Gilvázi István, az óbecsei Than Fivérek Értelmiségi Kör keretében működő Innova Alkotók és Újítók Társaságának az oszlopos tagja, aki nemcsak különböző újításaival vált ismertté, hanem azzal is, hogy a környezetvédelem és a regeneratív gazdálkodás elkötelezett szószólójaként rendszeresen tart előadásokat ezekről a témákról. Mi is ezekről kérdeztük.

Miért van szükség erre a technológiára? 

– Vajdaság termőterületeinek a humusztartalma az elmúlt 50 évben 5-6 százalékról 2,5 százalékra süllyedt. Pár évtized, és Vajdaság sivataggá válik az intenzív mezőgazdaság miatt, ugyanis a vegyszerek alkalmazásával és a nehézgépek használatával teljesen kiszipolyozták az intenzíven megművelt területeket. Évente 75 milliárd tonna talaj erodálódik világszerte, Európában például 17-szer gyorsabban pusztul a talaj, mint ahogy megújul. A termőföld rohamosan romlik – ezt a folyamatot azonnal le kellene állítani, mielőbb vissza kell hozni a humusztartalmat a sírból, és ezt csak a regeneratív mezőgazdasággal lehet megtenni.

Mi a lényege a regeneratív talajművelésnek? 

– A regeneratív mezőgazdaság alapelveit többféleképpen szokták meghatározni, de nálunk a talajbolygatás minimalizálása, a növényi változatosság, azaz a biodiverzitás, a takart talajfelszín, az élő gyökerek és az állatok integrálása az elfogadott öt alapelv. Meg kell értenünk, hogy a termőföld élő, tele van számunkra hasznos mikroorganizmusokkal, melyek nélkül nincs humuszképződés és egészséges növény sem. A szántás olyan a földnek, mintha a Tiszából a halakat kidobálnánk a partra, éljenek ott levegővel, a földi élőlényeket pedig a víz alá nyomnánk, hogy ott éljenek levegő nélkül.  

A hagyományos talajművelési eljárások alapelve a termőréteg megmozgatása, átforgatása. A szántás nélküli módszer, azaz a redukált talajművelés alkalmazása miért jobb megoldás?  

– Az utóbbi években egyre nagyobb területeket hódít meg a talajkímélő eljárás különböző változata, amit felénk a gazdálkodók elsősorban energiatakarékossági megfontolásból alkalmaznak, hiszen a talaj megmozgatására igénybe vett jelentős mennyiségű vonóerő kiváltásával a termelés gazdaságossága javítható. Eredetileg ezeket a modern talajkímélő technológiákat a múlt században az amerikai Észak-Dakota államban kezdték el alkalmazni a termelők elsősorban a talajeróziós problémák kezelése és a rohamosan emelkedő energiaárak miatt. Ez gyakorlatilag abból állt, hogy az előző termény betakarítása után a talajt nem szántották fel, hanem a következő vetést közvetlenül a meghagyott tarlóba végezték. A módszer és annak változatai fokozatosan terjedtek el, a kilencvenes évek elején ez a technológiát már Magyarországon is alkalmazták, ahol ma évente több mint 200 ezer hektáron termesztenek kukoricát és kalászos gabonaféléket talajkímélő és minimalizációs termesztéstechnológiai eljárásokkal. A szántás nélküli módszer alkalmazása nyomán megélénkül a talajélet, növekszik a talaj mikrobiológiai aktivitása, a giliszták száma stb., kedvezően alakul a talajszerkezet stabilitása, továbbá csökken az alapvető talajelőkészítésre és a vetés előtti előkészítésre fordított munkaidő. Az összevont műveletek következtében jelentős mértékben csökken az üzemanyag-fogyasztás is. A gépi felhasználásban 50–75 százalékos, a munkaidő-felhasználásban 60–80 százalékos, a termelési költségekben 20 százalék körüli megtakarítás érhető el. Ma már a szántás nélküli technológia a hagyományos eljárással termesztett termények hozamaival összevethető hozamot biztosít, sőt, csapadékhiányos években meg is haladja azt. 

Ebben a rendszerben hogyan történik a gyomirtás?

– A gyomirtás alapjában véve nem különbözik a hagyományos termesztéstechnológiában alkalmazott módszertől, nem is követel nagyobb vegyszerfelhasználást, viszont fontos eleme az egyes gyomok pontos feltérképezése, az irtásukra engedélyezett készítmények kiválasztása és megfelelő időben történő alkalmazása. A gyomszabályozásnak a biotermesztésben számtalan olyan hatékony módja is ismert, melyek vegyszerezés nélküliek. A talajtakaró növények alkalmazásával a gyomirtás a minimálisra csökkenthető. A termesztéstechnológia fontos eleme, hogy a növényi szármaradványok a talajon maradnak, kedvező életfeltételeket biztosítva az egyes károsító élőlények és károkozó betegségek számára. A talajon levő mulcs jó fedezéket nyújt a csigáknak, az egereknek, a drótférgeknek, kedvező körülményeket teremthet a gombás fertőzések kialakulásához. Ha szükséges, ez is kiküszöbölhető a biotermesztésben hatékonyan használatos biopermetekkel. Az előző növényfaj szármaradványainak mulcsozott anyagai némely esetben gátolhatják az egyes kultúrnövények csírázását és kelését, ennek megállapítására további vizsgálatokat kell végezni. A talajkímélő termesztéstechnológiában elkövetett hibák a hagyományos módszerekkel összehasonlítva főleg a terméshozamokban járhatnak komolyabb kiesésekkel. Amennyiben nem követünk el hibát, akkor a technológia tökéletesen működik. Szemléletváltásra van szükség, el kell felejteni a minél nagyobb traktor és egyéb mezőgazdasági gépek vásárlását. Ma már egyre több cég kezdett el megfelelő gépeket gyártani, ami némileg megkönnyíti az átállást és a szemléletváltást.  

Mi a helyzet nálunk a talajmegújító mezőgazdasággal? 

– A helyzet kétségbeejtő. Vannak elvétve próbálkozások, de ez nem számottevő. A redukált vagy minimális talajbolygatás elég távol áll a valódi talajmegújító technológiától. Az ABC-ből megtanultuk az A betűt, és ennek örülve tovább már nem is tanulunk, pedig van még mit pótolni. A világ mezőgazdasága rohamosan fejlődik, és amit másutt egy vagy több évtizede sikerrel alkalmaznak, az nálunk jelenleg hatalmas újításnak számít. Ilyenek a különböző talajkímélő technológiák is, melyek már beváltak, világszerte használják, de mi még mindig nem vagyunk képesek elfogadni és alkalmazni. Alig akadtak eddig merész vállalkozók, akik a kíméletesebb talajművelésre tértek rá. 

Hol kellene elkezdeni? 

– A termelők felvilágosításával kell kezdeni, az INNOVA Alkotók és Újítók Társasága például öt éve tart ebben a témakörben (és már témakörben is) téli előadásokat Vajdaság-szerte. Fontos segítség a megfelelő szakirodalom is. 

Gabe Brown: Porból élet – Egy család útja a regeneratív mezőgazdálkodás felé című, magyar nyelven is megjelent könyvét úgy emlegeti az előadásaiban, mint egy gazdálkodási bibliát. Miért érdemes elolvasni?

– Gabe Brown amerikai farmer saját több évtizedes mezőgazdasági gyakorlatán keresztül bebizonyította, hogy igenis lehetséges az, amit az agrárszektorban uralkodó közfelfogás szinte lehetetlennek tart: a nyereséges mezőgazdaság drasztikus talajbolygatás és intenzív vegyszerhasználat nélkül. Olvasóink nem tudják meglátogatni a szerző 2000 hektáros észak-dakotai farmját, ahol minden évben érdeklődők sokasága tapasztalhatja meg az általa kialakított gazdálkodási gyakorlatot, de a könyv elolvasásával könnyen megtanulhatják azokat az alapelveket, amelyekre a szerző rengeteg kísérletezéssel és tanulópénz megfizetésével jött rá. Ha úgy érezzük, hogy ezek a módszerek kísértetiesen hasonlítanak a természet által évmilliók óta alkalmazott gyakorlathoz, az nyilván nem a véletlen műve. A Brown’s Ranch földjein no-till rendszerben gazdálkodnak, a főnövények között komplex takarónövény-keverékeket vetnek, és 100 százalékosan összekapcsolták az állattartást a növénytermesztéssel. A természetes folyamatokat utánzó gazdálkodási rendszert és annak kialakítását Gabe izgalmasan mutatja meg, de kitér a tudományos magyarázatokra is. A 170 oldal elolvasása után új utakat talál mindenki arra, hogy kevesebb befektetéssel jövedelmezőbben termeljen, és ami még fontosabb, élvezze is azt, amit csinál.

 

TALAJKíMÉLŐ ELJÁRÁSOK

Szántás nélküli vetés 

Angol nyelvterületen a „no-till” kifejezésre keresve találhatunk bővebb leírást. Ennek a termesztéstechnológiai eljárásnak lényege, hogy a talajt sem a vetés előtt, sem pedig a vegetáció alatt nem művelik meg. A vetőmagot speciális vetőgéppel helyezik a talajba, egyúttal a szükséges műtrágyát is ezzel juttatják ki. A növényállomány védelmét kíméletes vegyszeres kezeléssel oldják meg, ha erre szükség mutatkozik. 

Mulcsozásos technológia

Angolul „mulch-till” az elnevezése. Az eljárás lényege, hogy az előző termésből visszamaradt tarlót megfelelő gépekkel felaprítják. A felaprított növényi részek a talaj felszínén maradnak, és az így mulcsozott talajba történik a vetés. Ezt a módszert elsősorban az USA-ban alkalmazzák.

Sávos talajművelés

Ennek a módszernek „strip-till” az angol megfelelője. A vetés előtt a talajt ennek a módszernek az alkalmazásakor sem művelik meg, a vegetáció alatt azonban szükség szerint mechanikusan keskeny sávokban bedolgozzák. Ezt az eljárást nálunk egyelőre nem alkalmazzák.

Minimalizációs technológiák

Angolul „Minimum-till”. A hagyományosról a szántás nélküli termesztéstechnológiai eljárásokra való átmenet során különböző, ún. minimalizációs módszerek alkalmazása terjedt el leginkább. Lényegük a nélkülözhetetlen mechanikus eljárások és a talajművelés intenzitásának minimalizálása. Ezt elsősorban az egyes műveletek összevonásával érik el, például a vetés előtti talaj-előkészítést összekapcsolják a vetéssel, esetenként a tápanyagpótlást is egy menetben oldják meg. A módszer lényege, hogy bizonyos talajműveleteket végeznek ugyan, de a szántóréteget nem forgatják meg, és a szármaradványok szintén a talaj felszínén maradnak.

Amerikai szakemberek megfigyelése szerint a madarak szívesebben látogatják a minimálisan művelt talajterületeket, és ez hasznos lehet a növényvédelem szempontjából. 

Szántás nélkül így néz ki a termőföld