Az elmúlt év szeptemberében nyílt meg a budapesti Szépművészeti Múzeumban A festő és modelljei című, Pierre-Auguste Renoir (1841–1919) francia impresszionista festő életművét átfogó nagyszabású kiállítás.
„Van még remény!” – írta ki egyik ismerősöm a profiljára, utalva arra a látványra, ami az arra járókat fogadta hosszú időn keresztül a Hősök terén. A kiállításra bejutni igyekvők ugyanis időt és fáradságot sem sajnálva, hosszú sorokban várakoztak a múzeum épülete előtt. Ami ebben a művész- és értelmiségellenes, képmutató világban megnyugtató jelenségnek számít.
Talán a fagyos januári idő, vagy a tárlat meghosszabbított tartamideje (január 7. helyett 21-én zárja majd kapuit) eredményezte, hogy a héten, amikor rászántuk magunkat a tárlatnézésre (ami minden más mellett kora reggeli, erőteljesen mínusz fokokban való indulást, késő esti hazaérkezést, és háromórás vonatutat jelent egy irányban), csak közvetlenül a bejárat előtt várakozott kisebb, talán huszonegynéhány főből álló csoport a bejutásra. Ez azonban nem jelenti a tárlat iránti érdeklődés csökkenését, hiszen bent igazán nagy tömeg fogadott bennünket. (A hosszabb várakozás elkerülése leginkább úgy lehetséges, hogy elővételben, online vásároljuk meg a belépőjegyeket, s vagy kinyomtatva, vagy mobiltelefon segítségével olvastatjuk be a belépőkapuknál.)
Szükségtelen lenne itt és most méltatni Renoir jelentőségét, vagy átmesélni az életét és pályája alakulását, hiszen ehhez a hagyományos könyvtárak mellett végtelen számú internetes forrás áll rendelkezésünkre. A kiállítás értelmezését és értékelését is elvégezte a szakkritika, bemutatta a média. Tárlatlátogatóként és a róla készült felvételek segítségével inkább azt szeretnénk érzékeltetni, hogy mennyire felszabadító élmény ezeknek a nagyszerű műalkotásoknak a közelsége, a ránt tett esztétikai hatás.
„Figurális festő vagyok” – mondta magáról Renoir, aki még akkor is festett, amikor ízületi gyulladás miatt már képtelen volt tartani az ecsetet: a kezéhez kötözte leginkább. A kiállítás laza kronológiai rendben és tematikai csoportokba rendezve darabjait, az alakábrázolás nagyszerűségét helyezi középpontba. Portréi, családjáról készült képei mellett az aktképei és -szobrai jelentik a tárlat fő témáját és terét. Ebben a kontextusban látható a Fekvő női akt (Gabrielle) című festményének három ismert változata a művész késői remekművei közül, miként a Nagy fürdőzők is ilyen. Nem szerepel a kiállítás képei között a Bál a Moulin de la Galette-ben, de megnézhetjük A hintát vagy sok más mellett az Ebéd után vagy a Tánc Bougivalban című remekműveket.
Zámbó Illés felvételei:
Látogatók, tárlatnézők I.
Látogatók, tárlatnézők II.
Az alakábrázolás nagyszerűsége I.
Az alakábrázolás nagyszerűsége II.
Monet potréja
Vénusz I.
Vénusz II.
Ebéd után
Tánc Bougivalban
A három Fekvő akt
Nagy fürdőzők
A híres képek együtt
