Orbán Viktor egy héttel ezelőtti rádióinterjújában azt állította az állami rádió kérdezőjének, hogy szinte senki nem tud róla, de az Egyesült Államok és a NATO akaratával szembemenve ő maga akadályozta meg, hogy 1999 tavaszán Magyarország belesodródjon egy Jugoszlávia elleni szárazföldi háborúba. Az RTL korabeli források segítségével elevenítette fel az akkori történéseket.
A kormányfő az Ukrajna elleni orosz háború és a kormány által képviselt békepártiság apropóján az alábbi történelmi távlatú kérdést kapta a műsorvezetőtől: „1999-ben szintén volt egy háború, akkor a déli határainknál, akkor is ön volt a miniszterelnök, akár ahhoz a helyzethez képest vagy az elmúlt harminc évhez képest miben más az, amit most látunk?”
A miniszterelnök szó szerint így beszélt a 25 évvel ezelőtt történtekről: „Még nem jött el az ideje annak, hogy a történészek teljes egészében föltárják az 1999-es évnek az eseményeit, amikor éppen hogy beléptünk a NATO-ba, szinte másnap már át kellett esni a tűzkeresztségen, mert a NATO Szerbia megtámadása mellett döntött, és Magyarországnak eszközöket kellett a rendelkezésére bocsátania, elsősorban a repülőtereket. Ezt tudjuk, ezek nyilvános információk. Amiről még én sem akarok hosszabban beszélni, az az, hogy volt amerikai törekvés arra, hogy nyissuk meg a déli front mellett az északi frontot.”
Az északi szerb front a magyar déli határnál megnyitandó frontot jelentette volna, ahol konkrét katonai elgondolásaik voltak az amerikaiaknak, hogy mit kellene Magyarországnak tenni, amit én visszautasítottam, és ezzel sikerült Magyarországot kívül tartanom a háborúból vagy háborún, és ezért nem jött létre egy szerb–magyar háború, ami szerintem tragikusan pecsételte volna meg Magyarország következő évtizedeit, nem beszélve a Délvidéken élő, akkor még 300 ezres magyar közösség sorsáról.
A beszélgetés egy másik pontján előkerült ismét a téma, a kérdező így hozta fel: „1999-ben egyszer már sikerült kimaradni egy háborúból. Mi kell ahhoz, hogy ebből a háborúból is ki tudjon maradni Magyarország, és esetleg van-e olyan tapasztalat 1999-ből, amelyet lehet most hasznosítani?”
Erre így felelt a miniszterelnök:
Bátorság mindenképpen kell, akkor is kellett. Akkor Bill Clintonnak hívták az Egyesült Államok elnökét, aki egy erős elnök volt, és akkor is gondot okozott, hogy hogyan kell nemet mondani úgy, hogy az elefánt ne ránk lépjen, hanem mellénk. De sikerült. Ez lehetséges, itt ülök, Magyarország is él és virul, tehát lehetséges az ilyesmi.
A kormányfő tehát azt állította, hogy személyesen neki köszönhető, hogy 1999-ben Magyarország nem sodródott a koszovói válság miatt kirobbant háborúba, mivel ellenállt az USA és a NATO titkos követelésének, hogy Magyarország felől induljon támadás a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság ellen.
Orbán Viktor azt állította, hogy ezekről a történésekről a nagy nyilvánosság nem tud, történészek alig kutatták, és egyben azt sugallta, hogy valami rejtélyes okból ő maga nem beszélhet róla.
A szóban forgó katonai konfliktus a Szerbia bombázásaként emlegetett Allied Force kódnevű NATO-hadművelet, ami mindössze két és fél hónapig, 1999. március 24-től június 10-ig tartott. A hadművelet célja lényegében a Koszovóra támadó szerb hadsereg kiűzése volt, hogy megelőzzék az újabb balkáni vérontást és véget vessenek az újabb etnikai tisztogatásnak. Az 1991-ben kezdődött délszláv háborúk második nagy felvonásának tekinthető koszovói albán–szerb konfliktus ugyanis súlyos eszkalálódással, a térség újbóli felperzselésével fenyegetett, ezért a NATO humanitárius okokra hivatkozva ismét a beavatkozás mellett döntött.
Az ügy előzménye, hogy a Koszovói Felszabadítási Hadsereg 1998-ban gerillaháborút kezdett a jugoszláv erők ellen, amit a később háborús bűnökkel vádolt Slobodan Milosevics szerb nacionalista elnök úgy kívánt megoldani, hogy elűzi szülőföldjükről a koszovói albánokat.
A három hónapnyi folyamatos bombázásban a szerb katonai célpontok mellett találat érte a pancsovai olajfinomítót, megsemmisült a kragujevaci Zastava autógyár, lebombáztak több újvidéki Duna-hidat, az autópályák használhatatlanná váltak. Június 12-én ENSZ békefenntartó csapatok vonultak be Koszovóba, fokozatosan átvéve a jugoszláv hadseregtől az irányítást. Június 20-án már az egész tartományt a KFOR felügyelte.
A teljes cikk ITT érhető el.
