Ana Knežević, az „Evo ruka” egyesület munkatársa a Dan műsorában kifejtette, hogy gyakran a fogyatékkal élő diákokra az iskola befejezése után semmi nem vár, sőt, rendszeres támogatás nélkül maradnak.
A közelmúltban mutatták be a Méltóság és támogatás a fogyatékkal élő fiatalok számára projektet, amely foglalkozott azokkal a problémákkal, amelyekkel a rászoruló fiatalok szembesülnek az iskola befejezése után. Mint azt Knežević kiemelte, a projekt keretén belül felismerték azt, hogy a fogyatékkal élő fiatalok nincsennek képviselve az ifjúságpolitikában. Hozzátette, hogy a fogyatékkal élő fiatalok is fiatalok, és őket is egyenlő félként kell elismerni a társadalomban.
Amikor egy olyan személy lép ki az iskolából, aki az iskola alatt személyes kísérővel boldogult, arra a fiatalra az iskola befejezése után nem vár semmi, rendszeres támogatás nélkül marad
-tette hozzá. Mint mondta, a szülők és a civil szervezetek keményen dolgoznak, hogy a fejlődésben akadályozott gyermekek oktatása biztosítva legyen, nevelik a gyerekeket, és erre van is törvény, azonban nem veszik figyelembe azt az időt, amikor a gyermek elvégzi az iskolát.
Három generáció befejezte már így az iskolát, a fiam is közéjük tartozik, semmi nem vár rájuk
– mondta a műsorban. Kiemelte, hogy ilyenkor a fiatalok zöme hazatér.
Az anya 20 évvel idősebb, a család érzelmileg és anyagilag is kimerült, nincs mit adni. Nem kell, hogy otthon legyen, de az anya felmond a munkahelyén, minden a szocializációra járó gyermek köré szerveződik, de nincs is hova vinni a fiatalt, hogy szocializálódjon. Nincs klubb a fiatalok számára, minden a foglalkoztatás irányába megy, de közben előfordulhat, hogy a gyerek nem alkalmas a munkavállalásra, nem kényszeríthetjük a munkaadókat, hogy alkalmazzák őket, ha nincs képzettségük
-tette hozzá.
A rendszer nem követi a gyereket
Ha a fiatal a 18. életévét betöltötte, úgy nem támaszkodhat a rendszer a családra, hiába tesznek meg a szülők mindent, emelte ki.Ana Knežević hozzátette, hogy a szociális védelemről szóló törvény minden határozatát újra felül kellene vizsgálni.
Mindenki számára elérhetőek a szolgáltatások? A gyermek személyes kísérője csak az oktatáshoz kötődik, a szülők felkészületlenül lépnek be a gyerekkel az iskola utáni időszakba. Megszűnt a társigény, én ezt nem akarom aláírni, de ez nem is érdekel senkit. 16 és 18 éves korig gyermekünk van, a 18 és 26 év közötti fiatal, átmeneti időszak senkit nem érdekel, pedig ez a rendszer javításra szorul, szükség van a közösségben új szolgáltatásokra, rendszerre.
– állítja, hozzátéve, hogy a szülők egyesületekké szervezik magukat. Fia, mint mondtam szeptember 1-jén társas támogatás nélkül maradt.
Mindent próbálok megoldani, mindent magam rendezek, fizetek, szervezem a támogatást. Viszem magammal a fiam mindenhova. Otthon maradok. Nem lehet munkában maradni, ha az embernek otthon ilyen jellegű kötelezettsége van. A társadalom körülöttem, a szomszédok és a barátok megértenek minket, az önkéntes támogatás is jó azonban idővel mindenki elhasználódik. Gyerekkorban nem ugyanaz az élet, és nem is tart egy életen át. A kapcsolatok megszakadnak, és nem is tud minden gyermek ugyanúgy fejlődni, sőt. Tenni kell valamit. Itt az ideje annak, hogy a szülők megértsék, hogy ha nem cselekszenek, úgy senki nem fogja ezt megtenni helyettük
– mondja.
