Mondjanak nemet a VMSZ-nek! – buzdít a Napló Vezérigazgatóság közösségi oldalán közzétett szerzői írásában a közismert szabadkai Miroslav Evetović. Szövegét az alábbiakban közöljük:
Miért gondolom, hogy a VMSZ-nek NEM-et kell mondani?
Mint született vajdaságinak, mint az idők tanújának, soha nem volt bizalmam a VMSZ-ben. Soha. Lehet, hogy csak esetleg Kasza József idejében, mert az egy egészen más tészta volt. A VMSZ-en belül azokban a 90-es években létezett eszme, volt kitűzött cél és voltak emberek. Többségükben becsületesek. És volt karizmatikus vezető. Nem volt muszáj szeretni, és nem volt muszáj vele szimpatizálni, de volt abban a történetben kovász.
A 2000 utáni idők zavarossá váltak a VMSZ számára, de szélesebb körben is.
A párton belül alaposan előkészített puccsot brutálisan és szelektíven hajtották végre. Pásztor István és Lovas Ildikó olyan klímát teremtettek, amely nem csak Kasza József fizikai eltávolításához és pártból való kizárásához vezetett, hanem az addigi VMSZ politikai irányvonalának dramatikus megváltozásához is.
A tények azt bizonyítják és erősítik, hogy Kasza József leváltása és kizárása után az irányvonal megváltoztatásával először a párt magját tisztították meg kulcsemberektől, az alapító tagoktól is. Eltávolítottak akkor gondolkodó egyéneket és intellektuálisan erős embereket, hogy létrehozhassák a párt új nómenklatúráját.
A pártlistákat az új kulcs szerint alaposan megtisztították és átalakították.
A magyar közösség kulturális, tájékoztatási és oktatási intézményeit a korlátlan befolyású Lovas Ildikó abszolút sérthetetlen ellenőrzése alá helyezték. A Magyar Nemzeti Tanács éléről hirtelen eltávolították addigi befolyásos értelmiségi elnökét, Korhecz Tamást.
Tehát amikor a VMSZ-en belüli tisztogatásokról beszélünk, akkor nincs itt szó holmi szürke eminenciás Lovas Ildikóról. A sötétségből akkor színre lépett egy olyan személy, aki Pásztor István legnagyobb bizalmasa volt, aki haláláig kíséri őt.
Ez Pásztor ő döntése és választása volt. Pontosabban, ő (Lovas) irányította a folyamatokat, a választásokat, az emberek kiválasztását és levadászását. Brutálisan és kegyetlenül.
Soha nem becsültem Pásztor Istvánt mint politikust. Abban az emberben soha nem éreztem semmi karizmatikusat, ami okvetlenül benne kellene, hogy legyen egy olyan személyben, aki közszerepléssel, politikával foglalkozik. Ellenkezőleg.
Most a pártjának a csapata Pásztor eredményeire és érdemeire hivatkozik.
Kórusok dicsőítik az elhunytat. Csak ez maradt alakjából és művéből? És az állami temetés? De vajon épp így van-e minden és van-e helye ennek a posztumusz eufóriának?
Pásztor Istvánra úgy is emlékezünk, mint aki életpályája és karrierje elején a csantavéri Földműves Szövetkezet nagyon sikertelen igazgatója volt, úgy is, mint rossz tartományi privatizációs titkárra, akire biztosan sokan emlékeznek az akkori Sever munkásai, de Vajdaság más polgárai közül is.
Emlékeink között marad úgy is, mint a vajdasági képviselőház két mandátumot kitöltő elnöke, aki semmivel nem járult hozzá, hogy a tartomány visszanyerje a Milošević és Šešelj rendszere által elragadott státusát, tehát autonómiáját, az eredeti hatáskörökkel, valamint a tartomány pénzelését illető törvény elfogadásával.
Alkalma lett volna, de ebből semmi nem valósult meg. A 2005-ös döntése, hogy a Demokrata Párttal való szövetséget lerombolja, először Szabadkán, később tartományi szinten oda vezetett, hogy nemsokára quislingként (nemzetárulóként) csatlakozott Szerbia és Vajdaság nacionalistáihoz és kormányzóihoz.
A VMSZ-SNS erős programkoalíció egy olyan komoly csapás, amit Pásztor István a vajdaságiakra mért személyes és szűk pártérdekek által vezérelve, hogy kérdés, hogyan fognak és fel fognak-e valaha is Vajdaság polgárai ebből épülni.
Pásztor két nemzet közötti ún. megbékélési politikája kiváló marketing-fogás, amellyel el lehet takarni a két diktátor Budapest-Belgrád közt zajló pénzügyi visszaéléseit.
Valójában senkinek nincs igazi betekintése és képe arról, miféle pénzügyi machinációk zajlanak e két manipulátor között, ki kinek és mit kedvez, és miért teszi. Lehet, hogy esetleg az európai ügyészségnek vannak bizonyos ismeretei, melyeket pillanatnyilag nem tud operacionalizálni.
Kétségtelen, hogy Pásztor ebben a gondosan kiszámított játékban komolyan profitált. Lehet, hogy nem annyira ő maga, de nyerészkedett legszűkebb környezete, mintegy száz, különböző állami funkciókra benyomott munkatársa a pártjegyzék legkülönbözőbb szintjeiről, listákról, ez nyilvánvaló és vitathatatlan.
A magyarokért való aggodalom palástja alatt sok minden zajlott. Vitathatatlan, hogy a Prosperitati Alapítvány által osztott pénzek jól jöttek a magyar nemzetiségű polgároknak, akik hálájukat később azokon a választásokon fejezték ki, amelyeket Orbán Magyarországon rendezett, de nem szabad elfelejteni, hogy a Prosperitati Alapítvány csak pályázatlebonyolító és pénzosztó szereppel bírt a Magyarországról érkező pénzeket illetően.
Ez egy autentikus vajdasági politika és párt tényleges sikerének nevezhető?? Vajon a szorgalmas és kitartó vajdaságiak nem képesek egy jól szervezett országban és jogállamban hasznot termelni és keresni??? Vajon a koldulás siker?? Kinek köszönhetjük ezt, ha – többek között – nem Pásztor és Vučić „bölcs” politikájának??
A hatalmas vajdasági elköltözés, vérveszteség többek között a VMSZ Szerb Haladó Pártot támogató téves és szörnyű quisling-politikájának az eredménye is. A vajdaságiak elveszítik legjelentősebb erőforrásaikat, a földet kivéve, az ipari üzemeket és feldolgozóipart, a malmokat, mezőgazdasági potenciált, az állattenyésztést és húsipart, a növénytermesztést, sok mindent, ami gyanúsan magánkézbe került, és elveszítjük a képzett embereket.
Pásztor István két mandátumban a tartományi képviselőház élén éppen semmit nem tett az alkotmány és annak jogkörei tiszteletben tartása érdekében Vajdaságot, vagy akár a szélesebb régiót illetően. Minden alá van rendelve a párt- és egyéni érdekeknek. Az, hogy a kiskapun bejuttatott a politikába tizenkét vajdasági tájkunt, hogy azok törvénytelen módon pénzeljék a párt politikai kampányát és tevékenységét, olyan téma, amellyel majd akkor kell foglalkozni, amikor felszabadulnak a bíróságok és ügyészségek.
Pásztor István eltávozott ebből a világból, és nem számolt el a Palics Park Kft. kapcsán, nem tisztázta személyes felelősségét, ahol pedig az alapítástól kezdve a társaság elnöke volt. Ebben a közvállalatban sok homályos eljárás volt, és ő volt a felelős úgy a döntéshozatalért, mint a közpénzek költéséért. Nagyon sok talányos és nem tisztázott dolog maradt!!!
Minden VMSZ-t támogató szavazat kidobott szavazat, szavazat Pásztor örököseire és követőire. Nem pedig Vajdaság jövőjére és előrehaladására, Önökre. Szavazat Vučić támogatására, a Szerb Haladó Párt Szerbia polgárai fölött gyakorolt erőszakos politikájára. Hazug szolidaritás ez Orbánnal a pénz érdekében, amely pénz de még mennyire Magyarország polgárainak a pénze. Orbán, aki fáraóként viselkedik országában, amelyet „ellenséges Európáról és Brüsszelről” szóló propagandával szennyez, miközben megkísérli elleplezni a saját és munkatársai rablásait. Vegyék ezt figyelembe.
A VMSZ-re leadott szavazat a választásokon a józan ész és az irányváltás elleni szavazat egy olyan országban, amely már évtizedek óta a szakadék szélén áll. Éppen ezért, ne engedjék, hogy azok is, akikről születésük óta gondoskodtak, akikért aggódtak, akiket iskoláztattak, és akiknek őszintén örülnek, vagyis az Önök gyermekei is elmenjenek ebből az országból, nemcsak azért, mert ez a politika szörnyű és gonosz, hanem azért is, mert itt nem látnak sem perspektívát, sem változásra esélyt.
Ön az első, aki szavazatával dönt arról, hogy ez a paradigma holnaptól megváltozik-e.
Csak Öntől függ!!! Gondolja meg, kibe veti bizalmát és kinek adja szavazatát!
Megeshet, hogy többé nem lesz alkalma bármin is változtatni!!
Miroslav Evetović
A fenti szöveg eredetileg szerb nyelven jelent meg. Magyarul Bozóki Antal honlapján (is) olvasható.
