A világsajtó továbbra is a közel-keleti háborúval foglalkozik, de nemcsak az hadművelettel, amelynek során eddig 9000 ember esett áldozatul, köztük 4000 gyermek, hanem a terjedő antiszemitizmussal is. Az oroszországi Dagesztán pedig egyenesen pogrom-hanglat alakult ki, amikor az Izraelből menekülő zsidók megérkeztek a mahacskalai reptérre. Törökországban 100 évvel ezelőtt törölték el a szultanátust és kiáltották ki a Török Köztársaságot. A német migrációs politika a munkaerőhiány ellenére vitatott. – Átlapoztuk a világsajtót Oslótól Jeruzsálemig és New Yorktól Tokióig.

A Közel-Keleten dúl a háború

Netanjahu kijelentette, hogy a háború második szakasza elkezdődött, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„A katonák most »a gonosz erőd küszöbén állnak« – mondta egy szombat esti sajtótájékoztatón. Péntek este az izraeli egységek először léptek be tartósan a Gázai övezet északi részébe csaknem háromhetes légicsapások és tüzérségi támadások után. A hadsereg szerint ebben a hadjáratban harckocsikból, hadmérnökökből és gyalogságból álló harci egységek vettek részt. A szóvivő vasárnap ezt mondta: »Fokozatosan bővítjük a szárazföldi műveleteket és erőink hatósugarát a Gázai övezetben.«

Netanjahú a Hamász október 7-i támadására és mészárlására adott válaszában két célt nevezett meg: »A Hamász képességeinek megsemmisítése és a túszok kiszabadítása.« Az izraeli miniszterelnök a több mint 230 elrabolt személy rokonainak megemlítette a Hamászra gyakorolt ​​nyomást, hogy kiszabadítsák őket: »Minél nagyobb a nyomás, annál nagyobbak a lehetősége.« Mint megtudtuk, Katar továbbra is próbál tárgyalni egy nagyobb túszcsoport szabadon bocsátásáról. Elhangzott azonban, hogy a tárgyalások a hétvégi eszkaláció miatt megnehezültek.”

A stockholmi Aftonbladet című független szociáldemokrata napilap így ír a Gázai övezetben kialakult helyzetről:

„Nehéz megérteni a gázai humanitárius katasztrófa mértékét. Az ENSZ szerint a meggyilkoltak csaknem 70 százaléka nő és gyerek volt. A svéd kormány szerint Izraelnek ugyan joga van megvédeni magát a Hamász támadásaival szemben, de ezt csak a nemzetközi joggal összhangban teheti. A reakciónak arányosnak kell lennie. A gázai humanitárius katasztrófa azonban nem nevezhető arányosnak. A nagy lakóterületeket rommá bombázzák, és a szárazföldi harcok még csak most kezdődtek. Lehet-e még rosszabb ez az állapot? Igen, mondja Netanjahú izraeli miniszterelnök: »Ideje van a békének és ideje a háborúnak is. Most a háború ideje van« – jelentette ki. A Hamász iszlamista terrorista rezsim csaknem 20 éve nyomja el Gáza lakóit, de vezetői most az alagútrendszerbe menekültek. Ártatlan emberek százezrei maradtak hátra, akiket rendkívül kegyetlen módon használnak ki emberi pajzsként.”

A kelet-jeruzsálemi Al Quds című palesztin napilap kifogásolja, hogy Izrael képviselője megkérdőjelezhető kijelentéseket tett az ENSZ Közgyűlése előtt:

„Az, ahogyan 120 országot megsértett, köztük azokat is, amelyek támogatják a megszálló államot, és megszavazták a határozattervezetet, az izraeli politika arroganciáját mutatja, valamint azon hajlamát, hogy semmibe vegye más országok nézeteit. Ez az arrogancia kizárólag azon a tényen alapul, hogy Izraelt az USA és néhány nyugati ország támogatja. A Hamász megsemmisítésének ürügyén ezek az országok részt vesznek a palesztinok elleni agresszióban, anélkül, hogy figyelembe vennék a gyerekeket, a nőket és az időseket, akiknek semmi közük a Hamászhoz. Ezért az Egyesült Nemzetek Szervezetének válaszolnia kell erre az arroganciára.”

Kitört a háború, félő, hogy végleg eltűnnek a keresztény palesztinok a Gázai övezetből, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„Izrael állam és az iszlamista terroristák (a Hamász és a Hezbollah) háborúja miatt sokan aggódva figyelik a térségben élő, főleg görög ortodox vallású palesztinok sorsát.

[…] Egy 2017-es statisztika szerint a térségben 46.850 keresztény élt, közülük nagyjából 1300-an Gázában, de a legújabb hírek úgy szólnak, hogy már csak ezren maradtak – írja a Jewish Virtual Library. Az itt élő keresztényeknek a legutóbbi időkig fontos szerepük volt az oktatásban és az egészségügyben. Az Ahli Arab kórházat, ami eredetileg Baptista Egészségügyi Központ volt, 1988-ban alapították. A Szent János Szemklinika, aminek a központja Jeruzsálemben van, 1992 óta van jelen Gázában. A kórház új épületét 2016-ban adták át, a munkálatokat Katar fizette. Gázában öt keresztény iskola működik, négy katolikus és egy ortodox. Nagyjából 3000 diák tanul bennük, több mint 90 százalékuk muzulmán.”

A New York-i Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, elsősorban amerikai gazdasági és nemzetközi üzleti témákkal, valamint pénzügyi hírekkel foglalkozó, a republikánusokhoz húzó, konzervatív napilap a Hamász üzenetét kommentálja:

„A Hamász egy-egy üzenetet küldött két célcsoportnak. A nemzetközi közösség felé azt üzeni, hogy humanitárius okokból legyen tűzszünet. Az arab világnak pedig megígéri, hogy csak annyi palesztint áldoz fel, amennyi szükséges Izrael elpusztítására. Ezt jelenti a tűzszünet a Hamász számára.”

A Jerusalem Post című, 1932-ben alapított közép-baloldali konzervatív napilap ezt írja Netanjahú jelenlegi helyzetéről:

„Netanjahú miniszterelnököt támadja a média és a politikusok is, és sokan követelik a lemondását. Mások azonban, akik a Netanjahú-korszak végére vágynak, elismerik, hogy nem bölcs dolog, ha egy miniszterelnök háború idején lemond. A Netanjahú ellen felhozott vádak egy része alaptalan. A háborús kabinet tagjain kívül senki sem tud igazán semmit arról, hogy miről szólnak a diskurzusok és miről a döntések.”

Százéves az új Törökország

Témaváltás. A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja így elmélkedik a török köztársaság kikiáltásának 100. évfordulójáról:

„Ma, amikor az ukrajnai háború és a Palesztina körüli feszült helyzet miatt a kilátások borúsak, remélhető, hogy Törökország biztosítja a térség stabilitását. Erdoğan elnök már évek óta tölti be az ország legmagasabb tisztségét. Minél tovább uralkodik, annál tekintélyelvűbbé válik az ország. A média elnyomása miatt azonban a demokrácia akadozik, és a gazdaság stagnál. A közel-keleti háborúban pedig egyre szembetűnőbbek Erdoğan Hamász-párti kijelentései. Az elnök ne folytassa a konfrontációt Izraellel szemben, hanem használja fel a Hamásszal fennálló jó kapcsolatait a háború megfékezésére.”

Az isztambuli Star című kormánypárti török napi​​lap így összegezi az évfordulót:

„A köztársaság 1923-as kikiáltása mérföldkő volt Törökország számára. Különböző okok miatt azonban nem mindenki tette magáévá a köztársaság reformjait. Atatürk természetesen kivételes helyet nyert el a nemzet szívében. Joggal mondhatjuk, hogy jelenleg szinte senki sincs Törökországban, akinek problémája lenne a köztársasággal. Mert az Erdoğan-korszakban Atatürk örökségét védik. Erdoğan Atatürkként viselkedett és polgári öntudatot adott az elégedetleneknek. Mindenki, aki Atatürköt és Erdoğant tekintélyelvűséggel vádolja, vagy nem ismerte őket eléggé, vagy alábecsülte az országot.”

Pogrom Dagesztánban

A londoni The Daily Telegraph című konzervatív napilap ezt írja:

„Mahacskalában, Dagesztán fővárosában a csőcselék megostromolta a repülőteret, ahol Tel Avivból repülővel érkezett izraeliek után kutattak. Megrohamozták a terminált, néhányan palesztin zászlókat is lengettek. Ez a zsidók elleni vadászattá fajult. A (közel-keleti) konfliktus sok országban szunnyadó antiszemitizmust ébresztett fel, ami valóban ijesztő. Dagesztánban láttak egy férfit, aki könyörgött a tömegnek, hogy ne tévessze őt össze egy zsidóval, miközben a tüntetők egy szállodát ostromoltak zsidó vendégeket keresve. Nehéz elhinni, hogy ez 2023-ban történik, és nagyon emlékeztet arra, ami az 1930-as években történt Európában.”

Az oslói Verdens Gang című független napilap is foglalkozik a dagesztáni antiszemita incidenssel:

„Az emberek arabul azt kiabálták, hogy az »Isten nagy«, néhányan pedig palesztin zászlót lengettek. Dagesztán lakossága túlnyomórészt muszlim, de a zsidók az iszlám előtti idők óta élnek ott. Most azonban rendkívül bizonytalan a dagesztáni zsidó kisebbség jövője. De nem szabad, hogy a zsidók fenyegetve érezzék magukat, sem itt, sem máshol. Nekünk egyértelműen ki kell állnunk a zsidó közösség mellett.”

A stockholmi Dagens Nyheter című bulvárlap ezt jegyzi meg:

„A kis dagesztáni zsidó közösség most halálfélelemben él ezzel az antiszemita hullámmal szemben – és az úgynevezett keresztény Oroszország nem kínál megváltást számukra. Putyin elnök szeptemberben jelentette ki utoljára, hogy a Nyugat szándékosan ültetett Kijevben egy zsidót a csúcsra, hogy elvonja a figyelmet Ukrajna »embertelen jelleméről«. Az antiszemitizmus, legyen szó a Kremlből vagy Dagesztánból származóról, nem korlátozódik Oroszországra. Létezik az a Közel-Keleten, az USA-ban, Nagy-Britanniában és más országokban is, ahol a Hamászt támogató tüntetéseken keresztül mutatja meg magát.”

A moszkvai Kommerszánt című liberális gazdasági napilap megjegyzi:

„Az elmúlt napokban az orosz befolyási övezet különböző képviselői burkoltan és nyíltan is felszólaltak Izrael ellen. A dagesztáni események után felmerül a kérdés, hogy Oroszország valóban negatívan viszonyul-e Izraelhez. Évek óta mindkét fél hatalmas erőfeszítéseket tett a kölcsönös megértés javítására. Most azonban fennáll a veszély, hogy minden erőfeszítés a gyűlölet tüzében fog elégni.”

A német migrációs politika vitatott

A végén kitérünk a migrációról szóló németországi vitára. Erről a londoni The Times című konzervatív napilap ezt írja:

„Miután az elmúlt években több százezer ember érkezett az országba, a német tolerancia elérte határait. Támadások zajlanak a menekültintézetek ellen, egyre nagyobb az erőszak a menekültek ellen az utcákon, és egyre hangosabbak a felszólítások, hogy küldjék haza az elutasított menedékkérőket. Egyre több szavazó támogatja az Alternatíva Németországnak [Alternative für Deutschland] nevű szélsőjobboldali pártot. Most az egyik kormánypárt azt javasolta, hogy a menedékjogi eljárásokat harmadik országokban lehessen lefolytatni – ez a javaslat arra a brit tervre emlékeztet, amely szerint a migránsokat Ruandába kell küldeni menedékkérelmeik feldolgozásra.”

A német szövetségi kormány reméli, hogy az olyan országok, mint Marokkó, hajlandóbbak lesznek visszafogadni az elutasított menedékkérőket. A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap ezt írja:

„A rabati kormánynak nagy befolyása van, mert nem csak a saját országukból érkező migránsok nyomulnak Európa és Németország felé. Marokkó a Nyugat-Afrikából érkező menekültek tranzitországaként is nagyon fontos szerepet játszik. A berlini kormány álláspontja szerint egy migrációs egyezménynek azt is szabályoznia kellene, hogy Marokkó visszavegye azokat az embereket, akik ezen az országon és a Földközi-tengeren keresztül érkeztek Európába. Marokkó tudja, hogy Európa kapuőri szerepe sokba kerülhet. De itt nem csak a pénzről van szó. Spanyolország például tavaly elismerte Marokkó szuverenitását Nyugat-Szahara felett, hogy rávegye a rabati kormányt a Spanyolországba, valamint Ceuta és Melilla enklávéiba irányuló illegális migráció megfékezésére. Most majd kiderül, hogy a német kormány is hajlandó-e megfizetni ezt a magas politikai árat cserébe a migránsok visszavételéért. De a döntés erről nem fog olyan hamar megszületni, ahogy azt Scholz kancellár kívánja.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)