A kilencvenes évek utcai tiltakozásainak vonatkozásában a mostani állapotról Ljubomir Simović akadémikust, írót, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia tagját kérdezte a Nova.rs.
A szerbiai polgárok ugyanazokkal a problémákkal néztek szembe harminc éve is, mint most – egy autokrata államvezetéssel, amely nem ismeri el polgárai jogait, ahol az intézmények nem működnek, és ahol az autoriter rezsim a rendőri elnyomást alkalmazza a megtorlás eszközeként.
„A kilencvenes évek tüntetései nagyon sokáig tartottak. Emlékszem, egy kivételével mindegyiken jelen voltam” – meséli Simović.
Akárcsak ma, akkor is a választási csalás és a választói akarat megmásítása miatt kezdődtek a tiltakozások.
„Mindenhol felszólaltunk. Tereken, egyetemeken. Mindig rengeteg ember volt, és rendkívül szervezettek voltak a tüntetések. Mindig ugyanazokat az embereket láttam magam körül, mindenkinek megvolt a maga helye” – mondja az akadémikus.
Bizarr, hogy még mindig azok irányítják Szerbiát, akik a 90-es években
Simović emlékeztet Aleksandar Vulin, a Biztonsági Információs Ügynökség nemrég leváltott vezetőjének akkori nyilatkozatára.
„Emlékszem egy helyzetre, amikor a rendőrség télen vízágyúval zuhanyozta le a tüntetőket. Emiatt szemrehányást kaptak, de Vulin a maga módján humoros próbált lenni, és így szólt: Nos, forró vizet csak nem önthetünk rájuk, igaz?” – emlékeztet Simović.
Bizonyos értelemben az, amit ma élünk, még rosszabb
„Bizonyos értelemben ez még rosszabb, mert Vučić mindenre kész hatalma védelmében. A kilencvenes évekkel való összehasonlítás nem is mindig szükséges. Nem felejthetjük el, hogy Milošević tankokat vezényelt a Köztársaság térre, de emlékeim szerint nem volt ilyen mértékű az erőszak, mint a Belgrádi képviselő-testület előtti tüntetésen. Ami ott történt, az mindent felülmúl” – húzza alá a Nova beszélgetőpartnere.
Simović szerint egy fontos különbség van Vučić és Milošević közt
„Milošević nem volt ennyire támadó beállítottságú. Ő nem beszélt napi másfél órát az egyik, majd másfelet a másik, majd újabb másfelet egy harmadik televízióban. A DEPOS (Szerbiai Demokratikus Mozgalom) küldöttségének tagjaiként arra kértük Slobodan Miloševićet, hogy mondjon le és vonuljon ki a politikai életből Szerbia népe érdekében. Nem tudom, eszembe sem jutna ilyen kéréssel Vučićhoz menni, vagy bármi módon kommunikálni ezzel az emberrel, mert ő már minden szint alatt van” – magyarázza Simović.
Szerbia fejlődésének akadálya Aleksandar Vučić
„Aleksandar Vučićnak Aleksandar Vučić a legnagyobb ellensége. Nem veszi észre, hogy minden, amit tesz, végül visszaüt rá. Mindennel, amit tesz, valójában önmaga ellen dolgozik. Túlsúlya és ambíciói süketté és vakká tették mindarra, amit hallania és látnia kellene, tekintve, hogy milyen helyzetben van” – zárja a Nova beszélgetőtársa.
