A világsajtó az elmúlt napokban főleg az iszlamista Hamász Izrael elleni terrorista támadásával és Izrael válaszcsapásával foglalkozott. Ennek a háborúnak már több mint négyezer halottja és több mint hatezer sebesültje van, az új menekültek száma pedig kétszázezer és egyre nő. Bärbel Bas (SPD), a német parlament elnöke „példátlan terrornak” nevezte a Hamász támadását, amire a Bundestag egyperces néma kegyeletadással emlékezett. Ezúttal mi is erre a témára koncentrálunk. – Átlapoztuk a világsajtót Jeruzsálemtől Ramalláig és New Yorktól Tajpejig.
Háború a Hamász és Izrael között
A Jerusalem Post című, 1932-ben alapított közép-jobboldali, konzervatív napilap szerint:
„Izrael háborúban áll a Hamásszal és más terrorszervezetekkel. De a terroristák szemszögéből ez egy szent háború. Ezt azonban ne értsük félre: lehet, hogy ezeknek a terroristáknak a zsidó állam a fő célpontjuk, de mindenki, akit »hitetlennek« tartanak, veszélyben van. Amint az ISIS [Islamic State of Iraq and Syria, ISIL Islamic State of Iraq and the Levant, Daesh – „Iszlám Állam”, szunnita szalafita dzsihádista szervezet volt 2003 és 2015 között; ma már csak földalatti gerillaként próbál működni] terrorista csoportnál is látható volt, a Hamászhoz más muszlimok, keresztény közösségek és más vallású emberek is csatlakoztak világszerte. A világnak fel kell ismernie, hogy a terrorizmus gonosz. A Hamász egy terrorszervezet, akárcsak az IS és az Al-Kaida volt, és úgy is kell kezelni őket.”
A ramallahi Al Al-Jadida című, a palesztin kormányhoz közelálló napilap pedig ezt írja:
„Izrael beleesett arroganciájának csapdájába, különösen a legszélsőségesebb jobboldal arroganciájába. Ezért megfizette az árát annak a meggyőződésének, hogy a palesztin kérdést kizárólag a saját feltételei szerint akarja megoldani. Az előre menekülés politikája [ami a 2. világháborúban a német hadsereg stratégiája volt, amelynek lényege, hogy kétségbeesett vagy kényszerített helyzetben támadni kell, a visszavonulás helyett pedig előre nyomulni] kudarcnak bizonyult. Feltételezhető, hogy a kormánynak vállalnia kell a felelősséget a biztonsági szolgálatai kudarcáért. A legfontosabb kérdés azonban az, hogy eljut-e Izrael arra a következtetésre, hogy nincs többé lehetősége figyelmen kívül hagyni a palesztinokat és azok törvényes nemzeti jogait.”
A párizsi Libération című, Jean-Paul Sartre és Serge July által alapított közép-baloldali napilap a Hamász Izrael elleni támadásáról és a terrorszervezet által fogva tartott túszokról ír és feltesz két kérdést:
„Ez az a kérdés, amely Izraelre és ráadásul a világ összes érintett országára vonatkozik: van-e esély arra, hogy élve visszakapják azokat a gyerekeket, nőket és férfiakat, akiket a Hamász és az Iszlám Dzsihád október 7-én túszul ejtett, és azonnal Gázába hurcolt? (…) És indítson-e az izraeli hadsereg szárazföldi offenzívát a túszok erőszakkal való kiszabadítására? Tekintettel a Gázára jellemző sikátorokra és földalatti hálózatra, amelyet a Hamász tökéletesen elsajátított, egy ilyen művelet nagyon sok emberéletbe kerülhet, különösen azért, mert a túszokat nyilván különböző helyekre szállítanák szét, hogy elfedjék a nyomaikat. De lehetséges, és minden arra utal, hogy az izraeli kormány mégis készül egy hadműveletre. Ez pedig tovább bonyolítaná az érintett országok helyzetét. A túszok között legalább 22 nemzetiségű van, és egyesek azt gondolják, hogy érdemes közvetlenül tárgyalni a Hamásszal állampolgáraik bármi áron való visszaszerzése érdekében, ami azonban tovább bonyolítaná az amúgy is kényes helyzetet. Ebben rejlik a háború nagy tragédiája: a világ számos országát érinti, de azoknak csak akkor jut eszükbe a közel-keleti konfliktus, amikor maguk is érintettek.”
A bécsi Die Presse című keresztény-demokrata konzervatív napilap a palesztinoknak folyósított segélyeket vizsgálja:
„A Hamász által Izraelben végrehajtott hihetetlen terrorcselekmény után Ausztria és Németország most leállította a palesztin területeknek folyósított kifizetéseket. Ez évente mintegy 270 millió eurót tesz ki, amit adóbevételből a palesztinoknak utalnak – és így legalább közvetve segíti finanszírozni az ottani terrorszervezetek fegyverkezését, miközben a lakosság gazdasági helyzete folyamatosan romlik. A helyzetet most újraértékelik. Ez elvileg jó ötlet, mert a fejlesztési segély jelenlegi formájának vannak komoly gyengeségei is, és nem csak Palesztinában: ez gyakran hátráltatja a gazdasági fejlődést, ahelyett, hogy elősegítené. Hisz hatalmas a korrupció is.”
A legtöbb EU-állam azonban elutasítja a Palesztin Hatóságnak nyújtott kifizetések befagyasztását. Az amszterdami de Volkskrant című közép-baloldali napilap ezt írja:
„Ez így rendben is van. Az EU-nak nem szabad hagynia magát, hogy az érzelmek vezéreljék a Hamász szörnyű támadásai után. Azonban továbbra is különbséget kell tenni a Hamász és a palesztin nép között. Az európai pénz nem kerülhet a Hamász terrorszervezethez, de a palesztinok sem válhatnak a pénz megvonásának áldozataivá.”
A londoni Sharq Al-Awsat című arab nyelvű, a Szaudi Arábiai királyi család által alapított és politikailag hozzá közelálló napilap ezt írja:
„Izrael mindig is büszke volt elrettentő képességére. Feltételezhető tehát, hogy megpróbálja visszaállítani a támadás előtti állapotot. A Hamász és követői láthatóan nincsenek tisztában ezzel – nemcsak ebben a csatában, hanem minden értelmetlen háborújukban. Mert a Hamásznak és követőinek szokása, hogy úgy indítanak háborút, hogy nem gondolnak a következő napra.”
A bakui Müsavat című független, legrégibb azerbajdzsáni napilap így látja a közel-keleti helyzetet:
„A Gázai övezetet a földdel teszik egyenlővé. Ezért a palesztinok önmagukat okolhatják. A kérdés azonban az, hogy hogyan és mikor kerülnek ki ebből a helyzetből. A Hamász több száz ártatlan embert mészárolt le, 18 és 20 éveseket, akiknek egyetlen hibája az volt, hogy elérték a katonai szolgálati időt. De még csecsemők, gyerekek és tinédzserek is a Hamász áldozatai lettek. Néhány izraelit a helyszínen lőttek le, másokat túszul ejtették, majd lefejezték őket.”
A tel-avivi Haaretz című közép-baloldali, liberális-progresszív napilap ezt írja:
„A háború negyedik napján reménykedhetünk abban, hogy változás áll be, részben az izraeli szemlélet megváltozása miatt. A Hamász meglepetésszerű támadását és annak szörnyű következményeit követő sokk és bénultság kezd el-múlni. A katonaság különösen nagy számban mozgósítja a tartalékosokat, folyamatosan a levegőből támadja a Gázai övezetet, és egyúttal egy esetleges szárazföldi manővert készít elő, amelynek mértéke egyelőre tisztázatlan. Az USA döntése, hogy egy repülőgép-hordozót Ciprus közelébe helyez át, elrettentő hatással bírhat.”
Az EU-ban és az USA-ban a Hamász évek óta szerepel a terrorszervezetek listáján. Svájcban még nem. A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap ezt írja erről:
„Évek óta ismert, hogy a Hamász egy terrorszervezet, amelynek célja nem kevesebb, mint az izraeli állam lerombolása. De úgy tűnik, hogy csak az október 7-i példátlan támadások, amelyek során több száz ember halt meg, tudatosították Svájcban ezt a valóságot. Most az összes tábor képviselői hirtelen azt kérik, hogy a Hamászt minősítsék terrorszervezetnek. Svájc eddig következetesen ellenezte a Hamász ezen minősítését, többek között azért, mert az veszélyeztetheti Svájc közvetítői szerepét a régióban.”
A hongkongi Ming Pao című ellenzéki napilap így fogalmaz:
„Kínai látogatása során Schumer amerikai demokrata szenátor csalódottságát fejezte ki amiatt, hogy Kína nem ítélte el a Hamász Izrael elleni támadását. Kína állandó ENSZ-képviselője egyértelműen kijelentette, hogy a pekingi kormány elítél minden civilek elleni támadást. Az izraeliek és a palesztinok békés együttélésének egyetlen kiútja a kétállami megoldás megvalósítása.”
„Ne felejtsd el Kijevet” – figyelmeztet a bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap:
„Putyin, a Kreml főnöke csak lassan lépked. Az orosz megszállók elleni ukrán ellentámadás alig halad előre, az amerikai kongresszus vitái akadályozzák Kijev támogatását, és most a Hamász Izrael elleni támadása áthelyezi a világpolitika fókuszát. Nem szabad azt feltételezni, hogy Moszkva hosszú karja minden és mindenki mögött van. Oroszország számára az Ukrajna elleni háború sem a tervek szerint alakul. Putyin feltételezett stratégiai készsége eddig túl gyakran bizonyult délibábnak. De a mostani fejlemények az ő kezére játszanak.”
Hasonlóan vélekedik a Sydney Morning Herald című közép-baloldali ausztrál napilap is:
„Vlagyimir Putyin születésnapján történt a Hamász Izrael elleni brutális támadása. A támadások az orosz elnök által kért ajándékok lehetnek. Nincs bizonyíték arra, hogy Oroszország anyagi támogatást nyújtott volna a Hamásznak. Az Institute for the Study of War [Washingtoni székhelyű katonai agytröszt] elemzői azonban megjegyezték, hogy a Kreml valószínűleg arra fogja felhasználni az izraeli ellentámadást, hogy elvonja a figyelmet ukrajnai műveleteiről.”
A Hamásznak Németországban is vannak támogatói. Mit lehet tudni róluk, és hogyan tudunk fellépni ellenük, teszi fel a kérdést a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Csak néhányan vannak Németországban, akik nyíltan ünneplik a Hamász terrorista milícia Izrael elleni barbár támadását. De az ezt bemutató összejövetelek és akciók képei felháborodást keltenek. Vitát váltottak ki arról, hogyan kell fellépni a Hamász-támogatókkal szemben Németországban. A szolidaritási demonstrációk szombaton kezdődtek a berlini Neukölln kerületi Sonnenalleen, ahol palesztin zászlós férfiak péksüteményeket osztogattak az utcán. Este Neuköllnben mintegy 65-en ünnepelték az Izrael elleni terrortámadást és Izrael-ellenes, valamint antiszemita jelszavakat kiabáltak. A rendőrség késő este feloszlatta a tüntetést. Két másik, szerdára tervezett nagygyűlést, egyet Neuköllnben egyet pedig a Brandenburgi kapunál, azonban már kedd este betiltottak.
A Samidoun szervezetet tartják a tiltakozások manipulátorának. Ezt a szervezetet 2012-ben alapították az Egyesült Államokban, és több tucat országban, köztük Németországban is van fióktelepe. A szervezet, amelynek fókuszában Neukölln áll, már többször is szervezett Izrael-ellenes tüntetést, így idén áprilisban is, ahol a megfigyelők szerint »Halál Izraelre« és »Halál a zsidókra« jelszavakat kiabálták. Ron Prosor izraeli nagykövet vasárnap a Brandenburgi kapu előtt tartott szolidaritási tüntetésen azt mondta: »Berlinnek fel kell ébrednie, hogy Samidoun ne változtassa át Berlint egy második Gázává.«”
„Már több mint 2100 halottja van az izraeli-palesztin háborúnak és civileket fejeztek le a Hamász terroristái”, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap, majd így folytatja:
„Mindeközben az első amerikai fegyverszállítmány megérkezett Izraelbe, az EU pedig ultimátumot adott Elon Musknak amiatt, hogy az X-re átkeresztelt Twitteren nagy mértékben elkezdett terjedni a háborúval kapcsolatos dezinformáció.
Már több mint 1200 izraeli halálos áldozata van a Hamász iszlamista terrorszervezet Izrael ellen indított támadásának. […] A Gázai övezetet irányító Hamasz szombaton indított támadásában emellett már több mint 3000 izraeli sebesült meg és hivatalosan 50 eltűntről tudni, köztük külföldiekről is.
[…] A gázai egészségügyi minisztérium közleménye szerint a megtorló akciónak már legalább 900 halottja van a Gázai övezetben, 4500-an pedig megsebesültek. Mindeközben szerdára virradóra folytatódtak az izraeli légicsapások az övezet ellen: a hadsereg azt közölte, 24 óra alatt több száz célpontra mért csapást Gázaváros al-Furkán nevű negyedében, mely izraeli sajtóforrások szerint a Hamász fegyvereseinek egyik központja. Az egyik légicsapás a kikötőt érte, ahol sok halászhajó lángra kapott.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
