő pártja, a jobboldali populista OLaNO [Obyčajni Ludia a Nezávislé Osobnosti] kispártokkal szövetségben jutott be 8,89 százalékkal és 16 mandátummal, a keresztény-konzervatív KDH [Krestanskodemokratické hnutie] 12 mandátumot szerzett, a konzervatív-liberális SaS [Sloboda a Solidarita] 11-t, a jobbközép felé tendáló egykori nacionalista szélsőjobb Szlovák Nemzeti Párt [ANS-Slovenská Národná Strana] 10 mandátummal zárja a parlamentbe jutott pártok sorát.
Az előrehozott szlovák választást éppen a leendő kormányfővel szembeni fenntartások emelték az uniós, és általában a nyugati érdeklődés homlokterébe. A retorikájában moszkovita, ukrán- és EU-ellenes, migrációellenes, a sorosozától és brüsszelezéstől vissza nem riadó, Orbán Viktorral barátkozó exkormányfő visszatérése azonban Peter Pellegrinitől függ.
[…] A lakosság 8 százalékát kitevő magyar kisebbségnek ezúttal sem sikerült parlamenti képviselethez jutnia. A három magyar párt versengésében az Orbán-kormány által egyedüli magyarként elismert Szövetség bizonyult a legerősebbnek, de 4,3 százalék kevés volt a parlamentbe jutáshoz. A Magyar Fórum és a Híd 1 százalék alatt teljesített. A SaS listáján indult Ravasz Ábel is csak 2100 preferencia szavazatot kapott az SaS listáján, ami kevés volt számára a bejutáshoz.
Ez az újabb bukás nagy valószínűséggel a szlovákiai kisebbségi politizálás végét is jelenti: 2006 óta nem jutott parlamentbe tiszta magyar párt, a Szövetség elődje, az MKP [Magyar Közösség Pártja] 2010-ben esett ki és azóta sem sikerült visszaverekednie magát.”
A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap Szlovákia és más országok populista pártjainak sikereiről így fogalmaz:
„A tény az, hogy Európában jelenleg egyetlen kormánynak sincs igazi receptje az elmúlt évek többszörös válságának leküzdésére. Ez kikövezi az utat a hamis megoldások felé: olyan politikusok, mint Fico és Orbán, meggyőzik az embereket, hogy minden vissza fog állni a régi kerékvágásba, ha a Nyugat nagyobb figyelmet fordít Oroszországra. A moszkvai fenyegetés rövid távon elfojtható, de a veszélyes szomszédságban élő kisállam nemzeti sajátos útja védtelenséghez vezet. Ez a taktika a legkisebb ellenállás útjaként is még mindig precedenst teremthet és egyben a szlovákiai választás kijózanító tanulsága is. Ennek a politikának a Janus-arcú természete pedig mindig veszélyes: az oroszbarát retorika méregként hat a nyugati egységfrontra, és annál nehezebbé teszi az Ukrajnának nyújtott segélyek igazolását, minél tovább húzódik a konfliktus.”
Az orosz kapcsolat
A baloldali populista és Kreml-barát Robert Fico nyerte a választást Szlovákiában és ebben az orosz online propaganda segített neki. A digitális platformok ismét veszélyt jelentenek a demokráciára nézve, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„A baloldali populista és Oroszország barátja, Robert Fico, aki 2006 és 2010 között, valamint 2012 és 2018 között volt már Szlovákia miniszterelnöke, ismét megnyerte a parlamenti választásokat. Egyik központi üzenete egész Európa számára fenyegető: meg akarja szüntetni Ukrajna támogatását az orosz megsemmisítő háborúval szemben és Putyin rezsimje felé fordul. Ennek során agresszív kampányt folytatott – és hatalmas hasznot húzott az interneten folyó orosz propagandából, amely versenytársai ellen irányult, különösen a liberális Európa-párti Progresszív Szlovákia Michal Šimečka ellen, aki a második helyen végzett.”
Kongresszusi komplott Amerikában
Amerikában történelmi szintű civakodás folyik McCarthy leváltása és utódja körül. A Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap így elemzi ezeket az eseményeket:
„McCarthy vezetése rendkívül kaotikus volt. Az ő felügyelete alatt az ország a fizetésképtelenség szélére került. Pártjának trumpistái rendszeresen megalázták őt azzal, hogy megakadályozták, hogy szavazzanak még a Képviselőházban fontos projektekről is. Csak a demokraták segítségével sikerült annyi szavazatot gyűjtenie a hétvégén, hogy az utolsó pillanatban elhárítsa a költségvetési zsákutcát. Miután bejelentette döntését, hogy nem indul újra, McCarthy sötét humorral azt mondta: »Történelmet írtam, ugye?« Valójában nyomot hagyott maga után: McCarthy nagy sebet ejtett a Képviselőház intézményén, amelyet nehéz lesz begyógyítani.”
„A republikánusok romokban” – írja a varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap és kifejti, hogy miért van így:
„A párt annyira megdöbbent, hogy egy hétbe telt, mire jelölteket találtak Kevin McCarthy helyére. Ez annak ellenére van így, hogy az ország politikai válságban van, és a Kongresszusnak november 17-ig el kell fogadnia a kompromisszumos költségvetési törvényjavaslatot, hogy elkerülje az állam alapintézményeinek megbénulását. A republikánusok állapota éles ellentétben áll a Demokrata Párt nagyon hatékony gépezetével. Mivel az Egyesült Államok nemsokára az elnökválasztási kampány döntő szakaszába lép, a demokraták egysége és a republikánusok megosztottsága meghatározhatja, hogy végül ki nyeri meg a bejutást a Fehér Házba.”
Humanitárius követelmények és a valóság ütközete
Végén lássuk, hogyan áll a vita az EU-ban a menekültekről. A Neue Zürcher Zeitung am Sonntag című liberális lap vasárnapi száma a Földközi-tengeren átívelő migrációról ír:
„A német állam évente kétmillió euróval támogatja a privát tengeri mentőcsapatokat, akik a Földközi-tengerből menekítenek ki menekülteket, akiket aztán rendszerint olasz kikötőkben raknak partra. A berlini jelzőlámpás koalíció jótékony gondolkodása azonban ellentéteket szít Európában. A német civil szervezetek mentőhajóinak tevékenységét sokan csalfa csónakázásnak tekintik. »Ne hagyd, hogy az emberek megfulladjanak. Pont.« – hangzik az a meggyőződés, amellyel a United4Rescue, a mentőszervezetek szövetsége adományokat kér. Ez helyes is. De ez még helyesebb: az embereknek eleve nem lenne szabad átkelniük a tengeren, mert az halálos útvonal. A bal–zöld evangélikus miliő magánmentői azonban azt az illúziót keltik, hogy a tengeri átkelés Líbiából vagy Tunéziából nem olyan veszélyes – ezen az úton van még esély megmentésre. A migránsok ezt elhiszik, a csempészek pedig tudják: a tengeri mentők mindig megmentenek jónéhány menekültet a vízbe fúlástól. És ezzel még inkább arra bátorítanak, hogy a menekülni szándékozók merjenek átutazni a Földközi-tengeren.”
Az amsterdami de Volkskrant című közép-baloldali napilap a németországi migrációs vitával foglalkozik:
„Nyolc évvel azután, hogy Angela Merkel kancellár több százezer szíriait fogadott be a »Megoldjuk!« szlogennel, Németországban megváltozott a hangulat. Az önkormányzatok riadót fújnak. A tartományok és a szövetségi kormány a költségek megosztásáról vitatkoznak. A németek 84 százaléka azon a véleményen van, hogy az ország túl sok menekültet fogad be. Ez az egyik oka annak, hogy a szélsőséges jobboldalnak egyre több a támogatója. Németország ugyan csatlakozott most az Európa többi részének szigorúbb migrációs politikájához, de még a konzervatív Bajorországban is hallani a CSU híveit, akik azt mondják: »Azok az emberek, akiket háború vagy katasztrófa fenyeget, megérdemlik a védelmünket.« A németek túlnyomó többsége ennek ellenére azt látja, hogy mindenkit aggaszt a menedékkérők száma. Ez azt jelenti: biztosítsuk, hogy azok, akiknek nincs alapjuk menedékjog-kérésre, valóban távozzanak az országból.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
