Jovan Ranković (21) csak egyike azoknak a fiataloknak, akik a május 4-i tömegmészárlás során súlyos sérüléseket szereztek. Jovan több lövést kapott a jobb kezébe, a végtagból csaknem nyolc hónap után távolították el a vállát és a könyökét tartó fémrudat, most pedig hosszú rehabilitáció áll előtte. Azonban, amint a fiatalember a Nova portálnak elmondta, kérdéses, hogy hogyan tudja elvégezni a szükséges rehabilitációt, mivel az illetékes bizottság értékelése során szóban közölték vele, hogy mindkét karját el kellett volna törnie ahhoz, hogy állami költségen vehessen részt a felépülését segítő terápiában.
A május 4-i vérengzés túlélői közül sokan egy életre tolószékbe kerültek, vagy más ortopédiai segédeszközzel élik életüket, néhányan pedig még mindig kórházban vannak. Egészségi állapotukról keveset tudni, egzisztenciális állapotukról pedig még kevesebbet, és kérdéses, hogy az állam, az egészségügyi rendszer mennyire támogatja a tragédiát átélt fiatalokat.
„Mikor azt mondták, hogy mindkét karomnak el kellett volna törni ahhoz, hogy el tudjak menni az egészségbiztosító költségén a gyógyfürdős rehabilitációra, csak csendben bámultam rájuk” – mondja Jovan.
A fiatal január 15-én kell hogy megjelenjen a munkaképességét felmérő bizottság előtt. Mint mondja, afelől nincs kétsége, hogy betegszabadságát meghosszabbítják.
„Minden alkalommal viszem a teljes orvosi dokumentációt. A szerb újév után meg fogják műteni a kezem, mivel most távolították el a rudakat belőle. Furcsa érzés ennyi hónap után. Az ujjaimat tudom mozgatni, de a könyökömet nem tudom kiegyenesíteni. A karom folyton hajlított helyzetben van. Nem tudom, mit mondjak. Meglátjuk mi lesz. Azt tanácsolták, hogy kérjem írásban a szociális szolgálattól, hogy ne menjek gyógyfürdőbe, vagyis, hogy ne éljek ezzel a jogommal” – magyarázza Jovan, aki a sérülés előtt egy pékségben dolgozott.
A fiatal jelenleg fizetésének mindössze 65 százalékát kapja meg havonta, vele élő édesapja, és nagyszülei csupán havi 40 000 dinárból élnek, így a család nagyban függ Jovan jövedelmétől.
Szerencsére a pékség tulajdonosa türelmesen várja a fiú felépülését.
„A főnököm a lehető legkorrektebb, nem panaszkodik, tudja, mi a helyzet. Hogyan dolgozzak egy pékségben egy kézzel? Az lehetetlen. Ráadásul a belső szerveim súlyos sérülései miatt sztómám van” – tette hozzá Jovan.
Az állam teljesen megfeledkezett a túlélőkről
Dr. Slavica Plavšić tüdőszakorvos az „X” közösségi oldalon gyakran ír a mészárlás áldozatairól és családtagjaikról, és korábban rámutatott arra, hogy az állam teljesen megfeledkezett a túlélőkről.
Dr. Plavšić Nemanja Ilićre (20) is emlékeztetett, aki a mészárlás egyik legsúlyosabb sebesültje. Nemanja nyolc hónapja vagy a kórházban, vagy a speciálisan számára kialakított otthoni betegszobájában van, és egy, a lábát nyújtó ortopédiai segédeszközzel él, hogy a sérült lába ne maradjon 7 centiméterrel rövidebb, mint a másik.
„Amikor a szülei ápolási segélyért folyamodtak, kénytelenek voltak betegszállítót fogadni, és a fiút elszállítani a bizottság elé, hogy azok egy pillantást vessenek rá” – mondta Dr. Plavšić arra utalva, hogy a családnak a vaskos orvosi dokumentáció ellenére is, saját költségen be kellett szállíttatni beteg fiukat az illetékesek elé, ami óriási és nehéz procedúra a sérült fiú számára.
