A Klara i Rosa Egyesület két éve támogatja és aktivizálja a helyi művészeket Szabadkán. A Radio Plac közösségi rádióban helyiekkel készülnek beszélgetések, a Korzón lévő Udvari Galériában olyan művészek állítottak már ki mint Ricz Géza, Kanyó Ervin és sorolhatnánk. Csütörtökönként Secret Cinema címmel angol nyelven filmvetítéseket és beszélgetéseket szerveznek, az általános iskoláknak kreatív műhelymunkákat tartanak. Céljuk, hogy megmozgassák a helyieket, mottójuk, hogy változtatni mi magunk is tudunk a környezetünkön, ezért ha valakinek valamilyen ötlete van, tenni szeretne, szívesen látják a csapatban.

Legújabb projektjük is tabukat döntöget. A Valami olyan, mint Romeó és Júlia című interaktív előadásra középiskolás diákokat hívnak el. A történetet Shakespeare Rmeó és Júlia-története ihlette, és egy egyéves folyamat során jött létre, amelyben szabadkai gimnazisták részvételével tartottak workshopokat, két nyelven, dokumentációs anyagok rögzítésével, a színház oktatási módszerének megismertetésével, ill. „színjáték” létrehozásával. Ez a kétnyelvű interaktív forma a szabadkai középiskolásoknak szól, azzal a céllal, hogy meghallgassák igényeiket és gondolataikat, csökkentve az etnikai korlátokat. A résztvevők száma előadásonként 10 fő (5 fő szerb-horvát nyelvet beszélő és 5 magyar nyelvet beszélő diák). Az előadásforma a svájci kormány által támogatott „InterAct” projekt részeként, a „Kultúra a Demokráciáért” projekt keretén belül készült, amelyet a Hartefakt Alap működtet. De mi is a valódi célja?

Gordana Vukov Ciganjik, az Egyesület képviselője elmondta, az egész egyesület célja, hogy létrehozzon egy helyet, ahol a szabadkaiak találkozhatnak, teljesen függetlenül attól, hogy milyen nyelvet beszélnek, de ahol normális jelenség az, ha valaki ismeri a környezet nyelvét, amiben felnőtt.

— Szabadkán nem volt polgári hely, ahol mindkét nyelvet beszélik. Minden programunknak az a célja, hogy közelebb hozza egymáshoz az embereket, hogy újra normális legyen az, hogy valaki mindkét nyelvet beszéli, hogy megismerjük és elfogadjuk egymást és ez ne valami földönkívüli dolognak minősüljön. Ne nemzeti táborokba sorolódjunk. Az interaktív előadás előtt műhelymunkákat tartottunk, és a beszélgetés során kiderült, hogy a szerb osztályokban a migránsok és a magyarok, a magyar osztályokban pedig a szerbek és a migránsok a fiatalok szerint a legnagyobb probléma. Az előadáson  5 szerb és 5 magyar anyanyelvű diák vesz részt, ugyanabból az iskolából. Ezzel próbáljuk idevonzani a fiatalokat, akik esetleg kezdeményezik majd a saját problémáik megoldásáért. A diákok sokkolódnak egy kicsit az előadástól, de aztán elnyerjük a bizalmukat. Az a meglepő és gond szerintem, hogy nem is látják problémának, hogy nem beszélik egymás nyelvét, hogy nincs olyan hely, ahol közösen eltölthetnek  időt. A magyarok el szokták mondani, hogy kisebbségnek érzik magukat, de a legnagyobb problémának azt látom, hogy nem látják problémának, hogy nem beszélik egymás nyelvét, nem ismerik egymást, pedig egy iskolába járnak. Senki sem tenne azért, hogy jobb legyen, hanem elvárják  a polgármestertől, a politikusoktól — magyarázta Ciganjik.

Deák Klementina kispiaci diáklány első osztályos a Bosa Milićević Közgazdasági Középiskola turisztika szakán. Az előadás tetszett neki, s szerint valós problémákra mutat rá.

— Nem tudtam, hogy mire számítsak, szórakoztató volt az eleje, jó volt hogy két nyelven lehetett beszélni, és megismerhettük a szerb diákokat, valamint szembesültünk a kérdésekkel. Valós problémák ezek. Nem jellemző, hogy lennének szerb barátaink. Ez az előadás segít, mert összehozta ezt a társaságot is. Szabadkán mindenki úgy érzi, hogy egy kis porszem, sok ember, sok különböző személyiség, néha szorongok egy kicsit, az ítélkezés miatt, de itt el tudok szabadulni, nyitottabb a világ, több a lehetőség, jobban érzem magam, mint falun.

Milana Kosanović, harmadik osztályos tanulója a Közgazdasági Középiskolának.

— Nagyon izgalmas volt. Első alkalom, hogy ilyen interaktív előadáson veszek részt. Ezek valós problémák, amiket itt felvetettek. Mindig jó véleménnyel voltam a magyarokról, de kicsit visszahúzódnak, passzívak, nem beszélik az ország nyelvét, így nehéz közelíteni, és el is zárkóznak valójában, mondta.

A Klara i Rosa március 25-én, hétfőn 19 órától a székházában, a Petőfi Sándor utca 15. címen megszervezi az első Speech Café rendezvényét. A Café est az angol nyelvtanulás innovatív megközelítését képviseli interaktív tevékenységeken és szórakozáson keresztül. Az est folyamán a résztvevőknek lehetőségük lesz az angol nyelv aktív alkalmazására különféle játékokon, beszélgetéseken és hétköznapi helyzetek szimulációin keresztül. Ez a dinamikus interakció lehetővé teszi a résztvevők számára, hogy a kávézó kellemes és nyugodt légkörében fejlesszék nyelvtudásukat. A belépés ingyenes.

Március 30-án, 18 órától Bezzeg Gyula Határeset című fotókiállítása nyílik meg az egyesület székhelyén.

A kiállítást megnyitja: Tóth Szilárd János (politológus)
Közreműködik: Mezei Szilárd Ring Consort (MEZEI Szilárd, SZVETNYIK Margit, CSÁNYI Zoltán, JENEI Kornél)

… A sorozat kiindulópontja a kisebbség fogalmának terminológiailag problémás jelentése, pontosabban máshogyan való értelmezése. Vajon a kisebbség kifejezés csak a kevesebbséget jelöli, vagy a kicsiséget is? Véleményem szerint a kifejezés magában hordozza nem csak a mennyiségre való utalást, hanem a minőségbeli meghatározást is. Ezek szerint, a kisebbségben élő nemzet polgárai nem csak kevesebben vannak, hanem értéktelenebbnek, alsóbbrendűnek is érezhetik magukat. Meglátásom szerint meghatározó létélményről van szó, ami megbélyegzés formájában képes negatívan befolyásolni az önreflexiót…

“…Bezzeg azonban sosem fogalmaz meg állításokat, sokkal inkább kérdéseket tesz fel, ezáltal munkáit az állandó keresés jellemzi: önmaga és a vajdasági magyarok identitásának keresése, a haza és az otthon keresése. Hosszútávú projektjeit, mint a Kétlaki, a Csendes bástyák, a Polarizált testek vagy a Határeset sajátos kettősség jellemzi, amire talán a kint és bent ellentétpár a legpontosabb megfogalmazás. A Vajdaság az otthona, miközben mégsem az, idegen és ismerős egyszerre. Kívülálló, mégis része a közösségnek. A kint és bent a legkézelfoghatóbban Határeset című munkájában érhető tetten…”
Schór Ádám, fotóművész

Címkék: Szabadka Klara i Rosa