Mint azt szeptemberben megírtuk, Páger Anita hivatalos közösségi oldalán tudatta: összejött az az összeg, amelyet egy olyan műtét miatt kezdett el gyűjteni, ami számára akár életmentő is lehet. A beavatkozásra októberben került sor Thaiföld fővárosában, Bangkokban. Az eredményekről és az ott eltöltött hat hétről, most maga mesélt nekünk.
Páger Anitának 2018-ban egy baleset következtében lebénult mind a négy végtagja, eltört a C5-ös csigolyája, a lapockája, a medencéje két helyen, és összeesett a tüdeje. Miután hetekig lélegeztetőgépen volt, senki sem tudta garantálni, hogy életben marad. Anita azonban miután lekerült a lélegeztetőgépről eldöntötte: felépül és teljes értékű életet fog élni! Történetét májusban ismertette velünk, majd az októberi utazás előtt is volt alkalmunk vele beszélgetni. A most készült interjúban viszont már thaiföldi élményeiről és a beavatkozás eredményeiről kérdeztük.
Hat héten át tartózkodott Bangkokban, hogyan néztek ki az ott töltött napok?
Egy terápiás nap reggel hat órai ébredéssel kezdődött, miután a klinikára érkeztünk elkezdődött az úgynevezett „mapping”, amely nagyjából napi négy órát vett igénybe, majd utána jött még egy óra levezető torna. Hétvégente is zajlottak terápiás foglalkozások, de jutott idő a pihenésre és az izmok regenerációjára is. Egy szuper csapat dolgozott velem, és mindent megtettek annak érdekébe, hogy a legtöbbet hozzák ki belőlem. Miután végeztünk az előírt terápiás órákkal, a szállodában egy kis pihenés után, amennyiben energiánk engedte, kisebb programokat szerveztünk, hogy az adott várost és a földrészt kulturális szemszögből is megismerjük. Az emberek végtelenül segítőkészek és kedvesek nem csak a klinikán, bárhol a városban is. Nem hiába emlegetik Thaiföldet a mosoly országaként.
Milyen fejlődést sikerült elérni a műtét után?
Az őssejtterápiának hála már most javulást tapasztalok a szenzoros rendszerben, viszont ahhoz, hogy teljesen ki tudja fejteni a hatását, és beépüljön legalább fél év kell. Jelentős változásokat tapasztalok motorikus részen, amikor a stimulátor bekapcsolják, sokkal nagyobb az állóképességem. Sikerült elérnünk azt, hogy minimális segítséggel képes legyek lépéseket megtenni. Egyelőre még szükségem lesz a kerekesszékre és az asszisztenciára a közlekedéshez. A továbbiakban még rengeteg munka áll előttem, hogy tökéletesítsem a mozdulatokat, és sokkal önálóbbá válhassak. Ami már érezhető, és biztos, hogy a stimulátor felgyorsítja ezt a folyamatot.
Mennyire volt fizikailag és szellemileg mindez megterhelő?
Óriási terhelés volt ez a testemnek, amit egyébként nagyon jól viselt. Végtelenül hálás vagyok azért, hogy ott lehettem, és esélyt kaphattam arra, hogy felépülésem a világ jelenleg legfejlettebb technológiája segítségével egyedi módon történjen, ezek mellett rengeteg tapasztalattal és új élményekkel is gazdagodtam. Édesapám és a gyógytornász barátom mindvégig mellettem volt.
Mikor ért haza, és hogyan néznek ki most a mindennapok?
Még egy hete sincs annak, hogy hazaértem, elég nehezen tudok átállni az itthoni időszámításra, nagyon érezhető az a hat óra időeltolódás. Már több gyógytornásszal is konzultáltunk, és jelenleg elég nehéz helyzetben vagyok ugyanis a környékemen nincs neurospecializált fizioterapeuta, akik ismerik ezt a technikát és kellő segítséget tudna nekem nyújtani. Jelenleg napi négy órában végzem a gyakorlatokat, itthoni környezetben, ahogy Bangkokban tanították nekem, és igyekszem kiismerni a stimulátort, ugyanis ez számomra még mindig egy nagyon új dolog, amit meg kell tanulnom helyesen használni.
Mi a következő cél?
A cél még mindig ugyanaz, az önálló, független élet. Még mindig Thaiföld hatása alatt vagyok, úgy érzem megpihent a lelkem, a testem új erőre kapott, és most feltöltődve vágok neki az itthoni kihívásoknak.
Sikerült elérnünk azt, hogy minimális segítséggel képes legyek lépéseket megtenni (Fotók: Páger Anita hivatalos oldala)
