Erdoğan pártja kudarcot vallott az önkormányzati választásokon. Izrael rakétával végzett ki egy magas rangú tábornokot Irán damaszkuszi nagykövetségén, valamint megsemmisítette az ismert nemzetközi segélyszervezet furgonját Gázában. A nemzetközi sajtó megemlékezett a NATO 75 évvel ezelőtti megalapításáról is, ami 1949. április 4-én történt. – Átlapoztuk a világsajtót Oslotól Isztambulig és Washingtontól Tokióig.  

A török ellenzék győzelme az önkormányzati választásokon

A török ​​ellenzék egyértelmű győzelmet aratott a helyhatósági választásokon, és Erdoğan elnök kormányzó AKP pártja [Adalet ve Kalkinma Partesi azaz Igazság és Fejlődés Pártja] jelentős veszteségeket szenvedett. Az isztambuli Star című kormánypárti napilap feltételezi, hogy:

„Ez a választás kétségtelenül a gazdasági helyzetről szólt. Mindenki a magas megélhetési költségekre panaszkodik. Az ellenzék ezt kihasználva általános választásnak hirdette meg az önkormányzati választásokat. A kormányzó AKP párt egyes szavazói is az iszlamista pártokra szavaztak, míg sokan távol maradtak az urnáktól. De nem a gazdasági helyzet volt az egyetlen oka ennek a magatartásnak. Erős figyelmeztetés volt ez a politikusok és bürokraták számára is, akik megrészegülnek pozícióiktól és lehetőségeiktől, és elfordulnak az emberektől és saját bázisuktól. Egy további ok az volt, hogy a kormány nem volt képes  megmagyarázni politikáját a szavazóknak.”

A szintén isztambuli T24 című kormányellenes internetes napilap a török ​​elnök lehetséges reakcióját vizsgálja:

„Erdoğan, ahogyan ismerjük, nem fog leülni és józan ésszel elemezni a választási eredményeket, és nem fog tenni megfelelő intézkedéseket sem. Amúgy sem szokott így politizálni. A legészszerűbb kritikára olyan kifejezésekkel válaszol, mint »ellenség és árulás«. Kétségtelenül talál olyan embereket is a saját pártjában, akiket hibáztathat ezért a vereségért, hogy ezután egy új csapattal folytathassa útját. Most még négy év áll előtte, és meg fogja próbálni ezt az időt a lehető legjobban kihasználni saját érdekében.”

„Veszélyes pillanat ez a török ​​vezér számára” – írja a Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap és így folytatja:

„Túl korai még azonban leírni Erdoğant. Túlélő és pragmatikus alkat, aki ügyesen tud szövetséget váltani, hogy hatalmon maradjon. Erdoğan harmadik, egyben utolsó elnöki mandátuma 2028-ban jár le, de kevesen számítanak arra, hogy akkor valóban visszavonul. Ehelyett szorgalmazhatja az alkotmánymódosítást, amely lehetővé tenne számára egy újabb hivatali időszakot. De van egy másik út is, amely nyitva áll előtte. Ahelyett, hogy Vlagyimir Putyinhoz vagy Hszi Csin-pinghez hasonlón mindörökké elnök akarna maradni, a saját örökségére, a török ​​állampolgárok megélhetésére kéne összpontosítania, valamint Törökország helyének biztosítására ebben a kaotikus világban, amíg a jelenlegi hivatali ideje tart.”

A Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap arról az emberről ír, aki jobbról támadja Erdoğant:

„A vasárnapi választási győzelme utáni első beszédében Fatih Erbakan prominens apja, Necmettin Erbakan nyomdokaiba lépett. Az eredmény a »nemzeti jövőkép újjáéledését« (Millî Görüş) mutatja. Így nevezte id. Erbakan az általa a hetvenes években alapított iszlamista mozgalmat, amelynek Németországban is működik egy ága. Erbakan a török ​​helyhatósági választások egyik nyertese. Az Új Jóléti Pártja [amely az apja Népjóléti Pártjáról kapta a nevét] a szavazatok hat százalékával és két tartomány többségével azonnal a harmadik legerősebb párttá lépett elő. A török ​​elnök számára már a választások előtt egyértelművé vált, hogy Erbakan el fogja venni tőle a választók egy részét. Ezért a kampányrendezvényeken Recep Tayyip Erdoğan azzal vádolta a magabiztos Erbakan-sarjat, hogy »a mi árnyékunkban jár«, ezért »cirkuszi akrobataként« sértegette, és »politikai zsarolással« vádolta.

Erbakan 2018-ban jelentette be pártja megalapítását, miután ellátogatott egy mecsetbe a pénteki prédikációra. Az alapító tagokhoz tartozik II. Abdulhamid szultán dédunokája is, akinek Erdoğan rendszeresen tiszteleg. A tavalyi elnökválasztás előtt a 45 éves Erbakan rövid ideig kacérkodott azzal, hogy indul a tisztségért. Ezután csatlakozott Erdoğan szövetségéhez, amelynek támogatásával beválasztották a parlamentbe. Az elnök bosszúságára azonban saját jelöltjeit állította fel a helyhatósági választásokra és pontosan ott támadta a kormánypártot, ahol az a legsebezhetőbb: magasabb nyugdíjakat és az Izraellel fennálló minden kereskedelmi kapcsolat megszüntetését követelte. Amint a választások véget értek, pártja a következő lövését Erdoğan ellen indította, és új országos választásokat követel.”

Közel-keleti háborúk

Iráni források szerint több katona vesztette életét az Irán damaszkuszi nagykövetsége ellen Izrael által végrehajtott rakétatámadásban, köztük Zahedi tábornok is. A New York-i Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, elősorban amerikai gazdasági és nemzetközi üzleti témákkal, továbbá pénzügyi hírekkel és témákkal foglalkozó, a republikánusokhoz húzó, konzervatív napilap erről ezt írja:

„Irán megfizette az első valódi árat a Közel-Keleten folytatott proxy háborúiért. Megölték ugyanis Zahedit, aki a Quds haderő regionális vezetője volt, és Irán legfontosabb katonai vezetője az Izrael elleni háborúban. Ő irányította a Hezbollahot és parancsokat osztogatott a szíriai Aszad-rezsimnek is. Erre a támadásra Irán kemény válaszlépéssel fenyegetőzik, de nem mondhatja ki világosan, hogy nem akar eszkalációt. Teheránnak erre a fenyegetésére egyértelmű üzenetet kell kapnia a Fehér Háztól.”

A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja szerint az iráni konzulátus elleni támadásnak „más dimenziója van, mint a korábbi provokációknak”:

„Ha Izrael valóban merészelt egy »eszkalációs stratégiát« elfogadni, hogy növelje a feszültségét és a konfliktusokat a térségben, ez azt mutatja, hogy mekkora nyomás és elszigeteltség nehezedik Netanjahu miniszterelnökre. A túszok kiszabadítására irányuló tárgyalások nem haladnak, a Netanjahu elleni kritika pedig egyre hangosabb a Gázai övezetben sokasodó civil áldozat miatt. Netanjahu otthon is egyre inkább veszíti a támogatást, azonban nagyon nehéz lesz őt elűzni hivatalából a háború kellős közepén. Félő, hogy amikor a szakadék szélére kerül, még keményebb utat fog választani.”

A bécsi Der Standard című keresztény-demokrata konzervatív napilap elemzése:

„A Hamász és Izrael közötti konfliktus október 7-e után azonnal többfrontos háborúvá vált: a libanoni Hezbollah, az iraki síita milíciák és a jemeni húti lázadók azzal kérkednek, hogy támadásaikkal megakadályozzák, hogy Izrael teljes egészében Gázára összpontosíthassa hadseregét. Mindezek a csoportok Irán képviselői, amely azóta, hogy az Aszad-rezsim segítségére sietett a polgárháborúban, meghonosodott Szíriában, és onnan látja el fegyverekkel a Hezbollahot. Mindannyian Izrael számlájára írják a gázai háború árát – amelynek helyzete azonban már rég megváltozott. Izrael Szíria elleni támadásai nem újkeletűek, de a mostani légicsapás ennek ellenére új szintre emeli a konfliktust. A teheráni mollahok rezsimje emiatt megtorlással fenyegetőzik. Úgy tűnik azonban, Izrael egyre kevésbé tart az ezzel járó eszkalációtól.”

A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap kifejti:

„Kétségtelen, hogy az iráni katonai jelenlét Szíriában fenyegetést jelent Izraelre nézve. Hat hónap után azonban egyértelmű, hogy sem Iránnak, sem a Hezbollahnak nem érdeke egy nagy háború. Úgy tűnik, a teheráni rezsim igyekszik nem átlépni egy bizonyos küszöböt. Izrael ezért talán arra számít, hogy Irán most elkerüli a további eszkalációt. Izrael stratégiája azonban kockázatos. A konzulátus elleni támadás a korábbinál keményebb reakcióra kényszerítheti Iránt az elrettentés helyreállítása érdekében. Ennek az eredmény egy olyan háború lehet, amelyet még Izrael sem akarhat.”

A teheráni Hamdeli című iráni állami napilap megjegyzi:

„Iránnak válaszolnia kell Izrael terrortámadására. A kormány azonban arányos lépésekkel fog előrelépni, és figyelembe fogja venni az ország helyzetét a nemzetközi közösségben. Irán ezért elutasítja az egyes szélsőséges csoportok kalandor javaslatait, de válaszát erre a támadásra a helyzet reális megítélése fogja meghatározni.”

Rakétával a segélyszállítmányra

Izrael megsemmisítette az egyik legismertebb és legkedveltebb nemzetközi segélyszervezet, a José Andrés közkedvelt spanyol–amerikai séf Központi Világkonyha nevet viselő csoportjának hét alkalmazottját szállító furgont. A támadásról ezt írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„»Erőink akaratlanul ártatlan embereket találtak el« – mondta az izraeli miniszterelnök, hozzátéve, mindent megtesznek azért, hogy ez ne ismétlődhessen meg. Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök elismerte, hogy egy izraeli légicsapás miatt halt meg a World Central Kitchen (WCK) nonprofit segélyszervezet hét munkatársa a Gázai övezetben […]

»Sajnos az elmúlt 24 órában tragikus eset történt, amikor erőink akaratlanul is embereket találtak el« – fogalmazott keddi videóüzenetében. Netanjahu hozzátette, »háborúban ilyen előfordul, a legvégsőkig ellenőrizzük és mindent megteszünk azért, hogy ez ne ismétlődhessen meg».

A World Central Kitchen korábban közölte, hogy a Gázai övezetbe élelmiszert juttató segélycsapatának tagjai két páncélozott autóban utaztak a védettnek nyilvánított övezetben, és járműveiket a szervezet logójával jelölték meg. Hozzátette, hogy az autók mozgásáról az IDF-nek tudomása volt. A találat akkor érte őket, amikor Deir al-Balah-ban elindultak egy raktárból. A halálos áldozatok között vannak a szervezet lengyel, ausztrál, brit munkatársai, valamint egy amerikai-kanadai kettős állampolgár és egy palesztin.”

75 éves a NATO

Lássuk, mit ír a világsajtó a NATO-alapítás évfordulójáról. Az oslói Dagsavisen című független napilap így emlékezett:

„A NATO-t 75 évvel ezelőtt 12 állam alapította Washingtonban, nyugati szövetségként a növekvő keleti ellenség ellen. Lord Ismay, az első főtitkár világos célt tűzött ki: »Tartsuk belül az amerikaiakat, az oroszokat kívül, a németeket pedig alul«. Az Egyesült Államok benntartása továbbra is a legnagyobb kihívás, és 2024-ben a NATO elsődleges feladata ismét az oroszok távoltartása. Jubileumi évében a szövetség újra az elején jár, a kör bezárult.”

„Putyin megmentette a NATO-t. Donald Trump többé nem fogja tudni feladni” – írja a varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap, majd így folytatja:

„75 évvel a washingtoni szerződés aláírása után a NATO visszatért eredeti feladatához: a szövetségesek védelme Oroszországgal szemben. Putyin orosz imperializmusa nélkül a NATO ma harmadrangú szerepet játszana.”

A tallinni Postimees című független napilap számára is egyértelmű:

„A NATO továbbra is Észtország legnagyobb biztonsági garanciája, még akkor is, ha az ukrajnai háború és a közelgő amerikai választások nyugtalanságot okoznak.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)