Annak ellenére, hogy Belgrádban találnak legnagyobb eséllyel munkát a fogyatékkal élők, számos, az ország más területéről származó fiatal áthidalhatatlan akadályokkal szembesül, hogy megfelelően jól fizető munkahelyet kapjon a fővárosban, amiből a lakbérre is futja.

Ezért sokan úgy döntenek, hazatérnek, ám ott általában a munkába állás esélyei kisebbek. Azt, hogy végül ki milyen sikerrel helyezkedik el, nagyrészt attól is függ, hogy milyen egyetemet fejezett be, illetve magától a várostól, ahová hazatér, írja az Infostud.

A portál Katarina Pantelić (30) esetét dolgozta fel, aki a belgrádi média és kommunikációs kar pszichológia szakán szerzett alapfokú, majd mesterdiplomát. Mivel egyedül nem tudott magáról gondoskodni, személyi asszisztenst pedig nem kapott, haza kellett térnie Bajina Baštába.

– Ez a szülővárosom, de itt nincs munka. Egy kis közösségben az emberre mindenki a problémáján keresztül tekint. A gyakornoki időszakot kivéve nem kaptam esélyt, hogy valamilyen szakmai tapasztalatot szerezzek – mesélte Katarina.

Egy születéskori sérülés okozta a diagnózisát: cerebrális bénulás. Járókeret segítségével lassan tud közlekedni, de hosszabb távokat csak kerekesszékkel képes megtenni. Az önkormányzatban beleegyeztek, hogy bejelentik közmunkára. Felkínálták neki hogy – mesterdiplomával és mozgássérülésével – az utcákat és a folyópartot takarítsa. Végül még ezt az iskolai végzettségét jóval alulmúló munkát sem sikerült megkapnia. Magyarázatként azt mondták, neki inkább valamilyen adminisztratív munkákat kellene dolgoznia, de az épület nem akadálymentesített.

Katarina sajnálkozását fejezte ki, amiért a munkáltatók nagy része a rokkantakat fizikai külsejük alapján ítéli meg, és amiért úgy gondolják, hogy a rokkantak örüljenek, ha egyáltalán kapnak bármilyen munkát. A szakmában elhelyezkedni viszont felér egy csodával.

Egy belgrádi közvállalat a HR szektorba hirdetett meg állást, Katarina pedig jelentkezett és eljutott az utolsó körig. Ekkor már reménykedni kezdett, hogy ezúttal valóban sikerül munkát kapnia. Végül azzal utasították el, hogy nincs rokkantak számára kialakított toalettjük. Hiába magyarázta, hogy neki nincs szüksége különlegesen kialakított toalettre, a szabály, az szabály.

– Állandóan küldöm az önéletrajzomat. Voltam egy cégnél beszélgetésen, az emberi erőforrások osztályára hirdettek állást. Nem jutottam be, egy fiatalembert vettek fel, akinek több gyakorlata volt. Nekem egyetlen nap munkatapasztalatom sincs, mivel nem kaptam rá esélyt. Pszichológiára és pszichoterápiára szakosodtam, de szívesen kipróbálnám magam egy szociális központban, iskolában, egy klinikán, vagy egy cégben… csak kapjak esélyt, hogy kimozduljak ebből a közegből. Bajina Baštában nincs munka. A fiatalok általában elmennek innen, a közösségi élet sem valami, és mindez rám is hatással van. Remélem, egyszer valaki észreveszi az igyekezetemet és vágyamat, úgy gondolom, majdcsak eljön az én időm is és örülhetek az új lehetőségeknek – mesélte az Infostudnak Katarina.

A teljes szöveg szerb nyelven ITT olvasható.