Aki követi Zabos Regina munkásságát, az láthatja, hogy a 28 éves csantavéri lány énekes karrierje felfelé ível. Geszti Péterrel együtt dolgozik és turnézik, szerepel a Dalban, mint vokalista, sőt az X Faktorban is segítette a versenyzőket. Nemrég pedig teljesen új kihívás után nézett, aminek az lett az eredménye, hogy kiadta első saját dalát, amelynek címe Nem látlak!

Zabos Regina elmondása szerint a dalszerzésnél kezdődik az énekesek, zenészek igazi munkája. Őt kérdeztük a dalszerzésről, az énekes pályáról és persze arról, hogy hogyan tud önazonos maradni egy olyan szakmában, ahol a gyors sikerrel kecsegtetnek a műsorok.

Életem első dala ez. A dalszerzés már régebb óta foglalkoztatott, egy ideje pedig úgy is éreztem, hogy el kell kezdenem ezt. Elővettem hát a régi ötleteimet, és elkezdtem velük foglalkozni, így indultam el ezen az úton. Mindenkinél máshogy születik meg egy dal. Amikor meghallok a fejemben egy dallamot, én általában azonnal fel is veszem azt, hiszen nincs lehetőség később erre, elillan. Később ezzel kísérletezek, zongorázok mellé, visszahallgatom. Nálam talán a dallam születik meg elsőnek, és annak érzései, hangulata alapján kezdek el szövegben gondolkodni. A Nem látlak! egy szomorúbb dal lett, most úgy tűnik, hogy ezt hozta ez ki belőlem, az elhagyásról szól

– nyilatkozta Zabos Regina.

Meddig dolgoztál a dalon?

A dal megírása hosszú folyamat volt. Volt, hogy félretettem, amit megírtam, majd újra elővettem. Fél éven át legalább aktívan dolgoztam rajta. Sokat tanultam a folyamatból, és jó emberekkel is dolgoztam együtt. Pink Edvárd és Ferencz Péter, a Peet Project hangszerelte, a szövegben pedig egy fiatal, tehetséges dalszövegíró, Lukács Lilla segített. Ő javított a hibákon, finomított a szövegen, hozzátett, őszintébbé tette a dalt.

Az elmúlt pár éved legnagyobb mérföldköveire gondolva miket emelnél ki?

A legnagyobb hatása rám és a karrieremre talán Geszti Péternek volt és van.Soha nem hittem volna, hogy vele fogok dolgozni, és mégis ilyen az élet, hogy így történt. Rengeteget tanultam és tanulok tőle. Illetve kiemelném a 2022-es évemből az X Faktorban való énektanár szerepet, amit szintén mélyvíznek éreztem. Rengeteg zenésszel dolgozhatok együtt, hála az égnek sok lehetőség megtalál, olyanok, mint pl. a DAL műsorban való közreműködés is.

A magyar fővárosban rengeteg lehetősége van a feltörekvő énekeseknek arra, hogy egy műsorban szerepeljenek, tehetségkutatón vegyenek részt. Nehéz ellenállni az úgymond gyorsan jött siker ígéretének?

Nehéz kitartani amellett, amit képviselünk, hiszen mindig vannak emberek, akik hívnak, megtalálnak, úgymond csábítgatnak, elhúzzák a mézes madzagot. Volt ebben részem, és pontosan ezek az élmények azok, amik megerősítettek abban, hogy tartsak ki a belső hang mellett, és amellett, hogy számomra a hosszabb út a biztosabb.

Ha mindenért meg is kell dolgoznom, akkor is jobban megéri ez, mintha alám raknának valami olyat, amit nem is érzek önazonosnak.

Az évek alatt megedződtem, és mostanra már nem is vállalok el mindent, nem úgy mint régen, amikor szinte mindent nagy lehetőségnek tekintettem. Próbálok a belső dolgokra figyelni, hallgatni, hiszen a belső hang mindig meg is súgja azt, hogy az elém kerülő dolgokból mi az, ami valóban lehetőség

Azon szerencsések közé tartozol, akik az éneklésből, zenéből élnek, és rengeteg zenésszel találkozhattál, dolgozhattál együtt. Számodra mi az a stílus, amiben otthonosan mozogsz, sajátodnak érzel?

Mindenki próbál olyan dolgokkal foglalkozni, ami úgymond menő, és keresett. Én azonban inkább magam felé szeretnék megfelelni, számomra az volt a fontos ebben a dalban is, hogy magamnak tetszen, ne másokat szolgáljon ki. Amiben otthon érzem magam, az a jazz és a pop vonal keveréke. A pop azért, mert azon nőttem fel, a jazz pedig a középiskolában és az egyetem alatt volt számomra meghatározó. Mindig azok vagyunk, amiből jöttünk, én ezekből jöttem, így ez az, amihez mindig vissza is fogok térni. Amit még a pop stíluson belül igazán szeretek, és szeretnék képviselni az az r’n’b irányzat, ebben kísérletezek, próbálok fejlődni.

Szerinted mi szükséges ahhoz, hogy valaki zenészként úgymond befusson?

Úgy gondolom, akkor beszélhetünk arról, hogy egy zenész, énekes befutott, amikor sokan hallgatják, szeretik, amit csinál. Ehhez brutálisan sok szerencse kell, hiszen egyre nagyobb a hely, ahol meg lehet mutatkozni. Amikor az X Faktorban dolgoztam, ott is rengeteg olyan énekest láttam, akik nem attól függően futottak be, hogy a versenyen hogyan szerepeltek. Szerencse, kapcsolatok, jófejség, alázat, ezek biztosan kellenek a pályán a sikerhez.

Milyen érzés volt másokat tanítani a vetélkedőben?

Őszinte ember próbáltam lenni a verseny során, de az elején azonban féltem attól, hogy majd meg kell játszanom magam, mert számomra is teljesen új volt ez a közeg. De, ez nem így volt, mindenki jófej volt, sikerült beilleszkednem, és a versenyzőkkel is és mindenkivel jó kapcsolatom lett. Mindig próbáltam őszinte lenni hozzájuk és a legjobb tudásom szerint segíteni nekik.

Te megtanultál tudatos lenni a karrieredben?

Úgy érzem, hogy mostanra megtanultam tudatos lenni, de ehhez kellett 12 év. Nekem is vannak félelmeim, vágyaim, de mindennek ellenére nem adom fel, és próbálok értük küzdeni.

A dalszerzéssel kezdődik a küzdelem, úgy érzem, hogy még csak most kezdődik az az igazi munka, ami eldönti majd, hogy tudok-e jó dalokat írni, vagy sem.

Az új dalod az elhagyásról szól, a szövege pedig nagyon őszinte, érzelmes. Akik alkotómunkát végeznek, talán a munka bemutatásakor gyakran érezhetik magukat szinte lemeztelenítve. Te hogy küzdöttél meg ezzel az érzéssel?

Konkrétan reszkettem, amikor az első verziót megmutattam a dalszövegírónak. Nagyon féltem ettől az érzéstől, ez volt az első lépcsőfok. Őt követte a család, a barátok. Féltem, mennyire fognak hülyének nézni? Örülni fognak nekem? Támogatnak majd?

Azt érzi ilyenkor az ember, hogy ott áll a gátlásaival, fájdalmával sebzetten, és nincs, ami megvédje.

Ez egy nehéz érzés, sok idő kell ahhoz, hogy ne ezt érezzük, hanem büszkén vállaljuk magunkat, minden szorongással, fájdalommal együtt.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Úgy érzem, hogy eltelt annyi idő, hogy azt mondhassam, újra vannak céljaim, ezek a célok hajtanak előre. Terveim között szerepel Geszti Péterrel és a zenekarral való koncertezés, ami már úgymond 3 éve tart. A tavalyi év ebből a szempontból sűrű volt, rengeteg fellépésünk volt, remélem ez folytatódik. Jövőbe mutató céljaim közé sorolnám azt is, hogy az elmúlt évek során összeírt dalaimat be szeretném fejezni. Meglátjuk, hogy mennyi jön össze, de szeretném, ha egy kislemezt össze tudnék rakni, és ezzel építhetném a Zabos Regina vonalat.

Zabos Regina (Fotó: Balassa Teodóra)


[taxopress_postterms id=”1″]