Minden eddiginél nagyobb erőfeszítések történnek a Közel-Keleten a gázai tűzszünet érdekében, miközben az amerikai egyetemeken hatalmas palesztinpárti tüntetések zajlanak. Húsz évvel ezelőtt nyitott először az Európai Unió a volt szocialista országok felé, ami azóta sok új tagállam számára hozott számottevő fejlődést, de nem tudott megoldani minden problémát. – Átlapoztuk a világsajtót Washingtontól Tajpejig és Varsótól Jeruzsálemig.

Tárgyalások a Gázai övezeti tűzszünetről

A liberális Neue Zürcher Zeitung napilap egyik vendégkommentátora szkeptikus a Hamásszal való megállapodásra irányuló erőfeszítésekkel kapcsolatban:

„A Hamász »valamilyen« legyőzése soha nem segített a múltban. A totalitarizmust – még vallási formájában is – gyökerestül kell kitépni. Ha az izraeliek erre korábban jöttek volna rá, akkor október 7-e elkerülte volna őket. Miközben az ország elkeseredetten küzd a létéért, és bár az európaiak alapvetően szolidaritást tanúsítanak ezzel az országgal, a gázai háborúval kapcsolatban azonban – többnyire belpolitikai okokból – humanitárius kényszerekre hivatkozva más hangnemet választottak. Ugyanakkor az Izrael léte által kiváltott antiszemitizmus átterjedt Európára is.”

Az 1932-ben alapított közép-baloldali, egyesek szerint konzervatív Jerusalem Post napilap vendégkommentátora London közvetítő erőfeszítéseit méltatja:

„A gázai háború kitörése óta a brit diplomácia következetesen és tapintatosan küldött világos üzeneteket, hogy egzisztenciális kérdésekben Izrael mindig támaszkodhat Nagy-Britanniára. Nem meglepő, hogy az izraeli kormány köszönetet mondott a briteknek a legutóbbi iráni támadás meghiúsításában nyújtott segítségükért. Az Egyesült Államokon kívül Nagy-Britannia az egyetlen ország, amely már bemutatott egy tervet a Gázai övezet háború utáni időszakára. A londoni kormány a jelek szerint megérti, hogy csak akkor lehet hiteles beszélgetőpartner a Közel-Kelet jövőjében, ha Nagy-Britannia Izrael nemzetbiztonsági szükségleteire összpontosít. Nem véletlen, hogy az izraeli hadikabinet minisztere, Benny Gantz washingtoni útja után Londonban szállt le – ez példátlan lépés volt egy olyan izraeli politikus részéről, aki előtte az Egyesült Államokba látogatott. Az új brit közel-keleti politika eddig bevált, mert bizalmi hidakat épített fel Izraeli felé. De vajon ez így lesz-e a háború után is, az majd kiderül.”

A ramallahi Al Ayyam kormánypárti palesztin napilap fő témája a Hamász és Izrael közvetett tárgyalásai a gázai tűzszünetről:

„Ha nem jön létre megállapodás Izrael és a Hamász között, az valószínűleg további konfrontációhoz fog vezetni. Ekkor felfüggeszthetik az Egyiptommal kötött Camp David-i békemegállapodást, és akár katonai konfrontáció is fenyegethet. Egy Rafah elleni izraeli támadás pedig oda vezethet, hogy körülbelül egymillió palesztin próbál majd a Sínai-félszigetre menekülni. Egyiptom ezt nem tudja elfogadni. Netanjahu izraeli miniszterelnökre azonban nemcsak a globális demonstrációk miatt nehezedik nyomás, hanem mindenekelőtt a Hágai ​​Nemzetközi Büntetőbíróság esetleges elfogatóparancsa miatt is. Igy Netanjahu végül mégis kiegyezhet a Hamásszal.”

Tiltakozások az amerikai egyetemeken

Az Egyesült Államokban a hallgatók oszágszerte sok egyetemen tiltakoztak a gázai háború okozta mérhetetlen szenvedés ellen, az elmúlt napokban azonban rendőri beavatkozások vetettek véget a tüntetéseknek, amelyek során többszáz egyetemistát letartóztattak. A közép-liberális Washington Post fővárosi napilap így foglalta össze a történteket:

„A tüntetők a zsidók meggyilkolására szólítottak fel. Voltak verekedések, amelyekben külső elemek is részt vettek. A felvonuló hallgatók a rendőröket csúfolták. A rendőrök ugyanakkor többször erőszakkal léptek fel a békés egyetemisták és a tanárok ellen. Ennek az eszkalációnak a sebessége elképesztő.”

Az amszterdami de Volkskrant közép-baloldali napilap is a fenti témával foglalkozik.

„Az első probléma az, hogy az ilyen palesztin-barát tüntetések alantas »támogatókat« vonzanak, akik az Izrael-ellenes tüntetéseket antiszemita uszításra használják fel. Még ha elszigetelt incidensekről is van szó, és az egyetemeken kívül történnek, akkor is elhiteltelenné teszik a legitim demonstrációkat. A második probléma az, hogy ezeket az incidenseket a jobboldali provokátorok arra használják fel, hogy az egész palesztin-barát mozgalmat antiszemitának minősítsék.”

A stockholmi Dagens Nyheter bulvárlap is megszólalt a témával kapcsolatban.

„A Hamász Izrael elleni terrortámadása óta az antiszemitizmus megnövekedett világszerte, így az amerikai egyetemeken is megjelent. Az ottani diákok a »Hamász győzelmét« ünnepelték, és Izraelt a gyilkosságok, nemi erőszakok és emberrablások valódi tettesének nyilvánították, a múlt héten pedig nyíltan fejezték ki együttérzésüket a Hamász által elkövetett erőszakkal. Lehet, hogy létezik néhány amerikai sajátosság. Az egyetemisták ott egy rasszizmus elleni korszakban nőttek fel, amely olykor minden további nélkül fehérnek nyilvánítja a zsidókat, akik ezért állítólag nem lehetnek a vallási és az etnikai gyűlölet áldozatai. Azok, akik elkötelezettek Gáza mellett és tiltakoznak az úgynevezett cionista gyarmatosítás ellen, megtalálták a módját, hogyan csatlakozzanak egy olyan harchoz, amelyben nem kell bűnösnek érezniük magukat. De vajon ez valóban jó igazolás arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk a zsidóüldözést a történelem során, és figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt is, hogy a mai izraeliek többsége különböző arab országokból származik?”

Külföldi titkosszolgálatok tevékenysége Németországban

Németországban a Szövetségi Ügyészség az elmúlt hetekben több kémkedéssel gyanúsított személyt tartóztatott le, akik állítólag a kínai és az orosz titkosszolgálatoknak dolgoztak. „Németországnak komoly biztonsági problémái vannak. Úgy tűnik, ez az ország a kémek táptalaja lett” – kommentálja a barceloniai La Vanguardia spanyol-katalán közép-liberális, monarchista napilap a németországi eseményeket.

„A német hatóságokat nagyon aggasztják Kína gazdasági kémkedési kísérletei. Két orosz kém letartóztatása is megerősít egy olyan veszélyt, amelyre a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal már régóta figyelmeztet: orosz szabotázscselekmények német földön Ukrajna kárára. Az olyan hatalmak kémkedési és beavatkozási kísérletei, mint Kína és Oroszország, jelenleg nemcsak Németországot, hanem az összes uniós országot aggasztják. E két ország célja, hogy befolyásolják a közvéleményt, aláássák az európai biztonságot és destabilizálják az európai demokráciákat.”

A feltételezett kém, aki Maximilian Krah német AfD-politikus irodájában dolgozott, állítólag Kína bírálói után kémkedett, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung polgári-konzervatív napilap.

„A Németországban élő kínai disszidensek számára nyílt titok, hogy Peking figyelemmel kíséri őket. Bárki közülük, akit megkérdeznek, hogy hallott-e már olyan feltételezett kémekről, mint Jian G., akit kedden tartóztattak le Drezdában, igazolja ezt. A szövetségi ügyészség többek között azzal vádolja Maximilian Krah AfD-politikus alkalmazottját, hogy a kínai titkosszolgálat javára kémkedett a Németországban élő kínai disszidensek ellen. Ennek érdekében állítólag bekapcsolódott egy kínai ellenzéki csoportba. Számos kínai disszidens tapasztalata azt mutatja, hogy Jian G. nem Peking egyetlen Németországban működő ügynöke. Erre már régóta figyelmeztetnek a német biztonsági szolgálatok – sőt ez a téma a német Kína-stratégiában is felvetődik. De ez önmagában nyilván nem segít. […]

Ismeretes, hogy Kína tevékenysége Németországban növekszik. Nem csak a klasszikus gazdasági kémkedésről, hanem a politika és a társadalom befolyásolására tett kísérletekről is szó van – éppen erről tartott az Alkotmányvédelmi Hivatal egy konferenciát »Kína törekvései a világban« címmel. A Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal legújabb jelentése szárazon leszögezi: »Kína hírszerző szolgálatai kiterjedt hatáskörrel rendelkeznek, és jelentős mértékben segítik a Kínai Kommunista Pártot a hatalom megőrzésében. Németországban a politika és a közigazgatás, az üzleti élet, a tudomány és a technológia, valamint a katonaság áll a kínai szolgálatok figyelmének középpontjában.”

Húsz évvel ezelőtt nyitott kelet felé az EU

A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap az EU keleti terjeszkedésének 20. évfordulója alkalmából reformokra szólít fel.

„Nem szabad tovább várnunk az Európai Unió átalakításával. Mindenekelőtt valódi európai védelmi és külpolitikát kell kialakítani. Ennek egyik feltétele, hogy mindkét területen megszűntessék az EU Tanács határozataival kapcsolatos vétójogot. Európának közös fegyveriparra is szüksége van, valamint egy európai hadseregre – egy olyan haderőre, amely gyorsan képes reagálni. E reformok menetrendjét Oroszország határozza meg: Boris Pistorius német védelmi miniszter attól tart, hogy Vlagyimir Putyin akár már öt éven belül megtámadhatja a NATO tagországait.”

Magyarország eltékozolta a történelmi esélyt, 20 évvel az EU-csatlakozás után is a felzárkózás vesztesének tűnik, írja a budapesti Népszava baloldali napilap.

„Az Európai Bizottság adatai szerint 2004-2024 között Magyarországra mintegy 83,2 milliárd euró uniós támogatás érkezett, ha ezt korrigáljuk a 20,7 milliárd eurós uniós tagdíjunkkal, akkor is a nettó nyereség több mint 62 milliárd euróra rúgott. Ezt kiegészítve a tavalyi pénzekkel, összesen nettó 65 milliárd euró érkezett a magyar gazdaságba, ami a jelenlegi árfolyamon számolva bő 25 ezer milliárd forintnak felel meg.

Az egy főre jutó támogatást nézve Magyarország a csatlakozást követő első teljes, 2007-2013 közötti uniós költségvetési ciklusban a legtöbb pénzt hívta le, de a második 2014-2020 időszakban is dobogós helyen voltunk – mondta Molnár László, a GKI Gazdaságkutató Zrt. Vezérigazgatója. A GKI elemzése szerint ennek ellenére több szempontból is lassabb felzárkózást futott be a magyar gazdaság a régiós társainál, ezt tükrözik a jövedelmi és fogyasztási mutatók. A lakossági fogyasztási kiadás jó indikátora az adott országon belüli jólétnek. […] Összességében a magyar fogyasztás euróban mérve megduplázódott 20 év alatt. A képet azonban árnyalja, hogy 2022-ben ez még mindig csupán az európai uniós átlag 47 százaléka volt a 2004-es 40 százalékkal szemben. Ha vásárlóerő paritáson vizsgáljuk a fogyasztást, enyhe felzárkózást figyelhetünk meg. A mutató értéke 2004-ben az EU-s átlag 64 százaléka volt, majd ez 2022-re 73 százalékra emelkedett. A relatív pozíciónak azonban e mutató tekintetében is bezuhant: a 19. helyről a 26.-ra estünk vissza, és már csak Bulgária áll mögöttünk.”

20 év hosszú időszak. Az új kezdetek öröme után beköszöntött keleten az EU-fáradtság. Ez is lehangolja a befektetők hangulatát, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung polgári-konzervatív napilap.

„A jubileumi énekek másképp hangzanak. Mert most óvatosak voltak a német befektetők köszöntői az EU keleti bővítésének 20. évfordulóján, ami 2024. május elsején volt. Legalábbis erre utalnak a külföldi kereskedelmi kamarák által nemrég elkészült helyzetértékelések. Magyarországon minden második cég csőd előtt áll, és növekszik az árakba és a külkereskedelembe való állami beavatkozás miatti aggodalom. Lengyelországban pozitív a hangulat az EU-barát koalíció választási győzelme után, de a legnépszerűbb helyszínek listáján Lengyelország a harmadik helyre esett vissza, Észtország és Litvánia mögé, a 16 keleteurópai ország összehasonlításában. Az EU-tagság továbbra is kulcsfontosságú tényező a külföldi befektetők számára, akiknek 98 százaléka visszatérne erre a piacra. […]

Ezek ugyan csak pillanatképek, de összességében zavaróak, mert olyan gyengeségeket tárnak fel, amelyek felülmúlják az unió fényes makrogazdasági sikeradatait. A sikerek valójában nyilvánvalóak. A lengyelek és a románok (2007 óta az EU-ban) megduplázták vagyonukat (azaz az egy főre jutó bruttó hazai termékeket). Szlovákiában a 2004-es gazdasági szint legalább 75 százalékkal növekedett, a magyaroké a felével. A szlovének és a csehek gazdasági ereje ugyan lassabb ütemben növekedett, de lényegesen magasabb szinten kezdték meg versenyfutásukat az uniós átlag felé.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)