Szerbia tíz éve kezdte meg a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval, de a dolgok jelenlegi állása szerint Belgrád még közel sincs az összes csatlakozási fejezet megnyitásához, ami a teljes folyamatnak csupán a könnyebb része.
Ha a kormány nem akar EU-tagságot, akkor tisztességes lenne, ha ezt közölnék – mondják a Danas interjúalanyai emlékeztetve, hogy 2014. január 21-én Brüsszelben tartották az első kormányközi konferenciát Szerbia és az EU között, ami a csatlakozási tárgyalások kezdetét jelentette.
Az európai integráció témáját olykor a kormány is mintha mellékesnek tartaná, az állampolgároknak pedig kevesebb, mint a fele szeretne csatlakozni az EU-hoz.
Strahinja Subotić, az Európai Politikai Központ munkatársa szerint az, hogy ilyen régóta húzódik a folyamat, elszalasztott lehetőségekre utal.
„Elég csak visszatekinteni a tárgyalásokat hat év alatt lezáró Horvátországra, hogy megértsük, milyen tempóban vágtatunk” – mutat rá Subotić.
Hozzátette, nem szabad megengednünk, hogy a következő évtized az elszalasztott lehetőségek újabb időszaka legyen, különös tekintettel arra, hogy jelenleg maga az Unió is aktívan keresi a megoldásokat a csatlakozás felgyorsítására ésa bővítési politika újraélesztésére.
Naim Leo Beshiri, az Európai Ügyek Intézetének igazgatója szerint az elmúlt tíz évben a neoradikálisok (utalva a Szerb Haladó Pártra) sokat ígértek, keveset tettek, és még kevésbé akarták Szerbia európai jövőjét.
„Más szóval hazudtak” – mondta Beshiri.
Szerinte a lassú haladást és a bizonytalan európai jövőt két dolog határozza meg.
„Az első az, hogy az egykori radikálisok levették Šešelj képével ellátott pólójukat, öltönyöket vettek magukra, és lelkes európainak vallották magukat, tudván, hogy Szerbia polgárai soha nem hagyják őket uralkodni, ha Milošević retorikájával fenyegetik a jövőt.Valójában folyton hazudtak, mert nagyon nem akarnak törvényeket, rendezett államot, szabályokat, amelyek mindenkire, köztük rájuk is vonatkoznak, nem akarják megszakítani a kapcsolatot a politika és a bűnözés között, mert az segíti a jelenlegi hatalmi gépezet fennmaradását” – mondjaaz Európai Ügyek Intézetének igazgatója.
Ami a megnyitott fejezetek számát illeti, leszögezi, hogy ez lényegesen kevesebb, mint a régió többi országában. Például Montenegró mind a 33 fejezetet megnyitotta, és hármat ideiglenesen lezárt.
„Szerbia lassú előrehaladásának egyik oka az EU jogrendszerének összetettsége, amely jelentős változtatásokat igényel Szerbia jogszabályaiban és gyakorlatában, de kiderült, hogy sem pénzünk, sem munkaerőnk nincs a folyamat lebonyolítására” – magyarázza Beshiri.
Mint mondja, Szerbia nem lenne olyan szegény, ha a kormány nem herdálná el az állampolgárok pénzét.
„A Korrupciómegelőzési Ügynökség adatai azt mutatják, hogy Szerbia évente 500 km utat, 7500 orvosi eszközt és 350 iskolát veszít el pusztán a korrupció miatt. Az uniós vívmányok harmonizációjáért, valamint a jogszabályok végrehajtásáért és a végrehajtásról szóló rendszeres beszámolásért felelős munkatársak a legtöbb esetben olyan alacsony tudással és készségekkel rendelkeznek, hogy a leghétköznapibb dolgokat is évekig tart mire megoldják” – mondja Beshiri.
Koszovó kérdését illetően hozzátette, hogy bár elértek némi előrelépést annak kapcsán, még mindig nincs megállapodás Koszovó végleges státuszáról, ami jelentős akadályt jelent Szerbia EU felé haladását illetően.
Ha nem akarnak csatlakozni, mondják meg
„Ez lenne az a kormány, amely bevezethet minket az EU-ba? Kétlem. Nem is akarják, és nem is tudják megvalósítani” – zárja Beshiri.
