Felültünk az első Szegedre induló szabadkai vonatra

– Mikor indul a járat pontosan? – kérdezi egy járókelő a kalauzt kedden reggel  valamivel hat óra előtt.

– Hat óra két perckor.

– Az interneten az áll, hogy hat óra három perckor indul.

– Nem. Hat óra két perc.

Az ideiglenesen felállított bódé előtt könnyedén vásárolunk egy menettérti jegyet, összesen 1.482 dinárt fizetünk érte. A vonat már áll a vágányon, be is lehet szállni indulás előtt tizenöt perccel.

Összesen öten indulunk meg Szegedre, az első városon kívüli megállón felszáll két fiatalember, három sörrel a kezében, rögtön gondot okozva ezzel a kalauznak. Jegyük nincs. Palicson kénytelenek lesznek leszállni, a kalauz ugyanis azt mondja, a vonaton nem váltható jegy.

Palicsra 6 óra 13 perckor érkezünk, itt egy utas csatlakozik hozzánk. Indulunk is tovább, s Palics után már érezhetően felgyorsul a vonat.

6 óra 19 perckor már Hajdújáráson vagyunk, három perccel később pedig Királyhalmon. Ha így haladunk, mindjárt Szeged – fut át az agyunkon, s azon jár az eszünk, hogy vajon mi tart akkor majd körülbelül másfél óráig – attól tartunk, hogy a határellenőrzés, vagy kellemesen meglepődünk és sokkal rövidebb ideig tart majd az út, mint hittük?

A mellettünk utazó fiatalemberek kezéből lassan elfogy a Merak (mégsem szálltak le), s hamarosan Horgosra is megérkezünk: 6 óra 30 perc.

5 óra 19 perckor egyébként Szegedről is elindult Szabadkára a vonat, abban többen utaztak, ugyanis arra szállt fel Lázár János, magyar építési és közlekedési miniszter, Pásztor Bálint, a VMSZ megbízott elnöke, valamint Kern Imre, Szabadka alpolgármestere is. Ezzel a járattal Horgoson futunk össze, csattognak benn a fényképezőgépek és csaknem tele van a két kocsi. A miénkre Horgoson nem száll fel senki.

Közben szóba elegyedünk utastársainkkal. Bálint Mária nyugdíjas, csalódott, hogy a nemzetközi járatra nem érvényes a nyugdíjasoknak járó kedvezmény, de ettől függetlenül nagyon boldog.

„Sírva tudnék fakadni. Nekem nem volt még szerencsém Szegedre utazni vonattal, mert amikor még járt, akkor nem futotta rá. Most se olcsó a jegy, de fel akartam szállni az elsőre. A férjem nyugdíjából élek, az egyik fiam Orosházán dolgozik”, mondja Mária.

Dr. Czékus Géza, volt rendes egyetemi tanár azt mondja, szereti kipróbálni az első járatokat és örül, hogy végre  vonattal el lehet jutni Szegedre. Budapestre utazik tovább az unokáihoz.  

Pavlik Rozália Palicson csatlakozott hozzánk. Aludni sem tudott az éjjel, olyan izgatott volt, hogy az egyetlen fiához és két unokájához, akik Budapesten élnek, most ilyen könnyedén el tud utazni.

„Nagyon boldog vagyok. Eredetileg a 7 óra 37-kor induló vonattal szerettem volna menni, de nem tudtam aludni. Mondja a papa, menj el az elsővel. A fiam is nagyon boldog volt, hogy még korábban érkezem. Sokkal könnyebb lesz most, mert a fiaméknak nem kell lejönniük értem, aztán meg fel vissza Budapestre”, mondja nagy örömmel.

Szóba elegyedünk egy fiatalemberrel, kiderül, hogy egyetemi tanár – Finnországban. Somlósi Kovács Adrián egyébként óraadó a Szegedi Tudományegyetemen is, most a diákjaiért megy Szegedre, hogy a 8 óra 58 perces vonattal Szabadkára vigye őket. Hogy miért, a visszafelé úton elmeséljük.

Húsz perc várakozás után utazunk tovább Röszkére, ahol egyszerre szállnak fel a vonatra a szerb és a magyar rendőrség és a vámügyőrség emberei is. Az útlevélkezelés és ellenőrzés nem is tartana sokáig, ha a két fiatalember nem „ragadt” volna fenn a járaton és nem próbáltak volna szerb személyi igazolvánnyal átkelni Magyarországra. Rövid egyeztetés után a szerb rendőrség közli velük, hogy le kell szállniuk és visszaszállítják őket Szerbiába.

Innen kis késéssel, 7 óra után 20 perccel indulunk tovább Szegedre, ahová 7 óra 42 perckor érkezünk meg. Utastársaink közül hárman is továbbutaznak Budapestre, mi pedig várjuk, hogy a 8 óra 58 perckor Szabadkára induló járaton milyen új élmények várnak ránk.