Ha az ember mindennap Szabadka utcáit járja, gyakran elfelejti, hogy egyébként turisztikai szempontból igen érdekes helyen él, és hogy vannak, akik szívesen látogatnak a városba. Talán ezért is lepődik meg az utca embere azon, ha egy csapat turistát lát a város főterén, fényképezve, idegenvezetővel. Ilyenkor gyakran felteheti a kérdést:
Szabadkán vannak turisták?
Persze, egyre ritkább ez a kérdés, hiszen egyre gyakrabban láthatunk nálunk is turistákat. Sőt, több nemzetközi program is fut a környékünkön, ami miatt fiatalok élnek rövid ideig Vajdaságban, Zentán, Szabadkán. A belga Robin is így került hozzánk, ő jelenleg Zentán él, mi pedig megkérdeztük tőle, hogy hogyan érzi magát nálunk, és ő mit néz meg Szabadkán.
Szabadka számomra nagyon szimpatikus, hiszen nem csak a környék egyik legnagyobb városa, hanem egyben a legérdekesebb is az északi régióban. Gyönyörűek a szecessziós épületek, a zöld utcák a magas fákkal, kellemes sétálni. A városban jó programok is vannak, koncertek, szervezett séták, társasjáték estek. Múzeumok is vannak, ahol a környék kultúrájáról szerezhetünk ismereteket. A moziban pedig nem szinkronizálják a filmeket, így eredeti nyelven nézhetem őket -mesélte nekünk a fiatalember, aki gyakran látogat Szabadkára, és szüleinek is megmutatta a szecessziós várost. Mint mondta, a közlekedéssel nincs kibékülve, hiszen bár van busz és vonat a két város között, a menetrend azonban nem túl jó, kevés a járat. Azt azonban különösen élvezi, hogy Szabadkán nem kell a városi közlekedést használnia, hiszen minden közel van egymáshoz, gyaloglótávban, kivéve Palicsot.
Talán amire szükség lenne, az egy jó információs iroda vagy pult, ahol útba tudnak igazítani, térképet tudnak adni, így anélkül is feltalálná magát az ember, hogy valaki vezesse. Bár vannak jelek angolul az utcákon, amelyek indikálják, hogy milyen látványosság merre található, sajnos kevés információ érhető el az épületekről. A szabadkai weboldalon van angol nyelvű információ-tette hozzá. Megkérdeztük arról is, hogy mit látogat meg, amikor Szabadkán jár.
Nagyon szeretem a kék szökőkutat, a teret a sok fával és a városházával. Kellemes a hangulata, jó a szökőkútban és az igazán impozáns városháza épületében gyönyörködni. Szeretek sétálni is, hiszen ahhoz képest, hogy mekkora a város, igazán nagy a zöld gyalogos övezet. A főtér környékén pedig sok a jó üzlet, étterem és kávézó. -mesélte lapunknak Robin, akit arról is megkérdeztünk, hogy milyen elvárásokkal érkezett Vajdaságba.
Korábban nem jártam még Szerbiában, így nem is igazán tudtam, hogy mire számítsak. Bár azzal tisztában voltam, hogy nagyon mást fogok tapasztalni, mint Belgiumban. Sokban más itt az élet, az emberek, a kultúra. Ahonnan én jöttem, ott gyakran azt gondolják, hogy a régióban az emberek ridegek és távolságtartóak. Ez azonban egyáltalán nem igaz, mindenki nagyon kedves, vendégszerető, és szeretnek is az emberek eljárni, beszélgetni, ismerkedni. Ebből a szempontból az itteni emberek engem a spanyolokra emlékeztetnek. Mielőtt idejöttem, azt sem tudtam, hogy Vajdaságban ilyen sok különböző nemzetiségű ember él, akik különböző nyelvet beszélnek anyanyelvként és akár egy városban élnek. Ez nagyon meglepett, ugyanakkor ez valahol emlékeztet Belgiumra. Ebből kifolyólag pedig az egész régió kultúrája nagyon gazdag. Ezen felül egy dologra számítottam, kellemes időjárásra, sok napsütéssel, meleggel, ez így is van, és nagyon örülök neki-tette hozzá. A belga fiatalember sokat kirándul a régióban, szereti Újvidéket, a Dunát, a Fruška Gora környékét. De nem csak Szabadkán és Újvidéken járt eddig, hanem kisebb vajdasági településeket is megnézett.
Jártam Adán a fürdőben, Becsén és Csantavéren. Itt egy magyar hagyományos locsolkodást is végig követhettem, zenével, táncosokkal. Voltam a helyi fesztiválokon is, a Domboson és a Malomfesztiválon. Mivel Magyarország közel van, ezért ott is voltam, Szegeden és Makón, az utóbbiban a fürdő volt a legjobb. -tette hozzá Robin.
