A 65 év feletti szerbiai polgárok körülbelül 20 százaléka tapasztal időskori erőszakot. Az idősebb polgárokat szinte nap mint nap éri hátrányos megkülönböztetés, és az adatok szerint a 65 év felettiek Szerbia lakosságának több mint ötödét teszik ki, azaz többen vannak, mint a kiskorúak. A nemzet öregszik – mondják a szakemberek, és arra figyelmeztetnek, hogy gerontológiai szolgálatokat, otthonokat kell szervezni, és az erőszak megelőzésén kell dolgozni – írja a Szerb Köztévé (RTS).
„Félj az öregségtől, mert nem jön egyedül” – mondja egy latin közmondás. A betegség, a magány és gyakran az erőszak kéz a kézben járnak. A legtöbb esetben a bántalmazók a legközelebbiek – gyerekek, unokák vagy a környezetből származó személyek. Az idősek azonban ritkán jelentik ezt a hatóságoknak. A szakértők szerint az erőszakra csak akkor derül fény, ha egy külső személy is tanúja annak.
„Ahhoz, hogy kívülről valaki beavatkozhasson, az áldozatnak panaszkodnia kell, és ez nagyon nehéz sokak számára. Szégyellik feljelenteni a gyerekeiket, mert ezzel egész életük kudarcot vall. Évtizedekig fektettek a gyerekekbe, hittek , szerették őket, és most a bírósághoz vagy rendőrséghez kell fordulniuk miattuk” – mondja Prof. Dr. Zorica Mršević, az Európai Jogi és Politikai Tanulmányok Karának professzora.
Az idősekkel szemben alkalmazott erőszak azonban nem csak fizikai, hanem pszichikai és gyakran gazdasági erőszak formájában is megvalósulhat, mivel néha az idős hozzátartozó csekély nyugdíja az egyetlen bevételi forrás a családban. Az efféle családon belüli erőszak különösen az idős, vidéken élő nőkre jelent veszélyt.
„Akinek nincs semmije, az olykor erőszaknak van kitéve, mert akkor a családtagjaik úgy veszik, hogy terhükre van. Akinek van valamilyen nyugdíja, az is erőszaknak van kitéve, leggyakrabban a csekély, 17 ezer dináros mezőgazdasági nyugdíjat kapó vidéki idősek kerülhetnek ilyen helyzetbe” – mondja Nadežda Satarić aktivista.
Ki mint vet, úgy arat
A szociológusok szerint a szerbiai polgárok zöme nem készül tudatosan az idős korra, mivel ennek a kultúrája hiányzik a hazai társadalomból, ami főképp egzisztenciális okokra, és az idősödésről szóló diskurzus hiányára, vagy annak negatív voltára vezethető vissza.
„Felhalmozódnak az egyenlőtlenségek. Tehát általában akik szegények, kirekesztettek, és alacsony erőforrásokkal rendelkeztek életük során, azoknál ez idős korban kicsúcsosodik. Így a helyzetük lényegesen rosszabb lesz. Azok, akik életük során kiváltságokban részesültek, idős korukra is megtartják ezeket a kiváltságokat” – mondja Andrej Kubiček, szociológus.
Fontos, hogy meghozzunk néhány, az idős korunkat érintő döntést még akkor, amikor tisztában vagyunk a következményekkel és fel tudjuk mérni valós szükségleteinket.
„A nyugati országokra az jellemző, hogy amikor az emberek nyugdíjba mennek, akkor döntéseket hoznak és szabályozzák a családi kapcsolataikat. Hogy végrendelettel, ajándékozási szerződésekkel és élethosszig tartó támogatással teszik-e ezt, vagy hogy otthonba mennek-e, ez az ő döntésük. Nem szabad nyomást gyakorolnunk rájuk”– mondja Ivana Stevanović, a Kriminológiai és Szociológiai Kutatóintézet igazgatója.
Szerbiában jelenleg 40 állami idős- és felnőtt intézet, valamint 257 hivatalos magánotthon várja az idős személyeket, melyekben sajnos szintén előfordul erőszak. A tavalyi év során 52 ilyen erőszakos esetet jelentettek, melyekre többnyire az otthonok lakói között került sor.
