A balkáni népek és a magyarok között sok közös vonás van. Ezek egyike, hogy nehezen felejtenek, összegzi cikkében a Balk.hu portál, amely arról számol be: annak bebiztosítása érdekében, hogy a minap lezajlott ENSZ-szavazás eredménye hosszú távon se menjen feledésbe, a Srebrenicai Anyák Egyesülete kiadott egy közleményt, amiben ismertette, hogy a Potočariban lévő emlékhelyen egy szégyenfát állítanak fel, amire azoknak az államoknak a neveit vésik, amelyek a határozat ellen szavaztak

Mint ismeretes, az ENSZ Közgyűlése határozatot fogadott el, amely július 11-ét az 1995-ös srebrenicai népirtásról való elmélkedés és megemlékezés nemzetközi napjává nyilvánította.

A bosnyák és a pro-boszniai erők tiszta győzelemként értékelték a határozat elfogadását, míg a boszniai szerb politikusok a győzelem tényét aláaknázó számháborúba kezdtek. Bár a most elfogadott ENSZ közgyűlési határozatnak Magyarország nem volt címzettje, a magyar ellenszavazatnak várhatóan lesznek következményei. Amíg Elmedin Konaković boszniai külügyminiszter tiltakozó jegyzék küldését helyezte kilátásba, addig a Srebrenicai Anyák Egyesülete szégyenfát állítana a Srebrenicához közeli Potočari emlékparkban, amire a határozatot elutasító államok neveit vésnék fel.

A portál arról is beszámolt, hogy az ENSZ-szavazás eredménye a vártnál kisebb reakciót szült a boszniai lakosság körében. Mindez azzal magyarázható, hogy (pestiesen szólva) „bejött a papírforma”.

A szavazás előtti este egy Szarajevó óvárosában lévő kávézó mélyén a BALK helyi tudósítója a pincér, a borbély és a hentes bevonásával a Banjalučki Borac vs. Zrinski meccs latolgatása helyett áttekintette az ENSZ tagállamok névsorát, és egy hosszabb eszmefuttatás zárásaként 81 olyan állam került meghatározásra, amelyek esetében biztosnak tűnt, hogy támogatják a határozatot. (A horvát és a szerb csapat összecsapásából a Zrinski kerekedett felül, és nyerte meg a boszniai kupát, de ez most mellőzhető kérdés.)

Az ENSZ közgyűlése elfogadta a Srebrenica-határozatot

Mint ismert, az ad hoc önképző kör nem dolgozott rosszul, mert 84 támogató és 19 elutasító szavazat mellett 68 állam képviselői tartózkodtak, míg 22 ország nevében az arra jogosultak távol maradtak a szavazástól.

Bár a támogató országok száma nem érte el az összes tagállam számának a felét, azt azonban érdemes szem előtt tartani, hogy a Balkán-félsziget államai Ljubljanától Szkopjéig lényegében egységesen támogatták a javaslatot Szerbia kivételével.

A széles körű nemzetközi támogatottság ellenére a népirtással érintett bosnyákok körében lényegében csak a magyar elutasító szavazat eredményezett komolyabb értetlenséget.

A Klix.ba hírportál már Milorad Dodik május 15-i budapesti látogatása alkalmából terjedelmes cikket szentelt a magyar diplomácia Bosznia-Hercegovinán belül tapasztalt szerbpártiságának, amikor Szijjártó Péter bejelentette, hogy a magyar fél a határozat ellen fog szavazni.

Az ominózus írás címe, miszerint „vége a hazug barátságnak” magáért beszélt, és pontosan tükrözte azt az érzést, amit a „nem Dodik hívő” boszniai lakosok – köztük a három nemzet békés egymás mellett élését szorgalmazó szerbek is – éreztek a magyar külügyminiszter bejelentését követően.

A korábbi években rendre visszatérő téma volt a boszniai közéletben, hogy mire vezethető vissza a magyar kormány és a boszniai szerb vezetés viszonya, azonban a pontos megfejtés máig várat magára.

A balkáni népek és a magyarok között sok közös vonás van. Ezek egyike, hogy nehezen felejtenek. Annak bebiztosítása érdekében, hogy a minap lezajlott szavazás eredménye hosszú távon se menjen feledésbe, a Srebrenicai Anyák Egyesülete kiadott egy közleményt, amiben ismertette, hogy a Potočariban lévő emlékhelyen egy szégyenfát állítanak fel, amire azoknak az államoknak a neveit vésik fel, amelyek a határozat ellen szavaztak.