Magyarország 2004. május elsején, húsz évvel ezelőtt csatlakozott az Európai Unióhoz. Az első pozitív élményektől a jelenlegi hozzáállásig, az EU nagy utat járt be a magyar politikai színtéren. És fordítva is.
Magyarország csatlakozási folyamatát hosszas előkészítés előzte meg és azt lehet mondani, az országot tárt karokkal fogadták az Európai Unióban. A 2004-ben egyszerre belépő tíz ország közül mindegyik előnyére tudta fordítani a tagságot, kivéve Magyarországot, ahol elsősorban az oligarchák nyerészkedése – meg félmillió magyar külföldi munkavállalása volt a „haszon”.
Ám a magyarországi szavazók jelenleg még mindig sokkal inkább az EU hívei, mint ellenzői. Ez némileg ellentmond az utóbbi évek magyarországi kormányzati agymosásának „programozásának”, amely szerint az Unió egy hatalmas ellenség és a magyar emberek érdekei ellen dolgozik.
Az Eurobarometer legújabb felmérése szerint az Unió állampolgárai közül 87 százalék egyértelműen az EU polgárának érzi magát és tisztában van az EU által biztosított jogokkal. A magyarok 71 százaléka felelt egyértemű igennel, 19 százalék pedig „inkább igen” választ adott arra a kérdésre, hogy európai uniós állampolgárnak érzi-e magát.
A közelgő EP választásokon a magyarok 70 százaléka szeretné leadni voksát, 15 százalékkal többen, mint 2019-ben. A magyarok 46 százaléka pozitív véleménnyel van az Európai Parlamentről is, 39 százalékuk semleges, 14 százalék negatívan vélekedik. Legfontosabb kérdésként az egészségügy helyzetét jelölték meg a magyarok.
Az Európai Unió végtelenül türelmes és mostanra azzal is tisztában van, hogy nem Magyarországgal van probléma, „csak” annak korlátlan urával, aki állandó harci lázban égve „meg akarja védeni” a magyarokat az Uniótól. Annak ellenére, hogy soha senki nem támadta és nem is támadja Magyarországot – hanem csak az önkényeskedő hatalmat.
A kínált előnyöket (és pénzeket) az utóbbi években egy szűk kör használta fel saját gazdagodására, miközben az egészségügy, a szociális ellátás, az oktatás katasztrofális helyzetbe jutott.
Épült már lombkorona sétány, amely körül kiirtották az összes fát; kalandpark, amelyet senki nem használt és elbontották; félméteres kilátó-sétány a Balaton mellett – és ne feledkezzünk el a számtalanszor átadott budapesti Várkert Bazárról, amely azóta is leginkább arról híres, hogy a miniszterelnök használja a rendezvényeihez, ahová csak saját sleppjének tagjai léphetnek be. A kastély- és várprogram uniós támogatása idővel annyira felkeltette a figyelmet, hogy az Európai Bizottság ellenkezését is kiváltotta a műemlékek körüli esztelen költekezés.
A kastély- és várpogramban olyan épületeket újítottak fel vagy építettek újjá, amelyek azóta sem szolgálják a köz javát, inkább gyanús tulajdonlási viszonyokkal bírnak. A már látogatható kastélyok olyan magas jegyárakkal várják az érdeklődőket, hogy azt egy átlagos magyar család nemigen tudja megfizetni.
A koronavírus-járvány idején ugyancsak eurómilliárdok érkeztek az országba, ezek felhasználása is erősen kifogásolható módon történt.
A Nemzeti Konzultációk kérdőíveiben folyamatosan kifacsart és rávezető kérdésekkel hangolják az embereket az EU ellen, miközben még mindig több pénz érkezik onnan, mint amennyit be kell fizetni.
Az elmúlt években a magyar miniszterelnök harcias viselkedése oda vezetett, hogy távoznia kellett az Európai Néppártból, felfüggesztésre kerültek bizonyos pénzek, mert a jogállamiság kérdésében a kötelező minimumot sem tudta (akarta) felmutatni, a V4-ek együttműködését szétverte, az Ukrajnában folyó háborút illetően pedig egyedüliként (és büszkén) Oroszország pártját fogja.
Idén március 15-én elhangzott beszédében odáig merészkedett Orbán Viktor, hogy egyenesen kijelentette: „El kell foglalnunk Brüsszelt.”
A huszadik évfordulóra sokkal kellemesebb írás is születhetett volna, amelyben azt foglalnánk össze, milyen előnyöket biztosított az Unió és azokat hogyan fordította előnyére az ország, hogyan haladtunk előre és fejlődtünk gazdaságilag, szociálisan. Helyette azonban marad a remény, hogy a következő kerek évfordulón talán majd megtehetjük.
Ha Magyarország addig még tag marad(hat).
Magyarország húsz éve az Európai Unióban (Illusztráció: Pixabay)
