XIX. század vége, tücsökzene és egy nyári alföldi éj – két földbirtokos, Rohonczy Gedeon és Léderer Károly hordók között pókerezik. Mint mindig, most is fogadásból játszanak: ki vesz el szebb hölgyet nőül, melyiknek lesz nagyobb a hozománya, melyiküknek lesznek nemesebb lovai és jobb gyümölcstermése – általában ilyen tétjük volt ezeknek a kártyacsatáknak. Most azért verik a blattot: kinek lesz majd jobb bora? Rohonczy két lóban fogad, hogy ezt a meccset is ő nyeri. Rohonczy megtarthatta a lovait, mert Bácsföldvárnál, az élő és a holt Tisza ölelésében elterülő Gyöngyszigeten aranysárga nedű fakadt, és megszületett egy Európában egyedülálló borfajta. Állítólag így kezdődött a krokán muskotály története.
A sziget gyöngyét, a krokán muskotály szőlőt többen is szeretnék megkaparintani – olyanok is, akik még csak nem is termelik. Egyesek bíróságon pereskednek érte, mások a jogosnak vélt jussukat követelik vissza az államtól. Egy belgrádi vállalat, az I.B.I.S. még a privatizáció előtt, 2000-ben megszerezte a Sokolac által évtizedekig termelt krokán muskotály bor védjegyét és nevét.
Tatjana Vlaškalin, a törökbecsei Idegenforgalmi Iroda idegenvezetője mezőgazdasági mérnökként diplomált, és a diplomamunkáját éppen a krokán muskotály szőlőről írta. A birtokot is úgy ismeri, mint a tenyerét, időről időre csoportoknak meg is mutatja.
– Egy gondnok él ott, de hogy jelenleg mi a helyzet a birtokkal, én sem tudom. Talán még nem került pont a visszaszármaztatási eljárás végére. Amikor a Sokolac csődbe ment, a vezetője megállapodott ennek a belgrádi cégnek a tulajdonosával, akinek földje még talán virágcserépben sincs… A cég a megszerezett jogok mellett megkapta a raktáron maradt bort is. Amikor az elfogyott, Macedóniából hozott szőlőből készült bort palackoztak ezen a néven. A hölgy maga köré gyűjtötte a hazai celebeket, és elitnek nevezett krokánzsúrokat tartott, holott a krokánnak akkor már valószínűleg se híre, se hamva nem volt. Bár tudomásom szertint pert vesztett a korkántermesztőkkel szemben, állítólag még mindig van itt-ott az ő 4–5000 dináros krokán borából. Az egyetemen hozzáértő szakemberek közreműködésével össze is hasonlítottuk ezt a bort a Gvozdenac-féle krokán borral – ég és föld volt a kettő – meséli Tatjana Vlaškalin.
Az egykori Rohonczy-birtokon ma már sajnos csak vadszőlő terem. A Gyöngyszigeten jelenleg Milos Srećković, a FLEUR D’ORANGER cég tulajdonosa termeszt a kastély szomszédságában lévő magánültetvényén krokánt, de állítólag a Tarcal-hegy keleti lankáin, Čortanovciban, valamint Zalánkemén és Szurdok településeken is kísérleteznek vele.
Ha valaki meg szeretné kóstolni ezt a bort, nincs könnyű dolga: a törökbecsei Idegenforgalmi Iroda boltjában hozzájuthat, valamint újvidéki és belgrádi borászat szaküzletekben, illetve komolyabb borkínálattal rendelkező üzletláncok polcain is találkozhat vele.
– Nagyra értékelem azt a kulturális hagyatékot, amit Vajdaságban az elődeink ránk hagytak. A kastélyainkhoz remek történetek és legendák fűződnek, miközben az állapotuk siralmas. Azt szeretném, ha megmentenénk az enyészettől, és helyrehoznánk ezeket. Ezt kívánok a Rohonczy-kastélynak is – mondja Tatjana Vlaškalin
A Gyöngysziget valóságos kincsesbánya lehetne
Rohonczy Gedeon édesapja, Lipót 1848-ban a szabadságharc alatt a Károlyi-huszárezred ezredese volt, aki részt vett a délvidéki harcokban is. Családi síremlékét évekkel ezelőtt Link Lajos saját költségén újította fel a törökbecsei katolikus temetőben. Feleségével, Link Majer
Krisztinával falusi turizmussal foglalkoznak, csoportokat is visznek olykor a Gyöngyszigetre. Lajossal mentünk ki a Gyöngyszigetre, hogy megnézzük az egykori kastélyt, az elhanyagolt kastélykertet, a régi szőlőültetvény helyét.
A siralmas állapotban lévő, klasszicista kastélyt teljesen benőtte a gaz, ablakai javarészt be vannak deszkázva, de az egyik helyiségben ráláthattunk egy csodálatos cserépkályhára. Jellemző módon a homlokzatra az egykori Rohonczy-címer helyére egy ötágú csillag került.
Az idegenforgalmi szakemberek szerint a Gyöngysziget valóságos kincsesbánya: jelentős beruházásokkal a kastély és környéke nemcsak a krokán muskotály kiváló termőföldje, de valóságos turista- és horgászparadicsom is lehetne, a bizonytalan jogviszonyok miatt azonban egyelőre senki sem költ erre.
Az elbeszélések szerint Rohonczy Gedeon egy éjszaka minden vagyonát elvesztette a Gyöngyszigeten, amit azzal szerzett vissza, hogy nyíllal eltalált egy, a nejének, Etelkának a fején elhelyezett almát. Rohonczy Gedeon kalandos sorsát éli évek óta egykori birtoka is. Amíg a hatóságok nem ismerik fel, hogy a bizonytalan jogviszonyok és pereskedések miatt a Gyöngysziget kincse örökre elveszhet, addig a birtok tovább pusztul, a krokán muskotály fogyasztása pedig a kiváltságosok öröme marad.
Egyszer volt
„Olyan ötéves lehetek. A lámpaernyőn borcímkék futnak körbe, az ujjammal követem az aranyfényben ragyogó cirádás betűket: Rohonczy Gida saját termésű törökbecsei muscat lunel bora. Rohonczy Gedeon, Gida bácsi az apai dédapám volt. Meglehetősen színes egyéniség, földbirtokos, lótenyésztő, feltaláló és párbajhős, a Tisza Kálmán által vezetett Szabadelvű Párt tagja, 1878 és 1901 között a ma Szerbiához tartozó Törökbecse képviselője. Gyöngyszigeti birtokán 650 katasztrális holdon gazdálkodott és 120 szőlőfajtával kísérletezett. 1890 után meghonosította a krokánt, egy Észak-Afrikából hozott szőlőfajtát, s ezen a néven bort kezdett készíteni.
Terményeit és borát Budapesten, saját zöldség-gyümölcs üzletében árulta az Egyetem tér 5. alatt, ahonnan sétatávolságra lakott, a ferencesek templomával szembeni királyi bérházban. Sokáig ő volt az egyetlen kapcsolódásom a borhoz: Gida bácsi, akit nem ismertem, és a Jókai mesemondói nagyságához méltó, regényes sziget, ahol soha nem jártam.” (Sauska Krisztián: Egyszer volt. Mandiner.hu, 2023. május 24.)
Az egykori Rohonczy-birtok madártávlatból
