A címet némileg meg kell magyarázni és visszanyúlni a nem is olyan régi Amerikához, amikor a szupermarketekben vásárolva a pénztárnál megkérdezték: Paper or Plastic? Vagyis hogy papír vagy műanyag zacskóba kéri a csomagolást a vásárló. Innen ered a Planet or Plastic (Bolygó vagy műanyag) kérdés a jelenlegi Föld Napjához. A Föld Napja ismét a műanyagokat állította középpontba, amelyek már létünk alapját veszélyeztetik.
Az emberiség beavatkozott a természet évezredes egyensúlyába, túl sokan vagyunk a Földön, túlterjeszkedünk, túlfogyasztunk. Sikerrel kiírtunk mindent magunk körül, ami segítségünkre lenne a túlélésben (beporzó rovarok, édesvíz), cserébe ráterheljük a Földre azt a mennyiségű szemetet, amelyet az már nem tud lebontani, feldolgozni, tisztítani, befogadni.
A Föld Napja idén igen merész célt tűzött ki az emberiség elé: 2040-ig az összes műanyag előállítását 60 százalékkal csökkenteni kell.
Az elmúlt évtizedben több műanyagot állítottunk elő, mint a 20. században összesen. Ma már meghaladjuk a 380 millió tonnát (évente), az ipar pedig még további növekedéssel tervez.
A gyártási folyamat maga is szennyező, a gyárak jellemzően a legszegényebb régiókat terhelik. Egyes műanyagok égéskor jelentenek halálos veszélyt, más műanyagok a hormonokra ártalmas vegyszereket továbbítanak, minden egyes műanyag rombolja az élővilágot. Azt lehet mondani, a műanyagok életciklusuk minden szakaszában, az olajkúttól a városi szemétlerakóig veszélyesek az emberre és az élővilágra.
A műanyagok már nem „egyszerű” környezetvédelmi problémát jelentenek. Súlyosan fenyegetik egészségünket. Ahogy a műanyagok mikroműanyagokra bomlanak, mérgező anyagokat bocsátanak ki élelmiszer- és vízforrásainkba, a levegőben keringve pedig belégzésre is kerülnek.
Tavaly világszerte 500 milliárd műanyag zacskót állítottunk elő, ezek használati ideje sok esetben csak néhány perc, amit évszázadokig tartó „utóélet” követ.
A divatipar ún fast fashion része évente több mint 100 milliárd ruhadarabot állít elő. A túltermelés és túlfogyasztás átalakította az ipart, az emberek ma 60 százalékkal több ruhát vásárolnak, mint 15 évvel ezelőtt, de minden ruhadarabot csak feleannyi ideig őriznek meg.
Ruháink körülbelül 85 százaléka hulladéklerakóba vagy szemétégetőbe kerül. A textilipari alapanyag közel 70 százaléka kőolajból készül, és ez nemcsak a ruhák kidobása után válik szennyezővé. Használat közben, minden egyes mosáskor veszélyes mikroszálak szabadulnak fel, amelyek aztán vizeinkbe jutnak.
Egy műszálas felső kimosása során 250.000 mikroszál kerül a vízbe (Fotó: Pixabay)
Mikroműanyagok az autógumikból is származhatnak. A kerekek és az út közötti súrlódás következtében keletkező műanyag „por” 100 kilométerenként 20 grammot jelent.
A cigarettacsikk az egyik legveszélyesebb szennyezőnk. A csikkben lévő cellulóz-acetát rendkívül lassan bomlik le, használat során pedig megtelik nikotinnal és kátránnyal.
Évente 4,5 billió cigarettacsikket a dohányosok egyszerűen eldobálnak, ezzel szennyezve a talajt és a vizeket. Az egyre jobban elterjedő elektromos cigaretta sem jelent megoldást, sőt ezen eszközök még nagyobb szennyezők a bennük található fémek, áramkörök, műanyagpatronok, akkumulátorok és folyadékok által.
A cigarettacsikkből nemcsak cellulóz-acetát kerül a környezetbe, hanem nikotin, kátrány és más káros anyagok is (Fotó: Pixabay)
Mikroműanyagot szándékosan is előállítunk, például a kozmetikai iparban, ahol krémekbe, testradírokba használják, mint hámlasztót.
A világon évente több mint 26 millió tonna polisztirolt gyártanak. Ez a műanyag teljes mértékben újrahasznosítható lenne, mégis leginkább a „sima”szemétben végzi például kávéspohár formájában. Az egyszer használatos műanyagok betiltása pedig további gondolkodásra késztet. A papírpoharak, tányérok sem kizárólag papírból készülnek, belsejüket ki kell bélelni és az ehhez gyakran használt műanyagok sem ártalmatlanok. A szívószálak béleléséhez használt perfluor- és polifluor-tartalmú alkil anyagok (PFAS) közül már többről kiderült, mennyire ártalmasak az egészségre. Ugyanilyen anyagok megtalálhatók az edényekben, élelmiszerek csomagolásában, kozmetikumokban és számtalan használati tárgyunkban is.
Évente legalább 14 millió tonna műanyag végzi az óceánokban. Becslések szerint 75-199 millió tonna műanyag található óceánjainkban és ez nem visszagyűjthető állapotban van. Súlyukat tekintve 2050-re több műanyag lesz az óceánokban, mint hal.
Az óceánok műanyagtartalma 2050-re meg fogja haladni a haltartalmat (Infografika: SZMSZ)
A tápláléklánc alján elhelyezkedő állatok ma már tetemes mikroműanyagot fogyasztanak. Ezek az állatok aztán mások által elfogyasztásra kerülnek és az emberig is könnyen eljutnak.
Az ivóvízben megjelenő mikroműanyag veszélye sem elhanyagolható. A csapból folyó víz mellett a palackozott vizekben is megtalálható mikroműanyagok mennyiségi korlátozására sem létezik még szabályozás.
A Föld napját 1970 óta ünnepeljük és eddig sajnálatos módon a legsikertelenebb világnapok között tartjuk számon. Az idei célkitűzéseket talán olyan erőfeszítések követik, amelyek 2040-re elhozzák a változást és megnyugtató módon tudunk együtt élni a műanyagokkal.
A 2024-es Föld Napja plakátja (Fotó: earthday.org)
