A másfél évvel ezelőtti elnök- és köztársasági választások után december 17-én Szerbiában ismét választások következnek, ezúttal a köztársasági és a tartományi parlamentbe szavazhatnak be képviselőket a polgárok, valamint hatvanöt dél-szerbiai községben és városban, köztük Belgrádban is választásokat tartanak. Bár sokan nem érzékelik, hogy miért probléma az, ha ilyen gyakran rendeznek választásokat, a Transparentnost Srbija kutatója, Miša Bojović lapunknak elmondta, ez nemcsak a költségvetésnek tesz rosszat, de az állami szervek sem tudnak normálisan működni úgy, ha folyamatosan rendkívüli helyzet van.
A Miša Bojovićtyal készült beszélgetés első részében a választásokkal kapcsolatos kiadásokat, vagyis a pártok költekezéseit jártuk körbe, valamint érintettük azt, hogy mi a véleménye arról, hogy a Szerb Haladó Párt valamennyi listájának a nevében szerepel az államelnök neve, s milyen következményekkel járhat az, hogy a kormány úgy szórja a pénzt úgy nevezett egyszeri segélyeken keresztül, mintha nem lenne holnap.
Mit mutattak a korábbi tapasztalatok a választásokkal kapcsolatban, mennyire volt átlátható maga a folyamat, és mennyire jellemző, hogy a pártok túlköltekeztek a kampány során?
Több mint kétmilliárd dinárt költött az állam az elnök- és parlamenti választási kampányra, ennek mindössze 6,5 százaléka származott magánszemélyek és cégek hozzájárulásából. A Transparentnost Srbija által közzétett jelentések alapján azonban számos hiányosság és pontatlanság fedezhető fel a pénzügyi beszámolókban. Több, mint egymilliárd dinárt, tehát mintegy a kampány összköltségének hozzávetőlegesen a felét a Szerb Haladó Párt listájára és annak elnökjelöltjére fordították.
Szükség mutatkozik-e törvényes korlátozásra, ami a kampányköltségeket illeti?
A szinte teljes egészében az állami költségvetésből finanszírozott kampány magas költségei, valamint a kormánypárt erős pénzügyi dominanciája megerősíti azt, hogy Szerbiában szükséges lenne törvényileg korlátozni azokat a megengedett kiadásokat, amelyeket a kampányra lehet költeni, mint az ahogy egyébként más, európai országban már ezt meg is tették, vagyis korlátozták. A javaslatunk alapján a határ itt 300 millió dinár lenne a parlamenti, míg 200 millió az elnökválasztás esetén. A közzétett jelentések és elemzések továbbá arra is rámutattak, hogy a beadott pénzügyi elszámolási dokumentumok zöme hiányos, és hibásan van kitöltve, így azonban további információ hiányában nem lehet ellenőrizni a bevitt adatok pontosságát.
Melyek ezek a hiányosságok?
Egyes jelentések nem adtak pontos tájékoztatást például a bérelt óriásplakát-helyek számáról, vagy hogy a kampány során milyen oldalakon hirdettek, fizettek-e a közösségi oldalakon megjelenő hirdetésekért stb. Ezen felül sok kiadás magyarázat nélkül az Egyéb rovatba került, ahelyett, hogy azon a csoporton belül jelennének meg, amelyikre valóban vonatkoztak. A legtöbb jelentésben a kimutatott kiadások megegyeznek a résztvevők költségvetésből kapott forrásaival, ami szintén logikátlan, hiszen a kiadások azelőtt merültek fel, hogy kiderült volna, hogy az egyes választási listák mennyi pénzt kapnak a választási siker alapján. Beigazolódtak azon félelmek is, hogy az új törvény lehetővé tette, hogy a kampányköltségek előzetes bevallásának kötelezettségének elmaradása miatt nem látta el a választópolgárokat megfelelő információkkal a pártok pénzügyeiről a választás napja előtt. Az előzetes jelentések nem csak a kampánycsend időszakában jelentek meg korábban, de kiderült, hogy az összes kampányköltségnek csak mintegy 16 százalékát mutatták be. A Transparentnost Srbija ezért javasolta jobb megoldásként az átlátható számlák rendszerének bevezetését, amely napi rendszerességgel mutatná be azt az információt nyilvánosan, hogy mennyit költenek a pártok, ezt is, szintén már más országokban is sikeresen alkalmazzák.
Miben más a jelenlegi kampány?
Ebbe a kampányba alapvetően rendezetlen számlákkal léptünk be, az év során több olyan esemény történt, amely zavaró volt ebből a szempontból. Májusban a Szerb Haladó Párt egy felvonulást rendezett Belgrádban, amelyen összehozták a párt támogatóit, ráadásul napidíjakat is kiosztottak. Ez több millió euróba került. A Korrupcióellenes Ügynökség bejelentette, hogy ezzel csak a következő évben fognak foglalkozni, amikor megkapják a párt pénzügyi jelentését, ami abszolút elfogadhatatlan, hiszen itt konkrét kétségek léptek fel a kifizetett költségekkel kapcsolatban. Kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban is, hogy a közforrások egy részét hogyan használták fel. Ezek olyan dolgok, amelyeket a választási kampányba való belépés előtt ki kellett volna vizsgálni. Ami magát a választási feltételek javítását illeti, az Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (The Office for Democratic Institutions and Human Rights – ODIHR) által tárgyalt kulcsproblémák egyike sem oldódott meg. Nincs korlát arra vonatkozólag, hogy mekkora lehet a kampány költsége résztvevőként, valamint arra is ismét számíthatunk, hogy markáns különbségek lesznek kampányfinanszírozás terén a Szerb Haladó Párt és koalíciói, valamint a választás többi indulója között.
Aleksandar Vučić, Szerbia államelnöke hivatalosan nem indul semmilyen választáson, hiszen elnökválasztást nem rendeznek, de Szerb Haladó Párt köztársasági, tartományi és önkormányzati listáját is az ő neve fémjelezi. Erről mi a véleménye a szervezetnek?
Aleksandar Vučić tulajdonképpen 2014 óta folyamatosan kampányol, ami azt jelenti, hogy folyamatosan promóciós, kampánytevékenységeket folytat, teljesen szükségtelenül. Az egyetlen célja, hogy szerepeljen a médiában. Különleges helyzet állt elő azzal, hogy Aleksandar Vučić, aki a Szerb Haladó Párt szimbóluma, volt az egyetlen, aki tudta, hogy mikor lesznek a választások, ami kapcsán személyesen kezdte el ideje korán a kampányt is, valamint elindította a párt mechanizmusát is. Ez nem volt kampányként regisztrálva, hiszen a választásokat sem írták még ki hivatalosan. Bár Vučić már nem a Szerb Haladó Párt vezetője, ettől függetlenül mindenki így tekint rá, olyannyira, hogy a párt honlapján is többször említik őt, mint a párt mostani vezetőjét. Mindeközben szinte már egy év is eltelt, mióta Aleksandar Vučić bejelentette a nemzeti mozgalmát, időközben a Remény Szerbiáért meneten az elnök lemondott a Szerb Haladó Pártban betöltött pozíciójáról, május 27-én pedig már az új mozgalomról beszélt, amelyet pontosan huszonkét alkalommal jelentettek be. A meghirdetett mozgalom azonban továbbra sem jött létre, sőt arról sincs semmilyen információ, hogy mikor jön létre, hiába jelentett be az elnök több időpontot is a nyilvánosság előtt.
A kampány teljes erőbedobással zajlik, a szerb kormány rengeteg pénzt oszt ki a polgárok között, hiszen egyszeri támogatást kapnak a nyugdíjasok, a középiskolások, az egyetemisták, a gyengénlátók, a vakok, a szociálisan rászorulók… Mennyire etikus az, hogy a választások előtt kezd a kormány pénzosztásba?
A köztársasági elnök már szeptemberben emlegette a választásokat, amit állítólag egyes ellenzéki pártok követeltek, akik bojkottálni kezdték az üléseket. Mi akkor láthattuk a megnövekedett költségvetés kiadásainak jeleit, amelyek összefüggésbe hozhatók a kormánypárti koalíció tisztességtelen előnyszerzésével a kampány során. Hivatalosan november elsején jelentették be a választásokat, ekkor feloszlatták az országgyűlést, és bejelentették, hogy a választásokat december 17-én tartják majd. Az addig szokatlanul korai parlamenti eljárásba kerülő következő évi, tehát a 2024-es költségvetést, sok más törvénnyel együtt a rendes őszi ülésszak során elfogadták. Nincs közöttük olyan, amelyik megszüntetné a választási szabályozásban tapasztalt hiányosságokat, vagy reagálna azokra. Az előrehozott választásokat az is jelezte, hogy a 2023-as év költségvetésének újra egyensúlyozásának tervét szeptemberben elfogadták, azon a gyűlésen, amelyet az ellenzéki pártok bojkottáltak. Itt több dologról is szó volt, többek között elfogadták a nyugdíjemelésről szóló rendeletet, az oktatásban és egészségügy egy részében dolgozók bérének emelését, a gazdák magasabb mértékben történő támogatását, valamint a 16 éven aluli gyermekek egyszeri anyagi támogatását is ezen a gyűlésen fogadták el.
A kormány tagjai ezt a pénzszórást folyamatosan kampányeszközként használják.
Ez egyszerű helikopterpénz, népszerű eszköz, egyszeri anyagi támogatást jelent, amelynek kevés értelme van, nem indokolt. A Költségvetési Tanács a javasolt intézkedéseket a magas infláció és az alacsony gazdasági növekedés fényében gazdaságilag megkérdőjelezhetőnek, társadalmilag pedig indokolatlannak értékelte. A nyilvánosság előtt ezekről az intézkedésekről a kormány tagjai a választások előtt kampányeszközeként beszéltek. Ezt az a tény is alátámasztja, hogy alig két nappal a költségvetés újratervezésének elfogadása után a szerb elnök bejelentette, hogy november 30-án minden nyugdíjas 20 000 dináros egyszeri támogatást kap, annak ellenére, hogy a szeptemberben elfogadott tervben ezek a források még nem szerepeltek. Ugyanezen a napon a szerb kormányban Tomislav Momirović bel- és külgazdasági miniszter és a kiskereskedelmi láncok képviselői közötti megbeszélés eredményeként Vučić elnök bejelentette, hogy megállapodás született a gyártókkal és a kereskedőkkel az árcsökkentésről is, húsz termék kiskereskedelmi ára lett alacsonyabb. Tehát a kormánykoalíció tagjai által kezelt állami forrásokat pártpromócióra használja fel a kormány. Mondanunk sem kell, hogy itt a közpénzről beszélünk, vagyis Szerbia összes polgárának pénzéről, amelyet a hatalmon lévők sajátos érdekeinek biztosítására költenek.
Nem ez az első eset, hogy túlköltekezünk. Mi lesz ennek most a következménye?
Ez már szinte modus operandi, vagyis munkamódszer az elmúlt években. Általában, amikor új választásokhoz közeledünk, az állami költségvetés, valamint az állami források a politikai befolyás vásárlásának eszközeivé válnak. Idén még annak is a tanúi voltunk, ahogy sietve, hatvan napirendi ponttal, egységes eljárásban tárgyalt ülésen elfogadták a következő évi költségvetést, ami megakadályozta a megfelelő vita kialakulását, valamint az ellenzéki képviselők módosító javaslatait is. Az ilyen visszaélés a parlamenti eljárásban ellehetetleníti a költségvetési javaslat módosítását. A következményét mindannyian elszenvedjük majd, amint azt a Költségvetési Tanács már korábban hangsúlyozta, szem előtt tartva azokat a legnagyobb gazdasági kihívásokat, amelyekkel Szerbia 2023-ban szembesült, ide tartozik a magas infláció, az alacsony gazdasági növekedés is. A javasolt intézkedések gazdaságilag megkérdőjelezhetők, társadalmilag pedig indokolatlanok, és nem jelentenek megfelelő pénzügyi-politikai választ a kihívásokra. Ez így a megkérdőjelezhető feltételek mellett további állami hitelfelvételekhez vezethet.
