Kilencvenhat éves korában, május 9-én elhunyt Ivan Ivanji író, műfordító, a Vreme szerzője. Az annak idején zsidóként üldözött Ivanji, éppen a a fasizmus elleni győzelem napján halt meg. Pontosan 80 évvel ezelőtt zsidóként deportálták Újvidékről, Ivanji pedig egykori táborától mindössze tíz kilométerre, május 9-én Weimarban hunyt el.
Ivanji 26 regényt írt, néhányat eredetileg szerbül, néhányat németül. Három novellagyűjteménye, három verseskötete jelent meg, de írt színdarabokat, gyerekkönyveket, emlékiratokat, esszéket is. Magyar költészetet szerbre fordított.
Dolgozott tervezőgeometria tanárként, újságíróként, de volt a Belgrádi Kortárs Színház művészeti vezetője, a Nemzeti Színház igazgatóhelyettese, Tito német fordítója.
Nagybecskereken született, zsidó orvoscsaládban. Szüleit nem sokkal a német megszállás után, 1941-ben megölték. Túlélte a náci auschwitzi és buchenwaldi koncentrációs táborokat.
Szavai szerint a tábor után minden nap egy ajándék volt, győztesnek érezte magát attól, hogy életben maradt.
Élete utolsó pillanatáig fáradhatatlanul irodalmi estet tartott a Weimari Színházban, és felolvasott a Kovácsoltvas betűk című regényéből.
A Holokauszt egyik utolsó élő tanújaként kötelességének tartotta, hogy folyamatosan figyelmeztessen a felejtés veszélyeire, a nacionalizmus, a rasszizmus és a modern diktátorok visszatérésére, a háborúk és a szegénység elől menekülő gyerekek halálára. Azt mondta: soha nem szabad megbékélnünk azokkal a körülményekkel, amelyek között élünk.
